Zétényi Zsolt (MDF)

1994. február 28.

DR. ZÉTÉNYI ZSOLT (MDF): Semmi gond, Elnök Úr, csak felszólíttattam képviselőtársaim által, hogy pontosítsam a helyzetet. 1993. április 6-án nyújtottam be azt az interpellációt, amelyet most vagyok kénytelen elmondani. Nem gyanúsíthat senki azzal, hogy pont a választások előtti időre időzítettem interpellációmat, azért is, mert már szeptember 14-én elmondtam a lényegét. A parlamenti könyvtárban egy idegen szerző könyve került a kezembe, bizonyos Albert Camus-nek a műve, aki azt írja a Sziszüphosz mítoszában, hogy az istenek arra ítélték Sziszüphoszt, hogy szakadatlanul egy sziklatömböt görgessen felfelé a hegycsúcsra, ahonnan a kő saját súlyánál fogva mindig visszahullt. Némi joggal úgy gondolták, hogy nincs szörnyűbb büntetés, mint a fölösleges és reménytelen munka. Azzal fejezi be a tanulmányát, hogy Sziszüphosz a felsőbb rendű hűségre tanít, mely isteneket tagad és sziklákat emel. Ő is úgy ítéli, hogy minden jól van, a gazdátlanná vált világ neki se meddő, se nem kicsi. A kő minden egyes darabja, a sötétlő hegy minden egyes ércszilánkja külön kis világ a számára. A csúcsokért vívott küzdelem maga is betöltheti az ember szívét. Boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt - mondja Camus. Ezek után hadd ismertessem röviden a szeptember 14-én elhangzottakat, amelynek az volt a lényege, hogy megszólítottam a tisztelt Országgyűlést és a miniszter urat, mondván, nem először interpellálok az úgynevezett kárpótlás vagy köznyelven az igazságtétel kérdésében. Emlékeztetek arra, hogy több mint egy évvel ezelőtt Szlovákia területéről az 1946-48-as időszakban áttelepített magyarok ügyében terjesztettem elő interpellációt, amikor a válaszadás után azt helyeztem kilátásba, hogy visszatérek a kérdésre - tehát a kisemmizett, kitelepített magyarok ügyére -, abban az esetben, hogyha ez az ügy nem nyer megfelelő rendezést. (15.40) Aztán úgy folytattam, hogy ebbe a sorozatba illeszkedik, a hasonló interpellációk sorába, a diktatúra bűncselekményei áldozatainak méltányos és megfelelő mértékű kárpótlása, az ország gazdasági teherbíróképességének figyelembevételével. Akkor ígéretet kaptam arra, hogy a nemzetközi szerződésekkel okozott károk rendezése tárgyában törvénytervezet kerül a tisztelt Ház elé. Itt azokról a károkról van szó, amelyeket ezek a magyarok szenvedtek el. Végül ígéretet kaptam arra, hogy legalábbis az első vagy második kárpótlási törvény tekintetében megnyitják a kárpótlást. Örömmel tapasztalom és őszintén elismeréssel - magamnak sikerélmény -, hogy megnyitották a kárpótlást. Azt is mondottam, hogy vannak helyzetek és vannak viszonylatok, amikor az adott szónak nagyobb a súlya, mint a közjegyző előtt kötött szerződéseknek. De ezt a kulturállamokban, kultúrtársadalmakban, civilizált közegben így szokták meg üzletemberek és politikusok egyaránt.