Filló Pál (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék véleményt mondani néhány módosító javaslatról, illetve szeretném még egyszer megerősíteni azon módosító javaslatokat, amelyeket 15 369-es számon nyújtottam be. Igen tisztelt képviselőtársaim! Első számú módosító indítványom a törvényjavaslatnak a vételi joggal kapcsolatos c) pontját javasolja elhagyni. Ez a c) pont úgy szól, hogy a társbérletek vonatkozásában vételi jog illeti meg a társbérlőt az általa kizárólagosan használt lakóterület arányában. Tisztelettel kérem - a sajnos nagyon csekély létszámban jelenlévő - képviselőtársaimat: amikor majd szavazásra kerül a sor, gondolják végig azt, gyakorlatilag azzal, hogy a vételi jogot ilyen formában adja meg a törvény a társbérleteknek, egy olyan lehetetlen élethelyzetet konzerválunk a lakások vonatkozásában, hogy - mondjuk - egy háromszobás lakás esetében lesz tulajdonosa a háromszobás lakásból egy lakószobának és - mondjuk - egyharmad fürdőszobának, előszobának, és nem akarom a helyiségeket sorolni. S végső soron gyakorlatilag ezt a helyzetet tulajdonjogként fogjuk konzerválni a jövőt illetően, amiben én óriási veszélyeket látok. (12.30) Éppen ezért azt a javaslatot nyújtottam be, hogy jó lenne, ha a vételi jognak ezt a részét az önkormányzatok szabályoznák, ők határoznák meg; s én nagyon bízom benne, hogy hasonlóan jól tudnának abban dönteni, hogy megoldják ezt a kérdést, hogy lehetőség szerint a társbérletek minél előbb felszámolásra kerüljenek. A második módosító indítványom - amely valóban szóról szóra megegyezik a Salamon képviselő úr által is benyújtott módosító indítvánnyal - a vételi jogot az egy esztendő helyett két esztendőben javasolja megállapítani. E mellett is szeretnék néhány érvet mondani. Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Nagyon sok olyan önkormányzat van, ahol már hosszú távra előre helyi rendelet szabályozza a lakbéremelés mértékét és mikéntjét. Ugyanakkor olyan önkormányzatok is vannak, ahol a lakbéremelést a mindenkori éves önkormányzati határozathoz rendeli hozzá a helyi önkormányzati rendelet. Ezt nagyon komoly problémának látom, azért is, mert úgy gondolom, hogy a lakók gyakorlatilag nem lesznek döntési helyzetben e tekintetben, mondom, főleg ott, ahol nem tudhatják előre, hogy a lakbér milyen terheket fog jelenteni a jövőt illetően. S miután ez év őszén önkormányzati választásokra is sor kerül, nagyon bízom abban, hogy az önkormányzati választások során esetleg ezek a törvénytervezetek, helyi rendeletek is módosulhatnak. Éppen ezért is gondoljuk azt, hogy jobb lenne, ha két esztendőt határoznánk meg a törvényben. Még egy érvem van, mégpedig az, hogy a családok anyagi helyzetében is igen komoly változások következhetnek be két esztendő alatt, s úgy gondolom, nagyon fontos lenne, hogy az esetleg javuló helyzetbe kerülő családok élhessenek a vételi jogukkal. Szeretnék nagyon röviden szólni azokról a módosító indítványokról, amelyeket nagyon fontosnak tartunk, és a szocialista frakció nevében is támogatni fogunk. Támogatni fogjuk a Salamon képviselő úr által benyújtott, a vételárelőleget 10%-ban maximáló javaslatot. Úgy ítéljük meg, hogy ez nagyon fontos, hiszen egyfajta garanciát nyújthat a bérlőknek a tekintetben, hogy a vételárelőleget nem tudják olyan magas szinten kikötni, hogy emiatt elessenek a vétel lehetőségétől. Szintén nagyon fontosnak tartom és támogatom Salamon képviselőtársamnak azt a módosító indítványát is, amely azt javasolja, hogy öt esztendőn keresztül harmadik személynek a lakott lakást csak a bérlő hozzájárulásával lehessen eladni. Ez nagyon fontos garanciális szabály, védi a bérlőket a tekintetben, ami miatt - gondolom, több képviselőtársammal együtt - rendszeresen megkeresnek engem, azon aggódva, mi lesz akkor, ha nem veszik meg, de esetleg eladják a fejük felől a lakást. Ugyanakkor sajnálattal állapítottam meg a jelentésből, hogy a vételár- megállapításkor a lakottságot is figyelembe vevő javaslatokat a bizottsági vitákban elutasították. Örültem volna, ha ez a megfogalmazás bekerült volna a törvénybe, hiszen a vételár megállapításánál nagyon fontos tényezőnek tartom a lakottság tényét, és valahol úgy gondolom, hogy ennek a törvény szövegében is szerepelnie kellene. Egy veszélyre szeretném még felhívni a figyelmet. A bizottsági jelentés 27. pontjában szerepel az alkotmányügyi bizottságnak egy javaslata, amely eltörli az eredeti javaslatban kikötött kamatmaximumot, amely a jegybanki alapkamathoz illeszkedik. Ezt nagyon veszélyesnek tartom. Jó lenne, ha azt, amit a kormányzat részéről az egyik kézzel adnak, tehát hogy a vételárelőlegben meghatározunk egy bizonyos szintet, azt nem vennénk vissza a másik oldalon, hiszen elég egy lehetetlen kamatfeltétel, és meg lehet akadályozni, hogy a lakások tulajdonba tudjanak kerülni. Arról nem is beszélve, milyen hátrányba hozza ez azokat a viszonylag kisebb jövedelemmel rendelkező bérlőket, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy egy összegben vásárolják meg a lakásukat. Befejezésül még egy kérdéskörről szeretnék nagyon röviden szólni, annál is inkább, mert képviselőtársam, Kósáné Kovács Magda erről a kérdésről részletesen is szólni fog, és ez a házfelügyelői lakások ügye. Úgy gondolom, anélkül, hogy belemennék a részletekbe, valamilyen megoldást keresnünk kell erre a nagyon komoly problémára. Azt hiszem, egy párhuzamos példát fel lehet hozni a jogalkotásunkból, hiszen végső soron a kényszerbérbeadások ügyét viszonylag meg tudtuk oldani. Úgy gondolom, a házfelügyelők is megérdemelnék azt - közel 5000 elintézetlen ügy van a fővárosban tudomásom szerint -, hogy a rossz eladási gyakorlatból összejött hátrányaikat valamilyen módon orvosolni tudjuk. Ez nagyon fontos kérdés, és jó lenne, ha e tekintetben a kormányzat részéről is megkapnák a támogatást a módosító indítványok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)