Rab Károly (SZDSZ)

1994. március 7.

DR. RAB KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném folytatni, amivel Szentágothai professzor úr befejezte, hogy nagyon jó volna, ha végre elfogadná a Ház ezt a törvényt. S valahol a Kormányra, a Kormány igazi tudománypolitikájára jellemző lehet, hogy ennek a Parlamentnek az utolsó végóráiban, az utolsó másodpercében kerülünk annak közelébe, hogy az akadémiai törvény elfogadásra kerüljön. Ha mégsem így lenne, biztos vagyok benne, hogy az új parlamentben az SZDSZ az első törvények közé fogja ezt helyezni, ha addig nem hoznák meg. De reméljük, hogy a következő két-három hétben erre sor kerül. Az akadémiai törvény tárgyalása során valójában a bizottságban egy komoly kompromisszum született, ahol mindenki ott volt, aki ebben érdekelt volt. De mégis van néhány fönntartásunk az akadémiai törvénnyel kapcsolatban. Alapvetően ezek nem politikai, hanem szakmai jellegűek, hiszen körülbelül azt, ami a politikai jellegű kérdés volt benne - az Akadémia autonómiája, a működőképesség biztosítása, ami egyébként költségvetési kérdés, és ez az oldala mindig bizonytalan, de ami a legfontosabb - az Akadémia autonó miáját, a tudomány autonómiáját ez a törvény körülbelül biztosítja. Sokkal nagyobb probléma és általános probléma, hogy ebben az országban hosszú évtizedek alatt nem működött normálisan a tudományos teljesítményeknek a mérése, az értékelése, hogy hogyan lehetett pénzhez vagy hatalomhoz jutni a tudományban, és azért, mert még mindenki hatalmi pozícióba akar kerülni az Akadémián belül, az Akadémián kívül, hiszen az érdekérvényesítésnek nem az eredmények mentén történt meg a lehetősége, hanem a hatalom mentén történt meg. Ezért a törvény tárgyalása során egyértelműen tapasztal ható volt, hogy sokan a tudománynak nem a csúcsai akarnak lenni, az Akadémia nem a tudomány legmagasabb pontja kíván lenni, hanem annak a főnöke akar lenni. Ezért én egy fügefalevélként látom azt, hogy az Akadémia részéről a törvényjavaslatban megjelent, hogy körülbelül 40 főt delegáljanak a közgyűlésbe kívülről, a minősítettek közül, és ez a fügefalevél eltakarta volna, hogy társadalmasítva van az Akadémia, bevonta a külsőket, hiszen az Akadémia ma főként a természettudományok területén alapkutatással foglalkozik, és nem képvisel olyan nagyon jelentős területeket, mint az ipari kutatások, általában a K+F kutatások. Ezért az Akadémia nem lehet a magyar tudomány nak a teljes, egyértelmű képviselője, hiszen nagyon sok minden nincsen képviselve az Akadémián belül. Tehát ez a 40 fő egy ilyen fügefalevél lett volna, hogy társadalmasítjuk az Akadémiát, s az Akadémia szerette volna az eddigi miniszteriális funkcióit ugyanúgy folytatni, mint ahogy az elmúlt években ezt tette, tehette, hiszen volt egy ilyen szerepe. Egy teljesen másik törekvés volt a kutatók részéről, tehát nem az akadémikusok részéről, kívülről, akik szintén a hatalom pozíciójába szerettek volna kerülni, mert jobban tudnak érdeket érvényesíteni. Ez pedig úgy jelent meg, hogy az előző miniszteriális funkciót, ami nagyon rosszul működött, de úgy látták javíthatónak, hogyha társadalmasítják ezt a funkciót, tehát bemegyünk az Akadémiára, ezért ők is előálltak azzal a javaslattal, amihez igazából a gödröt az Akadémia maga ásta meg ezzel a 40 fővel, hogy ja vasolták, hogy akkor 270 ember menjen be az Akadémiára. (11.20) Valójában egy teljesen értelmetlen közgyűlést akartak létrehozni - ismétlem: két teljesen más érdekből -, ami 500 tag feletti közgyűlést jelentett volna, aztán ez a szám csökkent 200-ra, az még mindig - teljesen értelmetlenül - 470 embert jelentett volna. A Kormány most újabb javaslatában - amit Giczy Györggyel a múlt héten beadatott - már 100-ra csökkentette ezt. Az egészet értelmetlennek tartom, mert valójában ezzel a klasszikus akadémiai funkciót szüntetik meg. Ami ma a törvényben szerepel, ez nem a Magyar Tudományos Akadémia, hanem a Magyar Tudományos Kamara - ez pedig teljesen más. Szentágothai professzor ugyan vízezést említett, bár szerintem egy vödör víz helyett a fél vödör víz is víz, tehát a 100 is víz - elnézést, nem akarom megbántani a kutatókat -, de az Akadémia klasszikus funkciója, hogy egy ország legkiválóbbjait gyűjti össze, s azok nem tudományt irányítanak, nem miniszteriális funkciókat játszanak el, hanem valóban szerepük van az adott ország tudományos életének katalizálásában, de leginkább egy ország tudományának a csúcsát képviselik. Ezért nem fogadható el bármiféle felhígítása, bármiféle devalválása az Akadémiának vagy az akadémikusságnak, hiszen itt ma, Magyarországon az Akadémiának mint köztestületnek azonnal körülbelül 12-13 000 tagja lesz, és ismerve, hogy hányan adták be a PhD iránti, sőt a kandidátusi kérelmüket, egy- két éven belül ez 15-16 000 ember lesz. Elfogadhatatlan. Ez nem politikai, hanem szakmai kérdés. Azt gondolom, hogy mindazok, akik ezt a javaslatot támogatták, és kérték, hogy ezt fogadjuk el, be fogják látni egy-két éven belül, hogy ez értelmetlen dolog volt, vissza fognak lépni. Az Akadémia az akadémikusoké. Részünkről tehát azt a javaslatot fogjuk támogatni, hogy az Akadémia az akadémikusoké. Tudomásul vesszük azonban, hogy a szakma mindkét oldala, tehát az Akadémia és a kutatók - tehát a nem akadémikus kutatók - ugyanilyen irányban indultak el. Az Akadémia főhivatali funkcióinak a megőrzését jelenti továbbra a törvényben - amit a bizottság ugyan elvetett, de látom, Giczy György megint beadta -, hogy az Akadémiának a Statisztikai Hivatallal azonos jogai legyenek, tehát kötelező adatszolgáltatás az Akadémia felé. Teljesen idegen egy Akadémiától, teljesen idegen egy köztestülettől, egy ilyen funkciójú köztestülettől. Nagyon reméljük, hogy a Parlament nem fogja megszavazni ezt a javaslatot, hogy az Akadémia a KSH jogaival rendelkezzen. A törvényben nagyon lényeges kérdés az akadémiai kutatóintézetek kérdése. Ezt a bizottsági előadónk is említette. A Kormány egyetért azzal, hogy a kutatóintézeteknek önállóaknak kell lenniük, a kutatást a felsőoktatáshoz kell közelíteni. Nem értek egyet azokkal, akik megcímkézték az akadémiai intézeteket, hogy ez miféle tákolmány és hogy jött létre, hiszen a múlt századtól kezdve már voltak ilyenek, a háború előtt voltak, tehát nem újkori találmány. Az más kérdés, hogy az elmúlt évtizedek centralizáló törekvése és a felsőoktatástól a kutatás elvétele során valójában az Akadémián túlcentralizált hálózat jött létre, ami megint nem igazán akadémiai funkció. Minthogy ennek nem volt meg sem a szakmai, sem a politikai előkészítettsége, nem lehetett dönteni abban a kérdésben, hogy most mi történjen a kutatóintézetekkel - a törvény akkor jó, ha nyitva hagyja ezt a kérdést, lehetővé teszi, hogy a kutatóintézetek a jövőben szabadabban és normális irányba mozogjanak, ami megfelel a tudomány fejlődésének, érdekeinek - a törvényben azt tartjuk normálisnak, ha az ÁKT igenis önálló szervezet lesz. Nem az Akadémia választott tudósain múlik, akik nem tudományirányítók, hane m egy tudományterület kiválóságai, és ez nem feltétlenül jelenti, hogy rájuk kell bízni a tudomány vagy az akadémiai intézetek irányítását, hiszen ez egészen más, menedzseri funkciót jelent. Ezért nem értünk egyet azzal a módosítással, hogy az Akadémia közgyűlése beleszóljon az ÁKT munkájába abban az értelemben, hogy az ÁKT tagjait választja - mert egyébként természetesen beleszól, hiszen szakmai kontrollt fog felettük gyakorolni, és ezzel egyet is értünk. Nem értünk egyet tehát a módosítással, hogy az ÁKT tagjainak a felét a közgyűlés válassza. Amellett vagyunk, hogy az ÁKT minden tagját maguk a kutatóhelyek válasszák meg és működjenek. A törvényben több olyan pitiáner dolog van, amit szinte szégyellek, hogy benne van, és javasoltunk is, hogy kimaradjon. Nem értem, hogy miért kell előírni egy törvénynek azt, hogy a közgyűlés akkor határozatképes, ha a tagoknak legalább a fele ott van. Miért kell előírni egy törvénynek, hogy akkor határozatképes, ha ott vannak, és akkor érvényes egy szavazás, ha legalább a fele megszavazta. Teljesen érthetetlen, hogy egy törvényben ilyen legyen. Nyilván az Akadémia saját belső működési szabályzatának, a közgyűlés szabályzatának kell ilyet leírnia - ezek értelmetlenek. Nem fogadható el számunkra az sem - érzem és tudom, hogy ki részéről, itt nem is azt mondom, hogy kik, hanem, hogy ki részéről jelent meg újból egy nyomás -, hogy bár a kulturális bizottság elfogadta, hogy az Akadémia minden tagja, az intézetek hivatali apparátusa, minden tisztviselő közalkalmazott, most megjelent megint, hogy az elnök, főtitkár köztisztviselő legyen. Elfogadhatatlan, érthetetlen, hogy miközben a kutatóintézetek igazgatói, dolgozói közalkalmazottak, miért kell őket visszavinni köztisztviselői státusba, hiszen ez autonóm szervezet. Az Akadémia önálló szervezet, nem állami funkciót lát el, ezért teljesen érthetetlen, hogy miért akarják visszavinni a köztisztviselői funkciót. A közalkalmazotti funkciót fogjuk támogatni. Nagyon nagy kár lenne, hogy egy nagyon komoly és elfogadható kompromisszum után, amely a kulturális bizottságban létrejött, s amelynek néhány elemét továbbra is tagadjuk, de alapvetően úgy gondoljuk, hogy ez megfelel az Akadémiának, megfelel a magyar tudomány érdekeinek, nagyon nagy kár lenne, ha nem tudom ki által, de a Giczy György neve alatt beadott javaslatok felrúgnák ezt a kompromisszumot, és megakadályoznák, hogy az akadémiai törvényt még ebben a ciklusban létrehozzuk. Kérem a Parlamentet, legyen szíves ezekre a részekre odafigyelni, és nagyon remélem, hogy meg fogjuk tudni szavazni az akadémiai törvényt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)