Török Ferenc (SZDSZ)

1994. február 27.

DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Más képviselőtársaimhoz hasonlóan én is csak emlékeztetem a koalíciós pártokat arra, hogy mit ígértek a választásokon, majd mit ígért a Kormány a nemzeti megújhodás programjában. Sürgős és legfontosabb teendőik között említették a föld tulajdonviszonyának rendezését és ezen belül a földtörvény megalkotását. Ehhez képest csodálkozom, hogy a miniszter úr a Kormány képviseletében expozéjában csak most tartotta időszerűnek a tulajdonviszonyok átalakulása folyamatában még mindig csak a termőföldtörvény előterjesztését. A televízió A hét című, egynéhány héttel ezelőtti műsorából az egész ország megtudhatta, hogyan vásárolják fel egyesek erdőinket, és hogyan pusztítják el törvényesen azokat. Ha talán azt a műsort korábban sugározzák, a miniszter úr is másképpen gondolkozott volna, ami a sürgősséget illeti. Maguk a koalíciós pártok képviselői is állítólag, de szerintem is többször szorgalmazták a földtörvény benyújtását az elmúlt három és fél év alatt. Sajnos, eredménytelenül. Most már legalább tudom, hogy erre azért nem került sor, mert a földkérdés rendezése nem volt időszerű, mint ahogy ezt a miniszter úr mondta. Én ugyanis a törvényjavaslat előterjesztéséig abban a tévhitben éltem, hogy a jó munkához idő kell, és ezért hát a késedelem. Mikor végre kézhez kaptam a csak most időszerű tervezetet, akkor megdőlni láttam elképzeléseimet. Mert ilyen minősíthetetlenül rossz törvényjavaslat még nem került ki ennek a Kormánynak a kezéből. Úgy gondolom, ha ezt a törvényjavaslatot ez a Parlament így elfogadja, akkor ennek hatásai legalább 40 évig kitörölhetetlen emlékként maradnak utódainkra. Tisztelt Ház! Természetesen egyetértek azzal, hogy a földtörvényt minden politikai rendszer kiemelten kezeli. Azzal is, hogy a termőföld korlátozott mértékben áll rendelkezésre, nem szaporítható, és mint ilyen, nem monopolizálható. Értékmegőrző tulajdonsága sem vitatható. Az is vitán felül áll, hogy meg kell akadályozni az irreális méretű nagybirtok kialakulását. Megjegyzem, ennek érdekében már így is mindent megtettünk, hiszen létrehoztunk több mint kétmillió földtulajdonost, azzal a kis szépséghibával, hogy ezek a földtulajdonosok többnyire nem ott élnek, ahol a földjeik vannak, így nem is művelik, de a többségük nem is akarja. Nem baj, majd eladják. Mi ezt is majd megoldjuk. Csak az a félő, hogy nem az, vagy nem azok vásárolják meg, akiket mi szeretnénk, vagy talán mást mondunk és mást akarunk. És most itt álljunk meg egy pillanatra. Tisztelt Ház! Talán emlékeznek, mit mondott Kis Zoltán, az SZDSZ vezérszónoka. Idézem: _Ez a törvénytervezet és a hozzá tartozó vita jó arra, hogy megtudjuk, ki és milyen módon védi a szent földet." Nézzük hát egyenként a pártok megnyilatkozásait. Kezdem először azokkal a pártokkal, amelyek valóban gátat kívánnak szabni a külföldiek tulajdonszerzésének. Igaza van az MSZP-nek, illetve Lakos László képviselőtársamnak: nemzeti agrárprogram nincs, agrárprogram nélkül ennek a törvényjavaslatnak sem lehet koncepciója. S ha mégis van, hogy mi az, azt majd később be fogom mutatni. Átmenetileg tiltani kívánják a külföldiek földvásárlását, de jelzik: a törvényjavaslat sok kibúvót tartalmaz. Látják, amit látni kell, remélem, a módosító indítványaikban igyekeznek majd a kibúvókat megszüntetni. A kereszténydemokraták hitvallása őszintének tűnik: a külföld maradjon ki a földvásárlásokból, a föld hosszú távon is maradjon magyar tulajdon. Elképzeléseiket kezelhetővé teszi, hogy a termőföld tulajdonjogát közalapítványon, önkormányzaton és az államon kívül csak belföldi magánszemély szerezheti meg korlátozott mértékben. Ez figyelemreméltó álláspont, bár eddig benyújtott módosító indítványaikban ez egyáltalán nem tükröződik. Nemigen tudok mit kezdeni az Egyesült Kisgazdapárt álláspontjával. Számomra kissé zavarosak a Zsiros Géza képviselőtársam által előadottak. Valamiért nem igazán tapintható a valós szándék. A MIÉP álláspontját nem kívánom kommentálni, legfeljebb annyiban, hogy kíváncsian várom módosító indítványaikban elképzeléseik megfogalmazását. Ugyanis sok mindenről beszéltek, ezért nem igazán körvonalazódott az álláspontjuk. A Független Kisgazdapárt szónoklata igazi torgyáni volt, ha önök most hallották, ez önmagáért beszélt. Itt is várom majd a módosító indítványokat. És most hadd térjek rá arra a két pártra, amely a Kormánnyal együtt nem kíván gátat szabni a külföldiek termőföldszerzésének. A FIDESZ legalább konzekvensen tartja magát ahhoz az eredeti elképzeléséhez, hogy a külföldiek is juthassanak földtulajdonhoz. Igaz, átmeneti korlátozásként elfogadja a külföldiek tulajdonszerzésének megtiltását, védve a magyar földet, de mindjárt nagyon ügyesen és halkan hozzáteszi: ha a külföldi Magyarországon társaságot alapít, akkor földszerzése csak azon az alapon, mert külföldi, már most sem korlátozható. Mi ez, ha nem kiskapu a külföldi számára a földtulajdon megszerzéséhez? Én azt hiszem, nagyobb felelősséget érezhetnének nemzeti kincsünkért. Most nézzük azt a pártot és Kormányt - talán nem haragszanak meg, ha most egy kicsit összemosom őket -, amely a 90-es választásokon elnyerte a nép bizalmát. Úgy tudom, az MDF-en és a Kormányon belül is megoszlanak a vélemények a külföldiek tulajdonszerzése és általában a megszerezhető föld mértékének kérdésében. A belső viták után az a kérdés, mit tett le a Kormány a tisztelt Ház asztalára. Zsupos Lajos képviselőtársam szépen elmondta, hogy a törvényjavaslat készítésénél elsősorban abból indultak ki, hogy az ország legfontosabb és a legnagyobb mértékben rendelkezésre álló természeti kincséről van szó. Másodsorban meghatározó szempont volt a magyar lakosság termőföld iránti ragaszkodása és földszeretete. Így olyan törvényre van szükség - mondotta -, amely a szűk körű pártérdekeken túlmenően a teljes körű nemzeti érdekeket foglalja magába. Ehhez képest a törvénytervezet lehetővé teszi a külföldiek és belföldiek korlátlan tulajdonszerzését. A törvénytervezet ugyan kimondja, hogy belföldi magánszemély csak 300 ha termőföldet szerezhet. A belföldi jogi személy is csak ugyanennyit. Arra azonban nincs korlát - tisztelt képviselőtársaim -, hogy egy belföldi magánszemély hány kft.-t alapíthat, mondjuk, 100-at, 200-at vagy amennyit akar, és akkor ahányat létrehozott, annyiszor 300 ha termőföldet vásárolhat. Az Egyesült Kisgazdapártnak pedig üzenem: lehet 150 ha a korlát, legfeljebb kétszer annyi kft.-t kell csinálni. Ami pedig a külföldieket illeti, ugyanez a helyzet. Csak meg kell vásárolni a külföldinek azt a belföldi céget vagy cégeket, amelyek földtulajdonnal rendelkeznek, és máris megszerezte a kívánt földterületet. Ugyanis a külföldi nem termőföldet vesz, hanem üzletrészt. A törvény pedig elidegenítési kötelezettséget még véletlenül sem ír elő sem a külföldinek, sem a belföldiek számára, ha valamilyen módon többletterülethez jutnak. Rövidesen jövedelmező üzletág lesz földvásárló kft.-k alapítása. Megjegyzem azt is, hogy a külföldiek korlátozásánál csak a külföldi részvétellel működő, de belföldi székhellyel rendelkező gazdasági társaságra vonatkozik a korlátozás. (18.30) Így a külföldiek által alapított más szervezet, például egy vadászegyesület vagy vadászegyesületek felvásárolhatják Magyarország összes erdejét. De sorolhatnék még technikai megoldásokat, például a jelzálogjog jogosultja hogyan szerezhet a végrehajtási törvény alapján termőföldet? A tervezet elvileg kizárja, de a végrehajtási törvényt elfelejtették ennek megfelelően módosítani. A haszonbérlet mértékének és időtartamának szabályozása csak hab a tortán. Mert a külföldi inkább megveszi - az előbbiek szerint erre bőséges lehetősége is van -, mint haszonbérli a földet. A korlátokkal egyébként itt az a bajom, hogy senki nem tudja ellenőrizni, hogy ki kivel, hány évre és milyen nagyságú területre kötött haszonbérleti szerződést, ugyanis a törvényjavaslat ilyen garanciális szabályokat nem tartalmaz. A haszonbérleti szerződések nyilvántartásának hiánya ellenőrizhetetlenné és végrehajthatatlanná teszi a törvényi korlátok érvényesülését. De egyébként itt is fennáll annak a lehetősége, hogy több belföldi jogi személynek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társaságnak ugyanaz a bel- vagy külföldi magánszemély legyen a tulajdonosa, és ezen keresztül a föld haszonbérlője. Tisztelt képviselőtársaim! A törvényjavaslat egyéb rendelkezéseivel nem is érdemes foglalkozni, mert önmagában ez az egész törvénytervezet elfogadhatatlan, csak az előterjesztők szándéka világos. Ahogy például a kereskedelmi vállalataink a belső piacainkkal együtt szépen eladásra kerültek, merthogy rosszul funkcionáltak, most ugyancsak a rosszul funkcionáló mezőgazdaságunk alappillére, a termőföld következik. És mindez úgy történik, hogy a magyar lakosság azt higgye, hogy ez a Kormány a magyar föld és a haza legnagyobb védelmezője. A miniszter úr azt mondta expozéjában: megkíséreltük az optimális megoldásokat megtalálni. Ezek a szabályok lennének azok? Lehet, csak az a kérdés, hogy mindez kinek optimális? Büszkén mondja az MDF: megvédjük nemzeti kincsünket, igaz, csak átmenetileg, mert az Európai Közösséghez akarunk csatlakozni, és csak a csatlakozás időpontjáig lehet és szabad korlátozni a külföldiek termőföldhöz jutását. Nem titkolt szándékunk - mondta az MDF vezérszónoka -, hogy ez alatt az átmeneti idő alatt kell helyzetbe hozni a hazai polgárt. Az lehet majd a baj, hogy ezek a tervezett korlátozások semmit nem érnek, mert addigra a labda már nem nálunk lesz, és ezt önök nagyon jól tudják. Ha a Parlament ezt a törvénytervezetet így elfogadja, akkor termőföldjeink előbb kapnak lehetőséget az Európai Közösséghez való csatlakozásra, mint ez az ország. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ennek a vitának és a Kormány által előterjesztett törvényjavaslat elfogadásának vagy elutasításának a tétje az, hogy megmarad-e a földvagyon a hazai tulajdonban vagy sem? Ez lesz a jövő meghatározója. Kérem, fogadják el majd az SZDSZ által előterjesztésre kerülő módosító javaslatokat. Úgy gondolom, azok valódi szigorú garanciális szabályokat fognak tartalmazni a külföldiek tulajdonszerzésének átmeneti korlátozására. Fontolják meg - egyébként más pártok is ilyen irányban mozdultak - azt a javaslatunkat, amelyet az SZDSZ vezérszónoka már jelzett. Mi úgy gondoljuk, hogy a helyi földforgalomnak a törvény keretei közötti szabályozására a kamarákról szóló törvény adjon jogkört a helyi mezőgazdasági bizottságoknak, de az is elképzelhető számomra, hogy ezt a jogkört a helyi önkormányzatok képviselő-testületei kapják meg. Csak helyhatósági eszközökkel biztosítható ugyanis azoknak az embereknek a földtulajdonszerzése és -birtoklása, akik megélhetéséhez ez létfeltétel. És végezetül még egyet. Felszólalásomban lényegében arról beszéltem, hogy a Kormány az MDF támogatásával be akarja csapni ezt az országot. Úgy tesz, mintha védené az ország nemzeti kincsét, és közben tudva és akarva olyan szabályokat akar elfogadtatni a Parlamenttel, amelyek erre a feladatra teljesen alkalmatlanok. Hiszem ezt azért, mert ezeket az úgynevezett korlátozó szabályokat egy kezdő ügyvédjelölt is meg tudja kerülni, ha pedig nem tudja, akkor alkalmatlan a pályára. Ebben a Kormányban és az MDF-ben tapasztalt jogászok ülnek. Mondom ezt még akkor is, ha már néhány alkotmánysértő vagy rossz, kezelhetetlen jogszabályhoz asszisztáltak. Szabó János miniszter úr állítólag maga sem értett egyet a beterjesztett tervezettel, de nem mondta meg, hogy miért. Tudott dolog, hogy csak a Kormány erőltette rá. Lehet, hogy tévedek. Kérem majd miniszter urat, valljon színt, mondja el, miért nem értett egyet a törvényjavaslattal. Legalább azt mondja el, tudták-e, felmerült-e, hogy ez a törvényjavaslat semmi védelmet nem nyújt az ellen, hogy - az önök kifejezésével élve - a magyar jusst, a magyar jövőt idegenek felvásárolják. Tudták-e, hogy milyen könnyen kijátszhatók ezek a szabályok? Legalább próbálják meg cáfolni állításomat. A tudatlanság, az ország vezetésére való alkalmatlanság még mindig megbocsáthatóbb, mint az, ha tudatosan kiárulják a hazát. Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem az a hír, nem az a parlamenti ügy, hogy egy állami tisztviselőt milyen nagystílű akcióban leplezett le a rendőrség egy egymilliós vesztegetési ügyben akkor, amikor a nagyhalak vígan lubickolnak, vagy több száz milliós nagyságrendben keletkeznek helyrehozhatatlan károk a privatizációban, lásd a Nikex vagy az Autóker ügyét vizsgálat, felelősök és következmények nélkül. Úgy gondolom, az lesz a hír és az lesz a parlamenti ügy, ha a miniszter úr vagy a Kormány más illetékese feláll, és nyilvánosan válaszol az általam feltett kérdésekre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)