Prepeliczay István (EKgP)
PREPELICZAY ISTVÁN (Kisgazda): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Annak idején a megalakult Nemzetgyűlésnek volt egy újságíró képviselője, úgy hívták, hogy Futó Dezső. Futó Dezső a tisztes újságírásnak volt a híve. Talán elsőnek ismerte fel, hogy mi következik erre az országra. Ő volt az, aki képviselőként úgy a parlamentben, illetve a Nemzetgyűlésben, mint a sajtóban fellépett a szentesi Lakos rendőrkapitány gyilkosai ügyében, aki a gyömrői gyilkosság ügyében interpellált, aki a nagyhatalmú Rajk belügyminisztert támadta meg ezzel az üggyel. Futó Dezső elkötelezettje volt hitének, elkötelezettje volt az újságírásnak. Futó Dezső is megkapta a végkielégítését. 1952-ben a rendszer stabilitása után tíz évvel díjazták a korábbi működését. Ennek közel a felét le is töltötte. Elég rossz fizikai állapotban került szabadlábra, és utána is természetesen az élet perifériájára. Volt segédmunkás, szakács, mint tsz- dolgozó ment nyugdíjba. Szomorú az, hogy a 40 év utáni változásokat már súlyos betegen élte meg, így nem tudott aktí-van részt venni a munkánkban. A közelmúltban elhunyt. Amit szomorúnak tartok, hogy az a sajtó, amelyiknek nagyon lelkes képviselője volt, bizony-bizony nemigen emlékezett meg róla. Elnézést persze, ha nem tudtam mindent figyelemmel kísérni. Érdemben a Pest Megyei Hírlapban Hardi Péter részéről láttam részletesebb megemlékezést. Én úgy érzem, hogy ennek a Parlamentnek egy ilyen volt harcos képviselőről, annak elhunyta alkalmából illik megemlékezni. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy gondoljanak vissza szeretettel elhunyt volt képviselőtársunkra. (Taps.)