Petronyák László (MDF)
PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Megdöbbenéssel értesültem az egyik barátomtól arról a példátlan, sőt arcátlan esetről, hogy ez év január 14-e és 16-a között megrendezett berlini Zöld Hét kiállításon a szlovák pavilonban bemutatott termékek között megtalálható volt a teljes tokaji borkollekció, aszú, szamorodni stb. A látogatóknak az itt osztogatott színes és szép kiállítású borismertető prospektusokon Tokaj községet úgy mutatták be, mint ősi szlovák települést, viszszaélve a magyar márkanévvel és származási hellyel. Megtévesztve ezzel a német piacot és jelentősen rontva a hírnevünket, külkereskedelmi pozícióinkat. Egyébként a térképet átadtam a miniszter úr számára, biztosan meg is mutatja. Ezzel a minősíthetetlen visszaéléssel kapcsolatban szeretnék - emlékeztetőül - idézni néhány ma is érvényben lévő hazai törvényből és európai szinten ratifikált nemzetközi megállapodásból. Hazai jogszabályaink első ízben 1893-ban határozták meg a tokaj-hegyaljai borvidék körzetét, majd ezt elsősorban közigazgatási, részben gazdasági okokra visszavezethetően többször módosították. Ezek a jogszabályok mindvégig a borvidék részeként említették Sátoraljaújhelyet, amelynek a Ronyva-pataktól keletre eső része Slovenske Nove Mesto néven Csehszlovákiához került Trianon után. Az 1908. évi XLVII. törvénycikk sorolta a borvidékbe Kistornyát és Szöllőskét, de ezt a két községet az 1924. évi IX. törvénycikk törölte a borvidékből, jogilag is rendezve az államhatár 1918-as módosítása után előállt helyzetet. Az említett települések tehát 1924 óta - nemzetközileg is elismerten - nem tartoznak a tokajhegyaljai borvidékhez. E kurta történelmi előzmények alapján tekintették a korábbi csehszlovák szervek, de a jelek szerint a mostani szlovák forgalmazói gyakorlat is az államhatárukon belüli három, korábban teljesen magyar településre értelmezve a _Tokaji borvidék" elnevezést, és az ott termett borokra a _Tokaji" eredetmegjelölést. E névhasználat körül 1960 óta eredménytelen vita folyik a szlovákiai és a hazai érdekeltek között. A tokaji borok exportjához fűződő érdekeink védelme érdekében - félmegoldásként - 1967-től magánjogi szerződésben vállalta a MONIMPEX évi 1000 hl _Tokajinak" nevezett bor átvételét dollárelszámolásban. Ennek fejében vállalta a szlovák fél, hogy tőkés piacokon nem jelenik meg eladóként _Tokaji" elnevezésű borral. Képviselővé választásomkor az egyik fő célkitűzésem a hazai termékek védelmének erősítése volt, és az ma is. Ezért értesültem örömmel 1990-ben például arról, hogy a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között kötött megállapodás A borelnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről garantálta az 1958-as lisszaboni megállapodás változatlan érvényességét, amely a nemzeti termékek eredetmegjelölésének oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozik. Ezzel - a többi hazai márkás nemzeti termékek között - levédve láttam a tokaji borok minőségét, kizárólagos magyar terjesztésének jogát is. Szlovák szomszédaink azonban - úgy tűnik - most már az állami címerünk pajzsának kisajátítása után el akarják vitatni tőlünk egyik patinás világpiaci márkánkat, a tokaji bort is. Azt gondolom: ez nem hagyható szó nélkül, sőt diplomáciai lépéseket követel, mert a szakmai kereskedelmi kérdéseken és jogsértésen túl az ügynek politikai vonzatai is vannak. Kérdésem a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszeréhez, illetve a külügyminiszter úrhoz: történt-e már ez ügyben valamilyen jelzés, diplomáciai lépés a szlovák kormányzati szervek felé? Köszönöm.