Torgyán József (független)

1994. február 27.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Kénytelen vagyok mégis annyit megjegyezni_ (Derültség.) _hogy ugyanakkor alelnök úr megengedte, hogy dr. Varga János és dr. Gál Zoltán az MSZMP Központi Bizottsága jegyzőkönyvéből - egymás boldogítására - végtelenül hosszú felolvasásokat eszközöljenek, s ezt spontán napirend előtti felszólalásnak nevezték. Elnézést kérek, úgy hiszem, hogy akkor olyan mércét kellene önnek alkalmaznia, amely egyformán áll mindenkire. Ezek után mégis engedje meg, hogy rátérjek az érdemi felszólalásomra. Azt hiszem, hogy a föld éppen azért vált ki olyan óriási érdeklődést a törvényi szabályozás kapcsán, mert hiszen _Akié a föld, azé a hatalom". Ez olyan általános érvényű megállapítás, amelyet nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is alaptételként mindenki elfogad. A másik alaptétel, amelyet ugyancsak elfogad mindenki, hogy a föld korlátozott mértékben áll rendelkezésre, ezért olyan különleges szabályozást igényel, amely különös tekintettel van erre a specifikumra. Különösképpen áll ez a magyar viszonylatokra, hiszen Magyarország a földkerekség egyetlenegy országával sem hasonlítható össze, mert hiszen Magyarország a földkerekség egyetlen országa, amelyet önmaga határai vesznek körül. Egy négyzetcentiméter terület sincs, ami körülöttünk elterül és ne lett volna valamikor színmagyar. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Éppen ezért én úgy gondolom - a jegyzőnő közbeszólása dacára -, azzal kell folytatnom a felszólalásomat, hogy amikor mi a termőföld kérdésében határozunk, akkor tekintettel kell lennünk azokra a további magyar specifikumokra, hogy tőlünk egy békediktátum keretén belül területeinknek több mint a kétharmadát elvették, s egyik percről a másikra olyan helyzetbe hoztak bennünket, hogy 324000 km2 helyett 93000 km2 -t hagytak meg. Ezért tehát nekünk fokozott gonddal kell ügyelnünk arra, hogy termőföldjeink ne kerülhessenek idegen kézre. A felhozott indokon túlmenően itt van erdélyi földjeink felvásárlása: miután a termőföld idegenek általi megszerzésének a tilalma helyébe a termőföld megszerezhetőségét léptették, a velünk ellenséges idegen tőke felvásárolta a magyar földeket és a színtiszta Erdélyből félig román területeket csináltak a betelepítések kapcsán. Ezek alapján úgy gondolom, érthető, hogy a magyar Országgyűlésből néhány országgyűlési képviselő miért fordít olyan fokozott figyelmet a magyar földek védelmére, hogy - nagyon helyesen - már eleve elutasítja még a gondolatát is annak, hogy külföldiek földtulajdont szerezhessenek. Ebben a körben semmiképpen sem elégedhet meg azzal, hogy maga az előterjesztés úgy tesz, mintha elfogadná ezt az alaptételt, hiszen amellett, hogy a termőföldről szóló előterjesztés a külföldiek termőföldszerzésének a lehetőségét - látszólag - csak nagyon szűk területre korlátozza, ugyanakkor áttételesen hihetetlenül széles kaput nyit a külföldi tulajdonszerzésnek. (17.30) És hogy ez mennyire így van, engedjék megjegyeznem, hogy az Ausztriában élők már felismerték a törvénynek ezt a sajátosságát, és ennek következtében óriási mennyiségű földeket vásároltak fel, Ausztriában a saját földjeiket ugaroltatják, a magyar földeket pedig kirabolják. Egyértelmű tehát, hogy itt nekünk nem szabad megengednünk, hogy akár gazdasági társaság, akár vegyes vállalat, akár kft., bármilyen áttételes úton idegenek akár csak egy négyzetcentiméter földet is megszerezhessnek, mert ebben az esetben úgy járhatunk az anyaországgal, ahogy jártunk Erdéllyel, tehát egyik pillanatról a másikra a magyar területeket idegen területekké tehetjük. Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja ebben a tekintetben rendíthetetlen és semmiféle külföldi tulajdonszerzést a mi pártunk nem enged meg, és remélem, hogy az országgyűlési képviselői választások során azok az erők fognak a következő parlamentbe bekerülni, akiknek a magyar föld szent és sérthetetlen, akik nem engedik meg, hogy bármilyen úton-módon a magyar földek idegen kézre átjátszhatók legyenek. Hiszen nem árt tudni azt sem, hogy a magyar föld a magyarság megtartó ereje, és ha ez a magyar megtartó erő idegen kézbe kerülhet, ebben az esetben ez az ország már nem lesz Magyarország! Külön ki kell térnem arra, hogy a termőföldről szóló törvény beterjesztése nem csak formailag kifogásolható, hiszen mi földtörvényt szerettünk volna és nem egy szűkített formában előterjesztett, csak a termőföldről szóló törvényt. Legyen szabad arra utalnom, hogy nem csak az a szakmai kifogásunk, hogy azt mondjuk, hogy a szövetkezeti törvényen túlmenően például a legelőtársulásokról, az erdőbirtokosságokról, a kamarai törvényről, az agrárrendtartásról egyszerre kellett volna határozni és a tulajdoni kérdéseket rendezni, hanem a kifogásaink között megemlíthetjük azt, hogy a Független Kisgazdapárt célkitűzései között és a Demokrata Fórummal kötött koalíciós megállapodásában is az szerepelt, hogy a földtörvény lesz az első törvény, amelyet az Országgyűlés elé terjeszt a kormányzat és amelyet az Országgyűlés el fog fogadni. A Független Kisgazdapárt több mint 30 földtörvénytervezetet dolgozott ki, amelyre a kormánykoalíció legerősebb tagja kivétel nélkül azt mondotta, hogy az számára nem elfogadható, ugyanakkor - a legjobb tudásom szerint - a Földművelésügyi Minisztériumban is több földtörvénytervezet került kidolgozásra, és amikor a türelmét vesztett független kisgazdapárti oldalról egy földtörvénytervezetet benyújtottak, akkor Antall miniszterelnök úr azzal érte el a földtörvénytervezet visszavonását, hogy miniszterelnöki becsületszavát adta arra, hogy 30 napon belül a kormányzat elő fogja terjeszteni a földtörvényről szóló javaslatát. Csupán a történelmi hűség kedvéért említem meg, hogy amikor én ebben nem hittem, és 1990. augusztus 20-án, a később híressé vált soproni beszédemben rámutattam arra_ (Derültség.) _hogy semmiféle törvény nem kerül itt előterjesztésre_ (Zaj.) Tudom, hogy itt egyes SZDSZ-es képviselőknek jobban tetszene a _hírhedt" kifejezés, hiszen a liberális baloldali sajtó ezt a kifejezést használta. De én már akkor rámutattam arra, hogy itt semmiféle földtörvény nem lesz, hiszen ez a hatalom nem akarja a mezőgazdaság rendbetételét, hanem ez a hatalom egy káoszhelyzetet akar, éppen azért, hogy egy számunkra elfogadhatatlan nyugat-európai kvótarendszerbe beerőltesse a mi mezőgazdaságunkat. Én már 1990. augusztus 20-án a soproni parasztságot felhívtam arra, hogy ha ők azt akarják, hogy legyen földtörvény, legyen hitel, meg legyenek oldva a mezőgazdasági kérdések, akkor rögtön torlaszolják el az utakat éppúgy, mint ahogy azt, mondjuk, Franciaországban teszik akkor, amikor a mezőgazdaság érdekében valamilyen követelést határozottan akarnak érvényesíteni vagy mondjuk a szomszédos Ausztriában. Erre azonban nem került sor, hanem ennek ezután szélsőségként való emlegetése lett a divat, holott a mai napig teljesen világosan látható, hogy végül is a helyzetnek ez a megítélése volt reális és jó. Rá kell mutatnom arra is, hogy nem véletlenül maradt el a tulajdonjog rendezése és a reprivatizáció is, hiszen a reprivatizáció elvetése, bármennyire is dicsérte Géczi József Aladár MSZMP-s, illetőleg bocsásson meg, most már MSZP-s képviselő_ (Közbeszólás mindenhonnan: Alajos! - Zaj.) _illetőleg képviselő úr a Parlamentet, hogy ilyen módon döntött, de én úgy gondolom, hogy ez a magyar nemzet tragédiája, egész egyszerűen azért, mert a reprivatizáció egyrészt nem került volna pénzbe a magyar államnak, másrészt egy másodperc tört része alatt rendezte volna a tulajdont, harmadrészben pedig a kommunista évtizedek üldözötteinek adta volna vissza a vagyonát, ezzel egy valóságos rendszerváltozást segített volna elő. Mindezeken felül legyen szabad megemlítenem, hogy az alkotmánybírósági határozattal szemben a magyar történelem tényei azt tanúsítják, hogy ez a kérdés megoldható: ugyanis amikor a nácizmus elkövette azt a szörnyű gaztettet, hogy a zsidó tulajdont elvette, ezt úgy oldotta meg technikailag, hogy a telekkönyvbe bejegyeztette, hogy a tulajdonos zsidó, ami rögtön a tulajdonjog korlátját jelentette. Amikor a nácizmust legyőzték, a zsidó tulajdont úgy állították helyre, függetlenül attól, hogy ez minden esetben helyreállítható volt-e vagy sem, hiszen nem kell különösképpen utalnom arra, hogy nem volt minden esetben helyreállítható, mert rengeteg esetben a zsidó tulajdon eltűnt vagy pedig csak töredékében volt meg, de mégis úgy állították helyre a tulajdont, hogy elrendelték a _zsidó" bejegyezés telekkönyvi törlését. (17.40) Nem véletlenül szoktam én azt a kifejezést használni, hogy _a kommunizmus édestestvére, sőt tejtestvére a nácizmusnak", hiszen a kommunisták ugyanazt a gyakorlatot alkalmazták, amelyet a nácik: az elvett vagyontárgyakra, házakra, patikákra, földekre bejegyezték, hogy állami tulajdonba vették vagy termelőszövetkezeti használatba vették; az ilyen módon elrabolt vagyon visszaadása tehát épp úgy egy tollvonással lett volna megoldható, mint a zsidó vagyon esetében, egész egyszerűen csak el kellett volna rendelni, hogy töröltessék az állami tulajdonbavétel telekkönyvi bejegyzése, illetőleg a földek esetében a termelőszövetkezeti használatbavétel. Hogy ez végül is nem így következett be, egyértelmű, hogy annak az oka, hogy ilyen módon a kommunizmus üldözöttei kerültek volna legalább olyan helyzetbe, hogy a vagyonuk megmaradt részéből valamit visszakaptak volna. Ez a hatalom viszont nem ezt akarta, hanem a kommunista nómenklatúra tagjait akarta további tisztességtelen vagyonszaporulatban részesíteni. Ezért jött létre a licittörvény. És hogy a licittörvény a magyar vagyon milyen arcátlan rablását tette lehetővé: ma már mindenki előtt világos, ebben a Házban is vannak országgyűlési képviselők, akik tisztességtelenül, a saját választópolgáraik képviselete helyett hatalmas földterületeket szereztek meg (Vargáné Piros Ildikó: Konkrétan!), nem egy szerzett bizony olyan földterületeket, amelyek a jelenlegi jogszabályi rendelkezésekbe is ütköznek. Úgy gondolom, nem kell különösképpen bizonygatnom, hogy a hivatali hatalommal visszaélve megszerzett földtulajdonok vagy a maffiás felvásárlással megszerzett földtulajdonok a magyar nemzetre végveszélyt jelentenek, ezért ezeket eltűrni, elfogadni semmilyen körülmények között nem lehet. Az igen tisztelt Ház figyelmét felhívom arra: a magyar néppel kerül szembe az, aki nem ennek megfelelően fogja a földtörvény tárgyalása során álláspontját kialakítani. Legyen szabad továbbá rámutatnom arra is, hogy körülbelül éppen most, amikor ezt a beszédet mondom, bárki meggyőződhet arról, hogy így zajlanak az események, ahogy én mondom: Rákoscsabáról hívtak fel kétségbeesetten, hogy éppen most folyik ott a kommunista brókereknek az az arcátlan eljárása, amellyel a rákoscsabai lakosság alól kirántják a talajt, megszerzik a rákoscsabai földeket. Az ott élő emberek nem tudnak hozzájutni a saját földjeikhez - mint ahogy így van ez most már szinte az ország minden részén, hiszen tegnap ugyanezt hallottam a Balaton környékén, előtte ugyanezt hallottam az ország más területein. Egyértelmű tehát, hogy az államtitkár úr hiába selypítette el néhány héttel ezelőtt a televízióban, hogy volt olyan országgyűlési képviselő, aki _patakvér"-ről beszélt a magyar Parlamentben - bizony, volt ám: az a képviselő helyesen látta, hogy az események efelé tendálnak. És nem sokon múlik - hangsúlyozom: csak a magyar parasztság józanságán és szinte hihetetlen tűrőképességén -, hogy a patakvér végül is nem folyik, de hogy nem az államtitkári selypítés akadályozta azt meg, ezt én 100%-os biztonsággal állíthatom. (Derültség.) Úgy gondolom, ebből mindenki láthatja, hogy a tulajdonjog rendezése és a reprivatizáció hiánya, továbbá a földtörvény hiánya összefügg. Most sem árt tudni, hogy ez még mindig nem földtörvény, csak termőföldről szóló törvény. A termőföldről szóló törvénnyel kapcsolatban külön ki kell térnem arra, hogy ennek egyéb olyan hiányosságai is vannak, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ahogy említettem például, mi, magyarok, különösképpen érzékenyek vagyunk a termőföld szűkülésének tényére. A Trianonra való utalás nem volt véletlen - hogy a 324000 km2-ből hogyan maradt 93 -, de ez a törvény, sajnos, megint csak tovább szűkíti ezt a területet. Amíg, ugye, a kárpótlásnál, illetve a reprivatizációs előterjesztésnél az volt az ellenérv, hogy időközben eltűnt egy megyényi földterület, most már senki sincs tekintettel arra, hogy ebben az előterjesztésben, bizony, a termőföld földvédelmijáradék-mentesen szerezhetőségét olyan széles területre kiterjesztette, ami már eleve lehetetlenné teszi a termőföld védelmének megvalósulását. A természetvédelem, a régészet, a közlekedés, a belvízvédelmi biztonsági medencék létesítése tulajdonképpen mind a mezőgazdasági termelés kárára teszi lehetővé a járadékmentes földkivonást, pedig elég, ha arra utalok, hogy mennyire átgondolatlan ez a konstrukció: ha mondjuk, megfizetnék az útépítés céljaira kiszakított termőföld ellenértékét, akkor is az az útberuházásnak maximum csak 1%-át tenné ki - ha a termőföld valóságos ellenértékét fizetnék meg. Így lehetetlen kihasználni Magyarország különleges sajátosságait. Látjuk, tudjuk, hogy termőföldünk minősége, éghajlatunk kitűnősége, a magyar parasztság tudása és az agrárértelmiség felkészültsége, no meg az a tény, hogy mellettünk fekszik a földkerekség legnagyobb éhségzónája, egyben a legnagyobb piac - a szovjet utódállamok területe -, lehetőséget adna arra, hogy a magyar termőföldek különleges mezőgazdasági övezetté váljanak, mi mégis ilyen botor, átgondolatlan módon csökkentjük azok területét. A következő kifogásom a földtörvény, illetőleg a termőföldtörvény kapcsán az a naivitás, ami például az önkéntes birtokösszevonással kapcsolatos okfejtéseit jellemzi. Egyértelmű: a szándék, a gondolat maga dicsérendő és helyes. Olyan módon megoldani azonban, ahogy a törvénytervezet gondolja, naivitás, még ennek a feltételezése is, mégpedig a naivitás olyan foka, hogy bátran ki merem jelenteni: kár volt a papírért, kár, hogy ezeket a gondolatokat egyáltalán papírra vetették, hiszen a helyzet nem oldható meg önkéntes birtokösszevonással. Akinek a földjei megfelelnek, azok nem fogják ugyanis kezdeményezni az összevonást; aki használója és nem tulajdonosa a földnek, az megint nem lesz érdekelt ebben; aki ténylegesen nem műveli a földjét, eleve nem lesz érdekelt - tehát bármennyire nehezemre esik is kimondani, de ha mi azt akarjuk, hogy a mezőgazdaságot talpraállítsuk, akkor itt, bizony, hatósági intézkedésen alapuló birtokösszevonásokat kell elrendelni. Mégpedig minél hamarabb tesszük, annál jobb. (17.50) Ezt a kérdést máshogy rendezni nem lehet. A licit kapcsán olyan nadrágszíjparcellák kerültek nemegyszer kimérésre, amelyeknek a mérete szinte ide a Parlament elé már csak azért sem kívánkozhat, mert bárki megkérdőjelezhetné az adat hitelességét. Néhány centiméter széles, de több száz méter hosszú területekről van szó, ahol jóformán még gyalogosan sem lehet végighaladni. Tehát egyértelmű, hogy ezeknél a területeknél valamit tenni kell. Miután jelenleg is hozzávetőlegesen 600000 ha áll megműveletlenül itt- ott-amott az országban, egyértelmű, hogy a birtokösszevonást nem lehet a véletlenre bízni, nem lehet önkéntes alapon megoldani. Az pedig, hogy illetékmentes a birtokösszevonás, nem egy olyan kedvezmény, amely ösztönözné az önkéntes birtokösszevonókat. Arról már nem is beszélek, hogy a kimérés itt is már az ő költségükre van; ez meg egyenesen visszatartó erő lesz a teljesen legyengült, anyagi bázissal nem rendelkező földtulajdonosok esetében. Hasonlóan nagy gondot jelent a földbirtok felső határának szabályozása. Úgy gondolom, hogy ezt nem politikai alapon, túlfűtött érzelmekkel, hanem szakmai és politikai szempontok együttes figyelembevételével kellene gondosan kikalkulálni. Egy dolgot feltétlenül rögzíteni kell a határ felső szintjének meghatározásánál: konkrétan azt a tényt, hogy Magyarországon még egyszer nem lehet megengedni a cselédsor kialakítását. Márpedig a külföldiek tulajdonszerzésével, azzal, hogy egyesek milyen földterületeket vásároltak fel, a kárpótlási jegyek messze áron alul történő felvásárlásával már létrejöttek az új földbirtokos osztály tagjai. Ezt a legkeményebb eszközökkel meg kell akadályozni. Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy semmilyen körülmények között nem szabad a jelenlegi törvényi rendelkezésen, a 116 ha-on túlmenni. Ugyanebben a körben külön ki kell térnem még a külföldiek tulajdonszerzésére, ahol nem elég csak a tulajdonszerzés törvényi tilalmát kimondani, hanem helyileg is fel kell lépni a külföldi tulajdonos ellen, hogyha megjelenik például Ausztriából a saját traktorán, és felveszi az Ausztriában ugaroltatott földje után az osztrák állami támogatást, ne tudja kirabolni a magyar földeket. Ezért megítélésem szerint külön ettől a jogszabályi tilalomtól függetlenül egy helyi engedélyhez is kötni kellene a külföldiek tulajdonszerzésén túlmenően a tulajdon használatát, hogy az adott települési önkormányzat a legkeményebb eszközökkel nyomban felléphessen a külföldi tulajdonos ellen. Tehát úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket megnyugtató módon kellene szabályozni, mert amíg nincsenek ilyen módon megoldva, addig nem lehet elfogadni ezt a termőföld-törvénytervezetet, amelyet a földművelésügyi miniszter úr előterjesztett. A földtörvényre nemcsak hogy múlhatatlan szüksége lenne az országnak, hanem ki kell mondjam, nemzetellenes bűntettnek tekintem, hogy még nincs földtörvény. Emellett mégis arra kérem a földművelésügyi miniszter urat, hogy a földtörvény vitájában elhangzottakat mérlegelje. Valamennyien egyetértünk abban, hogy Magyarország jövője nagyon szoros öszszefüggésben áll a termőföldek sorsával, valamenynyien tudjuk, hogy ez az ország a termőföldek rendbetétele nélkül - nemcsak fizikális, hanem jogi rendbetétele nélkül - nem virágoztatható fel. Ezért azokat a gondolatokat, amelyeket én kifejtettem, és már kifejtett több képviselőtársam, valamint amelyek ebben a körben még nyilván elhangzanak, álláspontom szerint legcélszerűbb lenne a már előterjesztett törvényjavaslatba beépíteni. Ez csak nagyon rövid időtartamú visszavételét jelentené a földtörvénytervezetnek, úgy, hogy még ebben a parlamenti ciklusban elfogadható legyen. Különben nincs más lehetőségük a hibára rámutatóknak, mint az egész törvényt ellenezni. Ugyanakkor - mint jeleztem - az egész törvény minél gyorsabb hatálybaléptetése eminens érdeke az egész magyar társadalomnak. Ezért jelzem, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt készséggel hajlandó minden olyan megoldásba belemenni, amely ezt a kérdést előreviheti, de nem hajlandó cselédsor kialakítását megengedni, nem hajlandó a külföldiek tulajdonszerzését megengedni, és nem hajlandó megengedni mindazokat a dolgokat, amelyeket a beszédemben felsoroltam. Köszönöm a türelmüket! (Taps középről.)