Gaál Antal (MDF)

1994. február 27.

DR. GAÁL ANTAL (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közvetlenül előttem elhangzott felszólalás fölér egy vádbeszéddel, de nem csodálkozunk rajta, hiszen Török képviselőtársam ügyvéd, és szinte a szakmáját gyakorolja. Majd amikor arról beszélnék, hogy a földtulajdon külföldi tulajdonba kerülésénél tulajdonképpen hogyan is alakult a törvény, és mire kell vigyáznunk, hogyan kellene esetleg módosítanunk, akkor még reflektálnék, de most először másról szeretnék beszélni. Teljesen természetes, hogy valamennyi képviselőtársam azzal kezdte felszólalását - és nem kerülhetem meg én sem -, hogy mindannyian tudtuk, a földtörvény a föld sajátossága miatt vagyonértékként, használati értékként, végessége és nem szaporíthatósága miatt nagyon bonyolult, nagyon sok szempontot figyelembe kell venni. Azt is tudtuk, és az is teljesen természetes, hogy a szövetkezeti törvény, az átalakulási törvény, a kárpótlás - amely mind olyan törvény volt, amely kapcsolatos a földdel - újra vissza fog kerülni a Parlament termébe, és azok a pontok és kulcskérdések újra megtárgyalásra kerülnek, újra ugyanazok az indokok és ellenérvek fognak elhangzani. Tulajdonképpen ma is nagyon sokat hallottunk belőle. Annyit még kormánypárti képviselőként is el kell ismernem, én is úgy gondolom, hogy szerencsés lett volna, ha a földtörvény tulajdonképpen párhuzamosan került volna tárgyalásra ezekkel az említett törvényekkel, hiszen éppen az összefüggés miatt nagyon praktikus lett volna az együtt tárgyalásuk. Itt rögtön idéznem kell Lakos képviselőtársamat - nem a mai hozzászólását, a kétperceseit, hanem még az eredeti fölszólalását -, amikor azt mondta, hogy politikai döntéssel, a kárpótlással tulajdonképpen a szövetkezetek szétverésének a kísérletét a törvényekkel megpróbáltuk, és ők végig - mármint az MSZP és személy szerint Lakos képviselőtársam is - ezzel szemben mindig a hatékonyságot, a piacgazdálkodás szabályait, a mezőgazdaság jövedelmezőségét vette figyelembe. Egyet ne felejtsünk el, az alapot, hogy miből indultunk ki. Abból indultunk ki, hogy évtizedekig volt egy szövetkezeti gazdálkodás azzal a tulajdonformával, szövetkezeti tulajdonnal, és ez ebben a formában, akárhogy is csűrjük-csavarjuk a kérdést, megbukott. Megbukott nemcsak Magyarországon, hanem valamennyi volt, úgynevezett szocialista vagy tervgazdaságú országban. Ha pedig így van, akkor annak a tulajdonformának, annak a mezőgazdasági gazdálkodási rendnek a megváltoztatása pontosan a piacgazdaság irányában történt, és pontosan a hatékonyság céljából. Tehát rendkívül rossz és logikátlan definíció volt, amikor Lakos képviselőtársam azt mondta, hogy ezzel a hatékonyság ellen és a piaci szabályozás ellen léptünk. (18.40) (Boros Lászlót Trombitás Zoltán, Tóth Sándort Juhász Péter váltja fel a jegyzői székben.) Természetesen nem hiszem, hogy van olyan képviselőtársam ebben a Házban - ha mondta, ha nem mondta -, aki nem tudta, hogy a kárpótlással mint politikai cselekménnyel és döntéssel, bizony felborult a mezőgazdaságban az addig létező rend, amelyik a maga módján úgy ahogy működött és funkcionált. Azt is tudtuk - mert nem kerülhettük meg -, hogy sok tulajdonos lesz, és még valamit tudtunk: azt is tudtuk, hogy a földtulajdon el fog válni a földhasználattól. Hozzá kell tennem rögtön, sőt még azt is tudtuk, hogy ez nem jó, mert nem lehet jó, hogy a földhasználat és a földtulajdon nincs együtt. Most már csak arról kellene beszélni, s azon lehetne vitatkozni, hogy lebonyolíthattuk volna-e mi úgy a kárpótlást, hogy politikai szándékunkat követve igazságot tegyünk és megakadályozzuk a tulajdon és a használat szétválását. Nem lehetett volna megcsinálni. Nem hiszem, hogy van olyan szakember, aki ma, 1994-ben azt meri állítani, hogy megoldható lett volna. Ezzel kapcsolatban persze felmerült a Kisgazdapárt közvetlen visszaadási, reprivatizációs elképzelése, amellyel végül ezek a kisparcellák most nem lennének, azt viszont mindig is mondtuk, most is mondjuk és tartjuk magunkat ahhoz, hogy a reprivatizációt nem tartjuk elfogadhatónak és akkor sem tartottuk elfogadhatónak. (Közbeszólás a Kisgazdapárt padsoraiból.) Ez az ismert vélemény, nekünk nem ez volt a véleményünk, és most sem ez a véleményünk. Továbbmenve: ami a Magyar Szocialista Párt álláspontját illeti, annak - ha végiggondolom az elmúlt három és fél év parlamenti vitáit, nagyon sokban részt vettem -, a fő vonulatát tulajdonképpen mindig Lakos MSZP-s képviselőtársam véleménye képezte. S nekem mindig az volt az érzésem - de ez tulajdonképpen nem csak érzés, hiszen sorolhatnám, idézhetném a kitételeket, amelyekben mindig azzal találkoztunk: szövetkezet kontra magántulajdon, kontra farmergazdaság_ Holott mi ez alatt a négy év alatt soha, egyetlenegyszer nem mondtuk, hogy a farmergazdaságot vissza szándékozunk állítani, és reális esélyét látnánk annak, hogy úgy visszaállítható, ahogy volt. Pont azt tudtuk, hogy ezt a kettőt nem lehet. Nem lehet továbbvinni a régi szövetkezeti gazdálkodási formát, és soha többet nem jön vissza - említhetem a 49-es évet vagy a második szövetkezetesítést: az 1958-59-es évet - az a kisparaszti gazdaság, ami akkor megszűnt. Nagyon egyszerű oknál fogva nem lehet visszaállítani: sok év eltelt, és sok-sok változás történt a magyar faluban. A következő - ami nagyon sarkalatos pont - a termőföld, illetve a tulajdonlás felső határa, az a bizonyos 300 ha. Sokan elmondták itt is, hogy az tulajdonképpen lehetne 200 is, 400 is. Végül is, mik azok a szempontok, amelyeket a birtoknagyságnál figyelembe vehetünk? A képviselőtársak, szakemberek, ha laboratóriumi körülmények között, környezetéből kiragadva próbálják meg nézni a dolgot - nem figyelembe véve a rendszerváltást, nem figyelembe véve a kárpótlást, nem figyelembe véve az eltelt 40 évet, nem figyelembe véve a magyar történelmet -, akkor valóban asztalon ki lehetne számolni, hogy 328 ha volna a megfelelő. Azért itt valami másról is kell beszélni, és nagyon fontos dolgokat is figyelembe kell venni. Nagyon merész dolog volt Torgyán képviselőtársamtól és - nem tudom, talán Szabó Lukács volt, aki Trianonról beszélt_ de az tény, annyi történelmi vonatkozása feltétlenül van a földtörvénynek, hogy nagyon speciális és nagyon kiemelt szerepe volt minden történelmi momentumnál a földnek, még a két hétig tartó 56-os forradalom és szabadságharc idején is, hiszen az alatt a pár nap alatt is tulajdonváltás történt, hiszen hazavitték azt a pár állatot, és szinte elkezdtek gazdálkodni. De gondolhatunk a 45-ös földosztásra, a Károlyi- programra, a két háború közötti földprogramra. Gyakorlatilag tehát a magyar történelem minden jeles pontján a földet megpróbálták a középpontba állítani. Középpontban is volt, és mindenki nagyon odafigyelt. A másik pedig: bárhogy alakul Magyarország sora - most ne említsem a vas és acél országát, amikor az 50-es években Magyarország a vas és acél országa volt -, Magyarország azért évszázadokon keresztül mezőgazdasági ország volt, többségében paraszti lakossággal, és a föld mindig többet és mást jelentett mint tulajdont; többet jelentett, mint használati érték, egészen különleges íze és hangzása volt a földtulajdonnak. Ezt még most is figyelembe kell venni. Ez tulajdonképpen még most is visszaköszön, amikor a földtörvényt kell megalkotnunk. Így volt ez a kárpótlásnál is, a szövetkezeti, illetve a szövetkezeti átalakulási törvénynél is. Mit szeretnék ezzel kapcsolatban kiemelni? Azt szeretném kiemelni - ezt már elmondtam ebben a Házban a szövetkezeti törvénynél is -, hogy még akkori körülmények között is nagyon-nagyon nagy hiba volt a tsz-ek összevonása, mert azzal kapta a legnagyobb csapást a magyar falu. Akkor veszítette el eredeti jellegét, eredeti faluközösségét, amikor 3- 4-5-6-8 falu lett egy termelőszövetkezet. Ez valahogy visszakapcsolódik a földnagysághoz is, a felső határhoz. Igen, mert amikor Lakos képviselőtársam azt mondta, hogy a haszonbérletnél például ez a felső határ szövetkezetellenes, a szövetkezet szétverését jelenti vagy szándékolja, akkor - ha nem is mondta ki, de tudom, hogy arra gondolt, hogy tulajdonképpen ezek a nagy szövetkezetek - amelyiknek ő is az egyik vezetője - hatalmas, több településre kiterjedő szövetkezetek, olyan hektárnagyságúak, amely felette van a törvényben leírtnak. Szerintem túlzás volna egy képviselőtől szempontnak tekinteni, hogy ő éppen mekkora szövetkezetnek a vezetője - mert végül is egy országról van szó és egy ország valamennyi földtulajdonosát érinti a törvény, de elfogadom, hogy az ő nézőpontja mégis csak a saját szövetkezetéből indul ki. Azt tudnám mondani, ha a földtörvénnyel csak egy kicsit is vissza tudjuk állítani azokat az eredeti faluközösségeket, amelyek a tsz-összevonások előtt voltak, akkor igenis nagyon jó hatással leszünk a magyar falura, mert a magyar falunak a legszebb és hozzánk legközelebb álló formája volt: a faluközösségek, és ezért volt a tsz-összevonások előtti tsz egy lényegesen kedvezőbb és barátságosabb vidék, mint a tsz-összevonások utáni. Tudjuk jól, hogy az összevonások nemcsak termelőszövetkezetet jelentettek, hanem ekkor történt meg, hogy a tsz-ek által összevont települések székhelyére került szinte minden. Nemcsak a tanácsi összevonások miatt, hanem a termelőszövetkezetek összevonása miatt is megkezdődött és majdnem teljesen befejeződött a csatolt községek teljes lepusztulása, s bizony ennek a három és fél évnek volt a feladata megmenteni őket, és megpróbálni a felzárkózást ezekhez a termelőszövetkezeti faluközpontokhoz. (18.50) A következő kérdés a külföldiek tulajdonlása. A külföldiek tulajdonlása - és itt kapcsolódnék ismét Török képviselőtársamhoz - valóban vádbeszédnek tűnt, bár én az elmúlt három és fél évben soha nem tapasztaltam, hogy a Szabad Demokraták Szövetségét vezérlőelvként ennyire izgatja az, hogy a föld mindenáron magyar tulajdonban legyen, mindenesetre nagyon huszáros váltás és bravúros ügyvédi teljesítmény volt a mai felszólalás. Én azért az igazság kedvéért azt is hozzáteszem, hogy nagyon örülök, hogy jogilag, ügyvédi szemmel látja azokat a pontokat, ahol esetleg ez a törvény kijátszható. Ha ez így van, akkor én kormánypártiként is azt mondom, hogy tegyünk be ebbe a törvénybe olyan módosító indítványokat - és most mondom ki a lényeget -, hogy az eredeti szándék érvényesüljön. A mi eredeti szándékunk, hogy igen, egyelőre alakuljon ki a magyar tulajdonosi kör, és nem az a szándék, amit Török képviselőtársam mondott, hogy burkoltan, ezzel a törvénnyel deklarálva, hogy magyar tulajdonban maradjon, de tulajdonképpen mégis úgy összeállítva a törvényt, hogy ezzel lehetőséget adjunk - vagy szándékunk legyen arra -, hogy külföldi tulajdonba kerüljön a föld. Bele kell tenni ezeket a módosító indítványokat_ (Dr. Hack Péter bólogat.) _már meg is kaptam az igenlő választ, Hack Péter képviselőtársam bólogat, úgyhogy azt hiszem, akkor nem lesz probléma, és egyet tudunk érteni, együtt fogjuk megszavazni ezeket a módosító indítványokat, s örüljünk neki, hogy végül is konszenzus is lehet ebben a Parlamentben. Most jelenleg úgy néz ki, hogy a hat párt tulajdonképpen egyetért ebben, hogy jelen pillanatban a külföldi tulajdonnal óvatosan bánjunk, és ne engedjük. A felszólalók közül nagyon sokan említették - én is említem természetesen -, hogy tudomásul kell vennünk azt, hogyha az Európai Unió teljes jogú tagja leszünk - és reméljük, hogy ez 6-8 éven belül megtörténik -, akkor ezt figyelembe kell vennünk a földtörvénynél is. Itt is be kell tagolódnunk, és teljesen azonosulnunk kell a közösséggel, ami önmagában is indokolja azt, hogy a földtörvényt később módosítani fogjuk, illetve módosítania kell az akkori magyar parlamentnek. Még egy dologra szeretnék kitérni, hogy a földvédelemmel kapcsolatban nagyon helyes az, ami bekerült a törvénytervezetbe. Én talán annyit tennék hozzá, hogy a komolyságát emelné, és biztos, hogy nagyon hasznos volna, ha a bírságok komolyabbak lennének, mert mindenképpen hatásosabb lenne a földvédelem szempontjából. Tehát összegezve a felszólalásomat, a törvényt ellenzéki képviselőtársaim nyilatkozatával szemben alkalmasnak találom, elfogadásra is tudom javasolni azzal a kiegészítéssel, hogy tegyük bele azokat a módosító indítványokat, amelyek a külföldi tulajdonlást megakadályoznák, és tegyük bele a magasabb bírságolást. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)