Rott Nándor (független)
DR. ROTT NÁNDOR (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy rendkívül megkésett törvény általános vitájánál tartunk, egy olyan törvénynek, amelyet már 1990-ben, de legkésőbb 1991-ben be kellett volna nyújtania a Kormánynak. Nagyon nehezemre esik, de kénytelen vagyok a saját szavaimat idézni. 1991. április 8-án a kárpótlási törvény vitájában azt mondtam, hogy: A földművelésügyi kormányzat súlyos mulasztása az, hogy nem egyidejűleg terjesztette elő a kárpótlási törvényt, a szövetkezeti törvényt és a földtörvényt. Ahhoz képest, hogy ez a törvény időszerűségében minimálisan három évet késett, ahhoz képest ez az egyik legrosszabbul előterjesztett törvény. Török Ferenc igen tisztelt képviselőtársam nagyon szépen rámutatott ennek a törvényjavaslatnak mindenféle hibájára. De csak a felére, még ezen túl is hibák tömege, hiányosságok tömege hemzseg ebben a törvényjavaslatban. Ez a törvényjavaslat - elnézést a hasonlatért - egy olyan gyönyörű szép ementáli sajt, amelyben úgyszólván csak lyukak vannak, tele van joghézagokkal, tele van megoldatlan, tisztázatlan problémákkal, jóllehet ezeket már az 1900- as évek elején kiküszöbölték a különféle törvényekből. Nagyon egyszerű lett volna egy kicsit visszanyúlni a régebbi múltba és azoknak a törvényeknek a használható elemeit beépíteni ebbe a törvénybe, vagy ne ajd' isten, megnézni az európai országok törvényeit. A dán törvények például kifejezetten megtiltották, az ezelőtt nyolc évvel érvényben lévő dán törvények kizártak a földszerzés lehetőségéből mindenki mást, kizárólag a magántermelőt, a parasztot hagyták meg, annak lehetett csak Dániában földtulajdona. Palotás János képviselőtársam felvetette, hogy: és akkor mi van a jelzáloggal? Ez a törvény olyan hitelképtelenné tenné a mezőgazdaságot, ami szinte elképesztő! Tudniillik a jelzálog funkcionálásának nélkülözhetetlen eleme, hogy a hitelnyújtó kezébe kerüljenek a földek, ha a hitelfelvevő nem tud fizetni. Ebben megint csak dán példát tudok mondani: Dániában semmi akadálya annak, hogy a hitelnyújtó időleges tulajdonába kerüljön. Nem kell ezen csodálkozni, el kell olvasni, hogy mások ezt hogy csinálják! Azt mondják, hogy föld- jelzálog esetén öt évig a tulajdonát képezheti, és ez alatt az öt év alatt el kell adnia olyannak, aki a törvény szerint tulajdonos lehet. Tehát ezek a jogi lehetőségek mind ki vannak találva. Nem tudom, nem olvasták ezt azok, akik ezt a törvényjavaslatot készítették, hogy hogyan csinálják ezt máshol a világban? Valaki itt mondta - nem tudom, ki volt -, hogy ha akarták volna, elolvashatták volna. Ez egy kicsit úgy tűnik, hogy e törvény mögül az akarat is hiányzott, a jó szándék is hiányzott, hogy itt - elnézést, ezt borzasztó nehéz kétségbe vonni - egy elfogadható törvény szülessék. Sajnos - és ezt egy tágabb politikai összefüggésrendszerbe is kénytelen vagyok beépíteni -, valahogy a dolgok valahol nagyon összefüggenek, és a földtörvény is, mint az ezzel kapcsolatos törvények is súlyos politikai kérdések voltak. Kénytelen vagyok megint visszaolvasni: a kárpótlási törvény vitájában 1991-ben a törvényt előterjesztő igazságügy-miniszter úgy nyilatkozott, sőt a törvényjavaslat általános indoklása is úgy szól - 1949-re utalva -, hogy: _A korszakhatár meghatározása, a korlátozás szükségessége azért indokolt, mert e napon alakult az 1949-es antidemokratikus választás alapján létrejött Országgyűlés." (19.00) A kárpótlási törvény 1949-et tekintette kiindulópontnak. Még azt is hozzáfűzték, hogy eddig, vagyis 1949 áprilisa körülig semmiféle állami korlátozást jelentő jogszabályt nem hozott - kérem, nagyon figyeljenek, mert ez rendkívül fontos politikai kérdés! - a demokratikusnak tekinthető, kisgazdapárti többséggel működő Parlament. Így szólt a kárpótlási törvény indoklása. Hát 1949-ig nem történt semmi Magyarországon? És demokratikusnak tekinthető, kisgazda többségű parlament működött? Ezt állította a Kormány, holott Nagy Ferencet 1947-ben - tehát az általuk jelzett időpontnál két évvel korábban - kényszerítették, fizikai kényszerrel, az ország elhagyására! 1947 januárjában a Kisgazdapárt tizenhét országgyűlési képviselőjét tartóztatták le törvénytelen módon, és hurcolták el idegen hatalom ügynökei a párt főtitkárát! És ezek után itt ebben a Parlamentben valakinek elfogadható volt az, hogy 1949-ig semmiféle korlátozást jelentő jogszabály nem hozatott, és kisgazdapárti többséggel működött a parlament? Ebben a megközelítésben volt egy teljesen elfogadhatatlan szemlélet, amely a magyar történelmet hamisította meg. Ez tükröződött részletkérdésekben a kárpótlási törvényekben. És hogy ez a földtörvény ilyen formában került ide, elénk, e mögött is ez húzódik meg. Ez politikai kérdés, és a mi számunkra teljesen elfogadhatatlan. Elnézést kérek, hogy talán kissé indulatos voltam, de akkor is azt mondtam el itt, a Parlament előtt, hogy ez az új Parlament nagyon sok mindent tehet ugyan, de az isten szerelmére, a saját történelmünket ne hagyjuk itt meghamisítani! Ami pedig magának a törvényjavaslatnak a hibáit illeti: rendkívül nagy fáradsággal, toldozással-foldozással és szinte az egész törvényjavaslat újjáírásával ugyan, de mégis kiküszöbölhető a hibák egy része, egy másik része pedig a következő parlamentre, a következő parlamenti ciklusra fog maradni. Annak ellenére, hogy ez rendkívül fárasztó, nagy munka lesz, mégis azt kérem, hogy tegyük meg, és hozzunk egy többé-kevésbé elfogadható törvényt, hogy a földkérdés végre valamelyest megnyugtató módon rendezett legyen. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)