Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Legutóbb az adótörvények módosítását avval fogadtuk el, hogy a jóváhagyott előnyös változások a legtöbb adózónál a nettó jövedelem növekedése irányába hatnak. Például a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék levonása mintegy 30 milliárd Ft adóalap-csökkentést jelent a lakosságnak, a kamatadó csökkentése 7 milliárd Ft-os jövedelemtöbbletet jelent, a gyermekesek kedvezményének kiigazítása pedig 3 milliárd Ft-tal javítja helyzetüket. További adóteher-csökkentést jelent a munkahelyi étkezés kedvezményének növekedése, a lakástörlesztések, a tandíj adóalapból való levonhatósága, az egészségkárosodottak kedvezményeinek növelése, a vállalkozói hitelek meghatározott körülmények közötti kamatkedvezménye. Minderről nem feledkezhetünk meg akkor, amikor a szigorítások mellett más területen bizonyos korlátok beszűkülnek. Be kell látni, hogy a nemzetgazdasági jövedelem adottság, és ha a nagy többség helyzetét javító intézkedések történnek, akkor szükségképpen vannak olyanok, akiknek a korábbi relatív előnyük elvész. Annál is inkább, mert igen széles rétegek érzik méltánytalannak az adóterhek megoszlását. Az emberek tudják, hogy saját maguk mennyit adóznak, de Magyarországon azt is tudják, hogy mások mennyi adót fizetnek. Tisztelt képviselőtársaim! Amikor a 94-es adótörvényeket megfogalmaztuk 93- ban, az 1992-es statisztikai adatokból indultunk ki. Engedjék meg, hogy egy pár pillanatra néhány adatot ebből idézzek, mi indított arra bennünket, hogy ezek a változások, amelyeket a képviselő asszony kérdez, bekövetkezzenek. A személyi jövedelemadó szerint adózó egyéni vállalkozók közül a veszteségesek aránya a tárgyévben - tehát 92-ben - 29%-ról 40%-ra nőtt. Érdemes azonban megnézni azt, hogyan alakultak papírforma szerint az átlagjövedelmek. A nyereséges vállalkozók évi átlagjövedelme 163000 Ft, alkalmazottaik átlagjövedelme 93000 Ft volt. S a szakmákról néhány szót: a fodrászok 52 000, a cipészek 85 000, a női szabók 67000, a taxisok 80000, a kötöttáru-kiskereskedők 88000 forintos évi adóbevallást tettek. A szellemi foglalkozású egyéni vállalkozók közül az orvosok éves jövedelme - a papírforma szerint - 205000 Ft, az adótanácsadóké 206000 Ft, az állatorvosoké 124 000 Ft, az íróké-költőké 90000 Ft, és mindezt úgy érték el, hogy 90%-ban leírható volt az adóalapból a bizonylatokkal igazolt költség. Nyilvánvaló, hogy a vállalkozók nem becstelen emberek, és nem adócsalók, de ha van törvényi lehetőség, élnek azokkal a lehetőségekkel, és mindent leírnak, ami a saját pénztárcájuk érdekében leírható. Kérdés, hogy helyes-e olyan rendelkezéseket hozni vagy megtartani, amelyek mindezeket az anomáliákat lehetővé tették. Tavaly már döntöttünk a költségelszámolás szigorításáról, és ezzel azt a felismerést szavaztuk meg, hogy a nem bérből élők köréből is elvárjuk a közterhekhez történő arányosabb hozzájárulást. Tisztelt Ház! Kedves képviselő asszony! A feltett kérdésekre konkrétan is kitérek, elsőként azokra, akik otthonukban folytatják a tevékenységet, és az éves bevételük fél százalékát számolhatják el a lakásban felmerült költségeknek. Értelmezés tekintetében szeretném felhívni a figyelmet egy nagyon komoly, a kérdésfeltevés alapján valószínűsíthető félreértésre. Ez a fél százalék tudniillik kizárólag azokra a költségekre vonatkozik, amelyeket a tevékenységet végzők nem tudnak vagy nem akarnak elkülöníteni a magánfogyasztásuktól. Megfelelő mérőberendezésekkel azonban az elkülönítésnek nincs akadálya, és ebben az esetben minden költség korlátlanul elszámolható. Igaz, hogy az ilyen elkülönítés csak olyan költségelemeknél éri meg a ráfordítást, amelyek komoly tételt jelentenek. Például aki a garázsában autószerelést folytat, annak fontos, hogy külön mérője legyen a villamosenergia-használat kimutatására, míg annak, aki a saját lakásában adótanácsadó, világos, hogy a fűtést nem lehet elszámolni, mert ha nem ad adótanácsot a lakásában, akkor is szükségszerű, hogy fűtsön. (Az elnök kopogtatással jelzi az idő leteltét.) De például a számítógépeket, a telexet, telefaxot, célbútorokat, mindent el lehet számolni számla ellenében. Mondható a telefonbeszélgetések szelektív rögzítésére is, azaz a kizárólag üzleti célú beszélgetések költsége minden további nélkül elszámolható. Hasonló jellegűt mondhatok a szakkönyvek tekintetében. Idő hiányában nem sorolom föl mindazokat a lehetőségeket, amelyek itt leírhatók a könyvtári beszerzések során. Én úgy hiszem, hogy a rendelkezés helyes értelmezése folytán nem érte sérelem azt a kört, amelyikről szó van, csak meg kell jeleníteni a költségeit, és nem pedig a saját házviteli, lakásviteli költségeit kell tudni rávetíteni az üzleti tevékenységre. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)