Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Védő Úr! (Derültség, zaj.) Legyen szabad a következőket mondanom: Annak idején, amikor a 20-as években létrehozták a Magyar Királyi Országos Közegészségügyi Intézetben az Állami Ápoló- és Védőnőképző Intézetet, onnan - valóban, ahogy képviselő úr mondta, bár nem védőnők_ (Derültség.) _- olyan diplomások kerültek ki, akik képzettsége ápolói és a védőnői területre egyaránt kiterjedt. Nagyon sok feladat rakódott rá erre a szolgálatra, ebből a feladatkörből az elmúlt időszakban - és nem is csak most az elmúlt négy évben - kiemelkedni látszott a preventív tevékenység. Elsősorban a várandós anyák, a gyermekágyas anyák, a 14 évnél fiatalabbak, a tankötelezettek gondozását végzik, illetve ebben vesznek részt. Meg kell mondanom, hogy nincs olyan anomália, amelyről a képviselő úr beszélt, de a képviselő úr mégis valós problémákat említett. A kettő közötti ellentmondás úgy oldható fel, hogy minden egyes elemre jogi szabályozás van érvényben, de vannak tervek. A tervek változtatást jelentenek a jelenlegi helyzethez képest, ebből viszont az következik, hogy akkor egy bizonytalanság jön, hogy hogyan is alakul majd a jövő. Az első lépés megtörtént: valóban a vezető védőnők, a szakmai felügyelet az Állami Tisztiorvosi Szolgálathoz került. Az az elgondolás, hogy ez a szolgálat teljes egészében átkerüljön a preventív szolgálathoz. Több minden indokolja, hogy ne maradjon szoros összeköttetés a gyermekorvos és a védőnő között, ugyanis a gyermekorvosnál érvényesül a szabad orvosválasztás lehetősége, nincs meg az a merev területi elv, ami korábban megvolt; ez egyébként helyes. De például ahhoz, hogy mindenki megkapja a védőoltást, ehhez szükséges egy merev területi elv megtartása, és erre a védőnői szolgálat látszik a legalkalmasabbnak. Bővültek a feladatok a terhességgel, a várandóssággal kapcsolatban, a családvédelmi szolgálatban egy egészen új ág jött létre. Az önkormányzatok egy része nagyon jól veszi ezeket a változásokat, másutt pedig egy ilyen _úgyis mindjárt elvisznek titeket" hangulat uralkodik, és ebből adódik az a bizonytalanság, amit a képviselő úr említett. De mind a képviselő úrnak, mind az érintett védőnőknek, mind az érintett önkormányzatoknak e helyről legyen szabad azt mondani, hogy egy hivatalnak mindig a jelenleg fennálló törvények végrehajtásán kell szorgoskodnia, és nem változhat ez a végrehajtás attól, hogy esetleg egy minisztériumi szobában valamilyen más elgondolás születik. Valóban nincs védőnői főosztály, ne is legyen! Úgy tudom, hogy a tisztelt képviselő úr pártja az államigazgatás racionalizálását tervezi és szorgalmazza - mi magunk sem látjuk értelmét szétszabdalni. De én hoztam létre a védőnői szakmai kollégiumot, amely a legmagasabb rangú tanácsadó szervezet, valamint az egész világon szokásos módnak megfelelően az ápolási főosztály foglalkozik a védőnők dolgával. Egy százezres középkategóriájú munkavállalói csoport ügyeinél egy 4500-as csoportnak önálló főosztályt létesíteni bűn lenne, azt hiszem, közös terveinket illetően is. Időm lejárván, azt gondolom, hogy a lényeges kérdésekre válaszoltam, noha én sem vagyok védőnő, de a képviselő úrral azonos talajon állva fontosnak tartom, hogy ez a szolgálat a magyar egészségügy és a gyermekek érdekében minél hatékonyabban működjön a jövőben is. Oktatásuk - ahogy a képviselő úr említette - felsőfokon történik, továbbképzésük ezen keretekben biztosítva van. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)