Fazekas Zoltán (SZDSZ)
DR. FAZEKAS ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Győrben van egy jelentős terület, ami a szovjet csapatok kivonulása után nagyobb részben a Honvédelmi Minisztérium, kisebb részben a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésébe került. Ennek a területnek jó része erdő, vagy legalábbis ma még ráfogható, hogy az. Az összesen 1400 ha sorsa tipikus esete a hűtlen kezelésnek. Nemcsak a Lupis Brókerháznak adott felelőtlen megbízásokkal, nemcsak a nyilvánosság ellenőrzésétől elzárt fű alatti privatizációkkal, hanem az állam bizonyos szerveinek gondjaira bízott vagyon hanyag kezelésével is óriási károkat lehet tehát okozni. A szóban forgó vízpartot, homokos, árvalányhajas, erdős területet még az 50-es években is a város használta közcélokra. Néhány perces biciklizéssel kiváló terepet nyújtott a nyugodt körülmények között, természeti környezetben eltöltött kirándulásokra. Azután a szovjet csapatok és a város közepéből a területen nem túl régen épített laktanyába kiköltöztetett karhatalmisták vették birtokba. Nyugodtan mondhatom: bitorolták. Ma is van ott egy működő laktanya. Mindenki megszemlélheti, hogy a terület igen elhanyagolt, gazdátlan, rohamléptekkel halad a teljes lepusztulás útján. Papíron persze van gazdája, de a valóságban nincs. Igaz, hogy a lakosság ma már nem fél annyira a fütyülő golyóktól a szovjetek kivonulása óta - szerencsére -, mert a veszély ritkult, így vannak, akik már kimerészkednek a területre. Például - sajnos - lopni is. A város 1991 óta próbálja visszaszerezni a területet polgárai érdekében. Ma még talán meg lehet menteni szívós, az idő haladtával egyre több munkával a rendkívül értékes, jórészt a város civilizált részeivel körbezárt területet. Ez azért is fontos lenne, mert a jelentős környezeti szennyezést elviselő ipari városnak fajlagosan igen kevés a zöldterülete. A hiábavaló tárgyalások után a város vezető testületei, polgárai 1993 februárjában levélben hívták fel a miniszter úr figyelmét a problémára. Erre április végén válaszolva Turján Sándor helyettes államtitkár úr tett ígéretet arra, hogy rövidesen dönteni fognak a terület ügyében. Azóta sem történt semmi. Államtitkár úr! A város polgárainak nagy szükségük lenne erre a területre. Sürgősen, mert egyre inkább romlik az állapota, egyre több munkát igényel a rendbehozatala. Mindezekért kérdezem öntől: van-e felelőse az eddigi huzavonának? Ki felelős a hanyag kezelésért? Lesz-e, van-e felelőse a végre elvárható gyors döntésnek? Mikorra várható, hogy a terület legalább döntő többségében visszakerül a város polgárainak birtokába, gondos kezelésébe? Mikorra hívhatjuk meg oda az államtitkár urat egy biciklis kirándulásra? Köszönöm. (Taps.)