Kánya Gábor (MDF)
KÁNYA GÁBOR, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem önmagában a javaslattal, a szűken vett javaslattal szeretnék csak foglalkozni, hanem kitérve néhány elvi kérdésre, bizonyos koncepcióra is, amely a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok kapcsán a jelenlegi szabályozásunk tárgya. Miért kell egyáltalán ezzel a kérdéssel foglalkoznunk? Alapvetően azért, mert a 80-as években kialakult helyzet szabályozására egy új szövetkezeti törvényt hozott ez az Országgyűlés, amelynek a működése, gyakorlati alkalmazása kapcsán felmerültek gyakorlati problémák: ezeknek a szabályozása kötelességünk. Ez a szabályozás nem egyszerű. Ez a mostani javaslat sem fogja - megítélésünk szerint - elrendezni mindazokat a kérdéseket, amelyeket szeretnénk. Ez akkor is nyugodtan vállalható, ha ezzel tisztában vagyunk, mert megítélésem szerint kötelességünk, hogy ezzel foglalkozzunk. A javaslat fő célja az - és ezt az egyszerűsítést nyugodtan vállalhatjuk -, hogy a szövetkezeti tagok mint üzletrész-tulajdonosok és a nem tagok, tehát a kívülálló üzletrész-tulajdonosok közötti feszültséget enyhítsük, a kívülálló üzletrésztulajdonok nem szabad mozgását próbáljuk oldani. Ez a javaslat alapvető célja. Itt nagyszámú kívülálló üzletrész- tulajdonosról van szó; főleg a mezőgazdasági szövetkezetekben jellemző ez, de más szövetkezeti szférákban is szabályozni kell. Mindazonáltal jó, ha tisztázzuk az arányokat, és erre vonatkozóan a mezőgazdasági szövetkezetekben lévő összes üzletrésztőke 80%-át a tagok birtokolják. Ezt az adatot le kell szögezni! Tehát itt 20%-nyi menynyiségről van szó, ami a nagyszámú tulajdonos miatt kis tulajdonokat jelent. Két dolgot szeretnék előrebocsátani a törvény érdemi elemzése előtt. Az egyik az az észrevétel, hogy bizonyos elemzések - nemcsak itt a Parlamentben, hanem máshol is - állandóan vagy jórészt onnan közelítik meg a kérdést, hogy jó lett volna, ha ez a helyzet nem alakul ki, ha egyáltalán nem jön létre, és akkor milyen jó volna. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, a magam részéről ezzel nem is kívánok többet foglalkozni. Az a véleményem, hogy egy adott helyzetben kell a megfelelő megoldásokat megvalósítani, és erre kell nekünk felkészülni, ehhez kell javaslatokat adni. A másik vonatkozás, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy a szövetkezeti érdekképviseletek, szervezetek foglalkoztak és folyamatosan foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel. Itt van a kezemben, amit állásfoglalás formájában írásban meg is küldtek a mezőgazdasági bizottságnak, mások is ismerhetik ezeket. Ez jó. Az nem jó, hogy ebben az üzenetben már egy, úgymond, végleges álláspont van leírva: megállapítja - szó szerint idézem -, hogy _Az 1992. évi I. törvény tervbe vett módosítása súlyos károkat okozó következményekkel jár." Azért kíváncsi volnék, hogy ezt honnan tudja bárki is jó előre megítélni. Ezt a vonatkozást nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert biztos vagyok benne, hogy lehet hozzá észrevételeket fűzni és jobbító gondolatokat figyelembe venni, sőt kell is a szövetkezetek érdekképviseleteitől, de ilyen alapon - azt hiszem - probléma van, egy szemléleti probléma; nem túlságosan szerencsés ez a megfogalmazás. A javaslatra térve. A javaslat önmagában megítélésünk szerint nem képes feloldani az érdekellentétet a két üzletrész-tulajdonosi csoport között, ezért a javaslat csak része egy átfogó intézkedéssorozatnak, amely magában fogja foglalni ennek a kérdésnek a pénzügyi szabályozását és egy közgazdasági feltételrendszer kidolgozását is. A miniszter úr erre már tett utalást. Ezek a rendelkezések, eljárások nem törvényi eljárások lesznek, itt a következő hónapokban szükség lesz a Kormány megfelelő, ilyen szintű intézkedéseire, tehát kapcsolódó intézkedésekre kell hogy sor kerüljön. De azért fontos, hogy ezt megemlítsük, mert ebben a kérdéskörben olyan kedvezményeket és választási lehetőségeket kell megmutatni, feltárni az üzletrész-tulajdonosok előtt, amelyek kapcsán mozgásba lendülnek ezek a ma még nem mobil szövetkezeti üzletrész-tulajdonok. Miért gondoljuk azt, hogy a szövetkezeti üzletrészek mobilizálására szükség van? Alapvetően azért, mert lehetővé kell tenni a ma is jól működő szövetkezeteknek a tőkeképzést, a tőkekoncentrációt, a mezőgazdasági tevékenységekbe történő tőkebevonást, amire ma nem képesek. Többek között azért nem - más okok is vannak -, mert az üzletrész-tulajdonnal nem olyan módon rendelkeznek, ami ehhez a tőkekoncentrációhoz kívánatos volna. Ezért az egy tag-egy szavazat elve, amit a szövetkezeti törvény jelenleg kizárólagosan tartalmaz, bizonyos esetekben - tehát nem minden esetben - oldható, sőt szükséges oldani. Leegyszerűsítve a dolgot: ebben a vonatkozásban a gazdasági társasági szabályozás felé kell közelíteni. Az ugyanis valóban gyakorlati probléma, hogy egy szövetkezet elmegy a bankjához, és nem kap finanszírozást, hitelt, azzal az indoklással, hogy nem biztos az a tulajdonosi csoport, jelen esetben a szövetkezet, amelyik hitelért folyamodik. Tudniillik a döntésbe nem üzletrész- arányosan szólhatnak bele az ottani tagok, hanem egy személy-egy szavazat alapján. Ez bizonyos esetekben, a gazdálkodás vonatkozásában, különösen a foglalkoztatás vonatkozásában megtartandó és helyeselhető, de finomított szabályozást igényel. Ez volna tehát a lényeges. Nagyon röviden arról, hogy milyen is ma a szövetkezetek helyzete. Arányaiban ma is, mint már régóta, nyugodtan kijelenthetjük, hogy körülbelül annak a tevékenységi körnek az egyharmada sorolható a jól működő és életképes szövetkezetek közé, amelyekkel nincs gond, a jelenlegi szabályozás kereteiben sem: hitelképesek és jól termelnek. De a másik kétharmaddal gond van. Lehet, hogy ez a szám túlzott, de egy részük mindenképpen segítségre szorul, ez egészen biztos. De ebből a körből emeljük ki azokat - és ez a Magyar Demokrata Fórum véleménye -, amelyek életképtelenek, amelyek már évek óta veszteségesek, nem tudják fizetni a tartozásaikat, hiteleiket. Sem ezzel a javaslattal, sem közgazdasági szabályozórendszerrel nem kívánjuk mesterségesen életben tartani az életképtelen szervezeteket. Tehát ezeknek új mozgásformákat kínálunk, és erre vonatkozóan a végén szeretnék még néhány utalást tenni. Ezt a kategorizálást már csak azért is végre kell hajtanunk, mert azért történtek változások a mezőgazdaságban, a termelés szerkezetében is. (10.00) Ezek alapvetően a következők: Azok a kiegészítő tevékenységek, amelyek jellemzően erős hozadékúak, nyereségesek voltak a szövetkezeteknél, ma már zömében leváltak, és önálló tevékenységi formában folynak. Be tudom bizonyítani, vannak rá adatok, hogy a mezőgazdasági alaptevékenységek kiegészítő tevékenységekkel együtt történő kezelése volt és lehetett csak a mezőgazdaságban eredményes. Önmagában a mezőgazdasági alaptevékenység - ugye itt szövetkezetekről kell beszélnünk, mert azok voltak az utóbbi évtizedekben - 15-20 év óta veszteséges ebben az országban. Tessék megnézni ehhez a mérlegadatokat! Ezt csak azért kell felemlítenünk és szólni róla, mert a mai helyzetben egy mezőgazdasági alaptevékenység folytatásától valóban nem várhatjuk el, hogy olyan szintű termelést produkáljon támogatás nélkül vagy kisebb támogatással, mint azt korábban tette. Értelmes célként nem tűzhető ki tehát az, hogy az életképtelen szervezeteket bármilyen módon próbáljuk meg támogatni. Erre vonatkozóan találhatni olyan utalásokat - de nem akarok -, hogy még ma sem késő ezeket a szervezeteket - úgymond - megsegíteni. Itt kellő differenciáltsággal kell eljárnunk, mert vannak szervezetek, amelyek erre érdemesek, és vannak, amelyek nem. A szövetkezeti termelőszervezetek - és itt elsősorban termelésről van szó - szétválásával kapcsolatos törvényi szabályozási javaslat lényegében megfelel az elképzeléseinknek, tehát alapvetően preferálni szükséges azt, hogy az azonos településen lakó faluközösséghez tartozók lehetőleg önálló, ha szükséges, közös tevékenységben vegyenek részt. Hogy itt milyen szavazati arány szükséges ehhez, annak a szabályozása azonban a jelenlegi törvényi szabályozásban nem pontos. Nem ahhoz kell kötni, hogy az összes tag fele vagy kétharmada - most a felét jelöli meg ez a törvényjavaslat - szükséges ehhez a döntéshez, mert ezt a gyakorlattal nagyon nehéz összeegyeztetni. Nincs olyan közgyűlés, amit az összes taggal össze lehetne hívni, tehát a jelen lévő tagokra vonatkozó arányítás sokkal célszerűbb volna. A szövetkezeti üzletrészekkel történő arányos szavazati jog megadását is helyeselni tudjuk, mert ez a gazdasági társasági szabályozással összhangban álló változás igyényével lép fel, s a szétválás és vagyonmegosztás kérdésében ez kedvezményezi a kistulajdonokat. De a szabályozásnak nem feltétlenül arra kell irányulnia, hogy minden korlát nélkül lehetőséget adjunk kisebbségi csoportoknak bizonyos kiválásra, szétválásra, mert ez szétzilálná a jól működő szervezeteket is. Nagyon világosan szeretném kimondani azt, hogy mi a többség érdekeit ezzel a szabályozással is szeretnénk megvédeni. Nem szeretnénk olyan szabályozást adni, amely a vagyon ésszerűtlen széthordását ott is lehetővé teszi - ezzel a szóhasználattal sokan élnek -, ahol erre nincs szükség. Tehát itt a pontos és finom szabályozás kérdése ugyancsak az, amely megoldást nyújt erre a helyzetre. A magam részéről a szövetkezetek jövőjéről néhány mondatot szükségesnek tartok ebben a szabályozási célban is megfogalmazni. Úgy gondolom, hogy továbbra is kívánatos a szolgáltató és kereskedelmi szövetkezetek létrejötte. És ez nem szlogen. Ez egy szerves fejlődés keretében tud létrejönni, amelynek egyik oldaláról új tőkegyűjtés és tőkefelhalmozás van; akár hitelek igénybevételével is történhet meg ez a fejlődés, a másik oldalról pedig megtörténhet - hiszen adott - a jelenlegi szövetkezeteknek vagy bármilyen gazdasági szervezetnek a vagyoni eszközeiből történő újraszerveződéssel is. Ha ez a két folyamat megindul - mint ahogy a gyakorlatban bizonyos mértékben már megindult -, ehhez akkor is évek, ha nem tíz évnél több kell. Ez a személyes megítélésem, de azt gondolom, hogy ezzel jórészt mások is egyetérthetnek. Tehát nem fentről kell ezeket szabályozni. Azért egy példát hadd mondjak arra, hogy a mezőgazdasági tőkefelhalmozáshoz és működőképes szervezetek kialakításához nem is olyan rossz a lehetőség. Meg lehet nézni, hogy például a gépvásárlások kapcsán Magyarországon, hogy a körülbelül tíz éve kimondott helyezet, mely szerint az a mezőgazdasági gépállomány, amely akkor rendelkezésre állt, már akkor elamortizálódott, s csak kínkeserves javítások árán lehetett ezeket üzemben tartani. Gyakorlatilag ma egy technikai lecserélés folyik egy alapgép- és kiegészítő gépállomány megvásárlására. A mezőgazdasági vállalkozásban van tőkeerő, mégpedig családi alapon lehet ezt a tőkét látni; ezzel kapcsolatosan több ezren - a Mezőgazdasági Minisztériumban erről vannak nyilvántartások - nyújtottak be igényeket különböző támogatási formákra. Ez azért fontos, mert nem szeretnénk, ha fennmaradna olyan helyzet, hogy a mezőgazdasági eszközöknek nagy szervezetekben történő megtartásával az a függőségi helyzet megmaradna, ami ma megvan. Azaz, akinek a gép van a kezében, az tudja kezében tartani a kistermelőt, a mezőgazdaságra vállalkozni akarót is. Ezeket a pozitív folyamatokat inkább segíteni akarjuk, mint gátolni, mert az a vállalkozói réteg, amely ma meg akar indulni, erre még rászorul. Úgyhogy lesznek a törvénnyel kapcsolatosan javaslataink, de nem kizárólag a törvényhez kapcsolódó egyéb javaslataink is napvilágot fognak látni. Köszönöm szépen. (Taps.)