Weszelovszky Zoltán (Fidesz)
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban a rendszerváltoztatás korszakát éljük. Az átalakítás folyamatában fő célunk, hogy a diktatórikus államból folyamatosan, a nagy megrázkódtatásokat minimalizálva, és ha lehet, minél gyorsabban jogállamot alakítsunk ki. Ennek az átalakulásnak fontos tényezője az intézményrendszer, melynek egészét új alapokra kellett helyezni, és újjáépítését a továbbiakban is folytatni kell. A megújuló és megújítandó intézményrendszeren belül az egyik fő terület a rendészeti tevékenység és a rendészeti szervezet. Ennek részeként pedig a rendőri munka körülményei, lehetőségei és feltételei kiemelkedő fontosságúak, annál is inkább, mivel a rendőrség és más fegyveres testületek úgy érkeztek el a rendszerváltozás pillanatához, hogy sem struktúrájukban, sem munkamódszereikben nem készültek fel a gyökeres fordulatra. Jóllehet a változtatás társadalmi és politikai feltételei már 1990-től megteremtődtek, ám a jogi szabályozás azóta is késik. Ezért időszerű és hiányt pótló a Kormány rendőrségről szóló törvénytervezete. Az elmúlt év októberében megkezdett általános vitában eddig elhangzott hozzászólások is megerősítik: a tervezetnek lényegében három nagyobb kérdésköre van, melyek súlyukat tekintve kiemelkednek a többi közül. Ezek: a rendőrség irányításának a témaköre, a települési önkormányzatok és a rendőrség kapcsolata, valamint az egyes rendőri tevékenységgel és intézkedéssel, elsősorban a titkos információgyűjtéssel és adatkezeléssel összefüggő kérdések. Hozzászólásomban az önkormányzatok és a rendőrség kapcsolatával kívánok foglalkozni. Tisztelt Ház! Az önkormányzatok és a rendőrség kapcsolatával összefüggésben indokolt néhány általános és elméleti jellegű megjegyzést tenni. Természetesen tudom, hogy az elméleti alapok tisztázása és megteremtése nélkül is lehet jogszabályokat kibocsátani, jogalkalmazói gyakorlatot folytatni, de ezekben az esetekben nem léphetünk fel az elvárt stabilitás igényével. A Kormány 1992-ben hagyta jóvá A közigazgatás korszerűsítésének irányai és elvei című programot, amelynek az önkormányzati igazgatás fejezetében az önkormányzati rendszer megerősítését, a decentralizáció folytatását és az ellátási feltételek javítását deklarálja - tapasztalataim szerint inkább csak szavakban. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 8. � (1) bekezdése előírja: a települési önkormányzat feladata különösen, hogy gondoskodjon a közbiztonság helyi feladatairól. A rendőrségi törvény kapcsán jó lehetőség kínálkozott volna arra, hogy az előterjesztő - az előbb említett közigazgatás-korszerűsítési koncepcióban foglaltaknak is megfelelően - tisztázza az önkormányzat és a rendőrség közötti szerepmegosztást a helyi közbiztonság megteremtésében. Ennek hiányára is visszavezethető, hogy a helyi közbiztonság alakulásában igen fontos szerepet játszó önkormányzat és rendőrség kapcsolatával elfogadhatatlan módon mindössze három igen formális és súlytalan paragrafus foglalkozik csak. Vagyis a törvénytervezetben nem jelennek meg a közigazgatás két fontos szereplőjének a helyi igényeknek hangsúlyt adó, harmonikus, valódi és hatékony együttműködés körvonalai. Ez egyáltalán nem igazolja a Belügyminisztérium illetékes vezetője által egyébként helyesen megfogalmazottakat, aki szerint a decentralizációt olyan irányba kell továbbfejleszteni, hogy az ágazatok helyi szeparatizmusa, illetve az önkormányzati és állami közigazgatás merev szétszakítottsága megszűnjön, az azonos területeken és ügyekben fellépő különböző közigazgatási szervek testületi összhangja megerősödjön. Jó lenne, ha ez a célkitűzés mielőbb megvalósulna. Rendészeti vonatkozásban ehhez azonban elengedhetetlen az önkormányzat rendészeti funkcióinak és feladatainak, de nemkülönben a működési feltételeknek konkrét meghatározása, illetve biztosítása. Elvi kérdés, tisztázást igényel, továbbá fontos a rendészet és a rendőrség fogalmi szétválasztása. E két fogalom, de főleg a rendőri és rendészeti tevékenység szabályozása napjainkra eléggé összemosódott. Ennek egyik nemkívánatos következménye, hogy az önkormányzatok rendészeti hatásköreit érintő, illetve azokat szélesíteni kívánó vélemények kapcsán rendszerint előtérbe kerül a rendőrség centralizáció-decentralizáció vitája. Ezzel összefüggésben nem véletlen, hogy a témakör egy jeles szakértője is azt hangsúlyozza, hogy a rendészeti hatáskörök átfogó újragondolása és újrarendezése a legnagyobb hiányossága, megoldásra váró problémája a külön szálakon futó önkormányzati, illetőleg rendőrségi kodifikációnak. Ezért helyes az a szakértői megállapítás is, mely szerint a rendőrségi centralizáció- dencentralizáció vitája is üres a rendőrhatósági dimenzió nélkül. Ugyanis, ha a helyi önkormányzatok érdemi rendészeti jogosítványokat kapnak, akkor másodlagossá válik a rendőrség szervezeti hovatartozása. Az eddig előadottak alapján tudnunk kell, hogy a rendőrségi törvény csupán a rendészeti szabályozás egy részét érinti. Ugyanakkor egyet lehet érteni azokkal a szakmai véleményekkel, melyek szerint tudomásul véve a kialakult helyzetet, a rendőrségi törvény elfogadásakor törekedni kellene arra, hogy elvei és egyes konkrét megoldásai hatással legyenek a rendészet egész rendszerére. Ennek okán is a rendészeti tevékenység egészét és a hozzá tartozó szervezeti struktúrát sürgősen felül kellene vizsgálni, átgondolt, öszszehangolt és az igények szerinti megújítását mielőbb meg kellene kezdeni. Tisztelt Ház! Az általános vitában vezérszónokunk, Deutsch Tamás kifejtette, hogy a FIDESZ elméletileg nem veti el az önkormányzati rendőrség gondolatát. Magam úgy vélem, hogy elméletileg ez felelne meg a mai államszervezeti és alkotmányos rendnek, még akkor is, ha tudom, számos jogos érvet és szempontot lehet felhozni ellene. Megítélésem szerint kirekesztő, és ezért nagyon is sajátos logika az, amely a társadalom és különösen a helyi társadalom rendfenntartó szükségletét kizárólag és csakis állami közhatalmi funkció útján véli kielégíthetőnek. Ez a megközelítés talán a 80-as években még helytállónak is volt minősíthető a tanácsrendszer kizárólagossága miatt, amikor a jogirodalomban a rendészet kizárólag állami tevékenységként jelent meg. Ezzel szemben ma már létezik olyan vélemény is, amely a polgárok biztonságigényét kielégíthetőnek tekinti az állami közhatalom mellett létező önkormányzati közhatalmi funkció útján is. A jogállami demokráciának és az önkormányzatiságnak nyilvánvalóan ez utóbbi felelne meg inkább. (11.50) A vonatkozó szakirodalomban a rendészet fogalmat tanulmányozva könnyen eshetünk abba a csapdába, amely csupán egyoldalú és nagyon is leegyszerűsítő megközelítését kínálja fel a rendészetnek, illetve annak államigazgatáshoz kötésének. Ez az egyoldalúság abból a nagyvonalú, mondhatnánk felületes gesztussal elintézett megközelítésből adódik, amelyet valahogy a következőképpen lehetne modellezni. Ma már elcsépelt sztereotípia, hogy a feladat határozza meg a szervezet struktúráját, tevékenységét és államszervezeti hovatartozását, meg sem említve az igénymeghatározó szerepét az összefüggésrendszerben. A domináns felfogás nem is engedi sejtetni, hogy van ennél egy fontosabb és logikusabb premissza is. Nevezetesen az, hogy az igény, a szükséglet határozza meg egy szervezet célját, funkcióját és feladatrendszerét, s azután csak ezen keresztül annak struktúráját, tevékenységét és hovatartozását. Itt lenne tehát az ideje, hogy talpra állítsuk végre az eddig feje tetején állt rendészet fogalmat. Ha ez megtörténik, akkor az a logika marad csak meg számunkra, amely helyesen abból indul ki, hogy az adott társadalomnak a közbiztonságigényéhez igazítjuk a szervezet feladataival, struktúrájával, hovatartozásával együtt, és nem fordítva. Ha az önkormányzatoknak van valóságos szükségletből fakadó rendészeti, rendfenntartó igénye, akkor ott és arra kell létrehozni rendészeti szervet, ahol, amikor és amire ennek szüksége felmerül. Az önkormányzatiságnak csak ez felel meg, a helyi közösség döntési joga minél több helyi ügyre terjedjen ki, szabadon döntsön arról, hogy milyen szervezetet hoz létre általában az igényt kielégítő funkcióra. A közbiztonsághoz való jog az önkormányzatiság megléte mellett tehát azt is tartalmazza, hogy a társadalom milyen módon és milyen szervezettel kívánja biztonságigényét kielégíteni. Ha mindehhez hozzátesszük azt az előbbi gondolatot, hogy a rendfenntartó igény kielégíthető állami közhatalmi funkció és önkormányzati közhatalmi funkció útján is, most már logikusan következik, az önkormányzatoknak maguknak kell eldönteniük a tényleges helyi szükséglet alapján, hogy létrehoznak-e rendfenntartó rendészeti szervet vagy sem, mert a rendfenntartó rendészeti funkció sem csupán rendőrségi rendészet útján képzelhető el, hanem más rendészeti szakigazgatási szerv is elláthat ilyen feladatot. Alaptételként tehát elfogadhatjuk azt a jól elfelejtett és ezért ma már kevésbé ismert álláspontot, hogy az önkormányzat ilyen rendfenntartó rendészeti szerve nem más, mint az önkormányzat sajátos szakszolgálata. Ezek a szakszolgálatok a jogosítványaikat az önkormányzati közhatalomtól kapják. E szervezet már nem szükségképpen fegyveres testületi szolgálat, hanem közszolgálat, következésképpen nem feltétlenül igényel rendőrségi szerveződést. Példaként talán itt a lengyel megoldást említhetném. Mindebből pedig az következik, hogy a rendfenntartás nem kizárólag rendőri funkció, azt az állami és önkormányzati közhatalom szükségleteihez és igényeihez kell igazítani mind a tevékenység, mind a szervezet tekintetében. Vagyis a logikát kell helyretennünk, nem állami rendészeti funkciók átengedéséről van szó, hanem a rendészeti funkciók igénye szerinti telepítéséről az állami és önkormányzati hatalomhoz. Az elmondottakból viszont az következik, hogy ha a demokrácia, a jogállamiság és az önkormányzatiság értékeit, valamint a belőlük eredeztethető alapelveket elfogadjuk, továbbá tiszteletben tartjuk, akkor nem helyes, hatását és eredményét tekintve pedig kifejezetten káros az önkormányzatok egyetértése nélkül kívülről olyan megoldást ráerőszakolni az önigazgatás szerveire, amely nem az említett helyi szükségletből fakad. Mivel a törvényjavaslat ezeket a nagyon alapvető problémákat is felveti, ezért a megfelelő megoldás kialakítása mindannyiunk átháríthatatlan, közös ügye kell hogy legyen. Az elmondottakra tekintettel indítványozom, hogy a Belügyminisztérium a rendőrségi törvény hatálybalépését követően rövid időn belül terjessze a Parlament elé a rendészeti törvényt. Ennek kidolgozása során az önkormányzatokkal együttműködve vizsgálja meg, hogy van-e az önkormányzatoknak sajátos rendfenntartó szükséglete, és van-e igényük ehhez saját rendészeti, rendfenntaró szervezetre vagy sem. A rendészeti törvényben kell meghatározni, hogy mely szükségletek elégíthetők ki az önkormányzatok szakszolgálata révén és melyek az államrendőrségi fegyveres szervezet útján. A rendészeti törvényben kellene meghatározni azt is, hogy milyen jogosítványokat kapjanak az önkormányzatok a helyi közbiztonság fenntartásához. Ezáltal értelmet kapna az önkormányzatokról szóló törvény 8. �-ában foglalt megfogalmazás, mely az önkormányzatok kiemelt feladatává teszi a helyi közbiztonságról való gondoskodást. Véleményem szerint biztosra vehető, hogy az egyes helyi közösségeknek igenis volt és van sajátos rendfenntartó szükséglete, és igenis van igénye ehhez idomuló rendfenntartó rendészeti szerv létesítésére. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet, hogy hazánkban helyileg megszervezett rendfenntartásnak több száz éves múltja és hagyománya van. E tapasztalatokra a rendészeti tevékenység korszerűsítése során lehetne és kellene támaszkodni. A közbiztonság javítását célzó helyi rendészeti szervezet létrehozásának igényét bizonyítják az egyre szaporodó polgárőrszervezetek is, melyekben ma már több száz csoportban 25-30000 polgár vesz részt. De említhető itt a különböző fegyveres, őrző-védő kft.-k és magánbiztonsági cégek iránt megnyilvánuló egyre növekvő kereslet is; a meglévő különböző, nem rendőrségi rendészeti szervezetekről, így a közterület-felügyeletről, mezőőrökről, piacrendészetről stb. már nem is beszélve. Elképzelhető ugyanakkor olyan megoldás is, hogy a helyi önkormányzatnak van rendészeti rendfenntartó szükséglete, igénye, de a gazdasági okok miatt nem tudja létrehozni e célra a saját rendészeti szervet. Ilyenkor az állami közhatalomnak kell gondoskodni az állampolgárok közbiztonsághoz való jogának érvényesítéséről. Úgy gondolom, nem kell kiemelnem, természetesen vannak olyan rendfenntartó szükségletek, amelyek más szervezetek által nem helyettesíthető módon igénylik az államrendőrség jelenlétét. Ilyen nyilvánvalóan például az állam büntetőhatalma érvényesítésének a területe, a bűnüldözés, bűnmegelőzés, továbbá a karhatalmi egységek bevetésével történő rendfenntartás vagy a nem kizárólag helyi igényt kielégítő közlekedési, idegenrendészeti stb. tevékenység. Ezek természetesen továbbra is az államrendőrség feladatai kell, hogy maradjanak. Tisztelt Ház! Végezetül néhány konkrét megjegyzés a törvénytervezetben szereplő, az önkormányzatokat érintő paragrafusokhoz. A 8. � (2) bekezdése előírja, hogy a rendőrkapitányság, továbbá a rendőrőrs vezetőjének kinevezéséhez, felmentéséhez előzetesen ki kell kérni az önkormányzat képviselő-testületének, továbbá a rendőr-főkapitányság, rendőrkapitányság vezetője esetében a területileg illetékes köztársasági megbízottnak a véleményét. Ezzel kapcsolatban a FIDESZ álláspontja az, hogy az önkormányzatoknak véleményezési jog helyett kifogásemelési jogot kellene biztosítani. Örülök annak, hogy a hat párt által elfogadott módosító csomagban lényegében ez az elvünk, ez a törekvésünk helyt kapott. Jelenlegi formájában elfogadhatatlan számunkra a 9. � (2) bekezdése is, mely megállapodás alapján, megfelelő garanciák nélkül lehetővé tenné helyi rendőrőrs létrehozását, ha az önkormányzat a rendőrőrs létrehozásához és működtetéséhez szükséges feltételeket biztosítja. Megítélésünk szerint ez az állami terhek önkormányzatokra való nyílt áthárítását jelentené, ezért jó az, hogy a hatpárti megállapodásban szerepel ezzel kapcsolatosan a szerződéskötésnek a lehetősége, amely a felekre bízza azt, hogy megállapodnak vagy nem, s pontosan azokat a feltételeket és garanciákat is nyilvánvalóan tartalmazni fogja, amelyeket a felek ez irányban kívánatosnak tartanak. Ezzel kapcsolatban véleményem szerint megkerülhetetlen feladat, hogy meghatározzuk az állampolgári jogon, nemkülönben az adófizető polgár jogán járó, mindenki számára egyformán elérhető és átélhető minimális közbiztonságot. (12.00) Ennek garantálása átháríthatatlanul központi, állami feladat kell, hogy legyen. Az ezen felüli közbiztonságot igénylő önkormányzatoknak természetesen lehetőséget kell hagyni arra, hogy a speciális és plusz helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelő megoldásokat szabadon kialakítsák. És ha ezt ilyen értelemben és keretjellegűen szabályozni szükséges, akkor azt vagy az önkormányzati törvényben kell megtenni, vagy a már említett rendészeti törvényben, de semmi esetre sem a rendőrségi törvényben. Önmagában nem megoldás a 10. szakaszban javasolt bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottság létrehozása sem. Ezt az eddigi tapasztalatok sem támasztják alá. Ugyanis nem elsősorban a közbiztonsággal összefüggő feladatok ellátásának társadalmi segítésére és ellenőrzésére van szükség. Persze arra is. De az elvárás mindenekelőtt az, hogy ezek a feladatok, valamint a hozzájuk tartozó felelősségek konkrétan megfogalmazódjanak. Főleg arra van igény, hogy ezeket a feladatokat felvállalják és ellássák, továbbá, és nem utolsósorban, hogy a feladatok ellátásához szükséges feltételeket biztosítsák. Nagy kár, hogy ezek a közbiztonság javítása szempontjából fontos kérdések a rendőrségi törvény számos értékes és előremutató passzusa ellenére is nyitva maradnak. Tisztelt Ház! Befejezésül még egy kérést szeretnék tolmácsolni: frakcióm kérését. Nevezetesen azt, hogy a héten kaptuk meg a hatpárti megállapodás szövegét, és még nem volt módunk azt kellően tanulmányozni, ezért szeretnénk, hogyha az általános vita vagy nem zárulna le ma, vagy ha lezárul, akkor tisztelettel szeretnénk kérni, éppen azért, hogy a módosító indítványainkat még be tudjuk adni, a jövő héten sor kerülhessen arra, hogy egy rövid időre az általános vitát ezért megnyissuk. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a FIDESZ padsoraiban.)