Petronyák László (MDF)
PETRONYÁK LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény tervezetével idestova egy éve foglalkozunk, és csak most jutott abba a stádiumba a munka, hogy az Országgyűlés négyéves ciklusának lezárásához közeledve talán le tudjuk zárni a vitát, s talán törvényerőre emelhetjük ezt, a magyar tudomány jövőjét alapvetően meghatározó jogszabályt. Aligha vitatható, hogy az Akadémia által készített eredeti törvénytervezet alkalmatlanságát bizonyítja az a tény, hogy az alig több mint 30 szakaszból álló törvénytervezethez 279 módosító indítvány érkezett. (11.50) A kulturális bizottság e közel 300 indítványt heroikus munkával 39-re redukálta, s ezek segítségével megkísérelte a törvénytervezetet oly módon átformálni, hogy az megfeleljen az európai normáknak. Azt gondolom, hogy a törvénytervezet elfogadása előtt mindenképpen meg kell vizsgálnunk azt, hogy ez az átformálás hogyan is sikerült: a módosító javaslatokkal átalakított törvénytervezet csakugyan megfelel-e a korszerű polgári állam elvárásrendszerének, és összhangban van-e az általunk elfogadott, a tudományos szférát érintő más törvényekkel, elsősorban a felsőoktatási törvénnyel? Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a Tudományos Akadémia a kialakuló magyar polgári államban az európai normáknak megfelelő szerepet nyerjen, mindenképpen le kell választani róla a túlhaladott, archaikus vonásokat, különösen az elmúlt 40 év torzult, intézményi és szervezeti struktúráját. Véleményem szerint az akadémiai törvény átformált változata, sajnos, még hordoz néhány olyan elemet, amely az Akadémia túlhaladott szerepkörét konzerválja. Az egyik ilyen elem a hazai tudomány meghatározó kutatóbázisának, a főhivatású kutatóhelyeknek az Akadémia felügyelete alá rendelése, illetve ennek az odarendelésnek a fenntartása. A törvénytervezet jelenlegi formája aligha fogja oldani azokat az ellentmondásokat - sőt esetenként ellentéteket -, amelyek az akadémiai kutatóhelyek, a felsőoktatás és az egyéb kutatóhelyek között fennállnak. Hiszen a kutatási intézményeknek oda kell tartozni, ahol tevékenységük eredménye leginkább hasznosul a társadalom részére. És ez elsősorban a felsőoktatás. Félreértés ne essen, itt a hasznosulást a szó legtágabb értelmében használom, s nem csupán az alkalmazott kutatásra vagy a fejlesztésre gondolok. A törvénytervezet nem hogy ösztönözné a felsőoktatáshoz történő közeledést, hanem gátolja is, hiszen a 25. � a felsőoktatási intézményekkel történő társult viszony kialakítását hangsúlyozza, az önállóság megőrzésének szükségességét. A törvény vitájának egy korábbi szakaszában már kifejtettem, hogy a jelenlegi akadémiai kutatóintézetek egy részét, a nagy infrastruktúrát igénylő alapkutatást folytató intézeteket önálló nemzeti kutatóintézetekké kellene nyilvánítani, amelyek a felsőoktatási intézményekhez hasonlóan önállóak, az Akadémiától függetlenek lennének. Az állami költségvetéshez kapcsolódásukat a Művelődési és Közoktatási Minisztériumon, annak a felsőoktatási törvényben létrehozott testületén, a Felsőoktatási Tanácson keresztül lehetne megteremteni. A jelenlegi akadémiai kutatóintézetek másik, alighanem legnagyobb részét a felsőoktatási intézményekhez, elsősorban a kialakulóban lévő egyetemi szövetségekhez kellene integrálni. Vagy egy másik lehetőség, hogy - összevonva e kutatóintézeteket - egyetemmé lehetne azokat alakítani. Hiszen az alapkutatás hasznosu lásának a legalapvetőbb útja az oktatási anyagként történő megjelenés és a felnövekvő értelmiségnek, a kinevelődő új tudományos minősítetteknek bekapcsolása a kutatómunkába. A jelenlegi akadémiai kutatóintézetek harmadik csoportját, a jórészt alkalmazott kutatásokkal és műszaki fejlesztéssel foglalkozó intézeteket költségvetési intézményként az OMFB-hez kellene rendelni, privatizálni kellene, mint innovációs vállalatokat. Azzal egyetértek, hogy az Akadémia mint a legjelentősebb magyar tudósok testülete, a tudományos közélet szervezője a budapesti székházat, a könyvtárat, a regionális székházakat, a vendégházat és az alkotóházat tulajdonba megkapja. Állami támogatása az akadémiai testület, a tudományos közélet legfontosabb rendezvényeinek és ezeknek az épületeknek a fenntartására terjedne ki. Ez a támogatás szerepelhetne külön költségvetési fejezetként, az autonómia kifejezéseként. Erre a támogatásra nézve elfogadható az, hogy csupán az Állami Számvevőszék ellenőrizheti. Tisztelt Országgyűlés! A magyar felsőoktatási és kutatási szféra akkor válik a modern polgári államokéhoz hasonlóan egységes akadémiai szférává, ha a kutatást szolgáló feltételrendszer meghatározó része nem különül el az Akadémia felügyelete alatt, hanem a felsőoktatáshoz vagy felsőoktatássá integrálódva visszakerül az egyetemekre. Ez állna összhangban a felsőoktatási törvénnyel. Ezért nélkülözhetetlennek tartom, hogy az Akadémia feladatai közül kikerüljön a kutatóintézetek létesítésének és fenntartásának joga, valamint az Akadémia közgyűlésének ezzel kapcsolatos feladatai, illetve megszűnjenek a főtitkár ezzel kapcsolatos jogosítványai. Továbbá e törvényben nincs szükség a kutatóintézetekkel foglalkozó szakaszokra sem, ezeket külön törvényben kellene szabályozni. Tisztelt Országgyűlés! Röviden meg szeretnék még említeni néhány olyan elemet a törvénytervezetből, amely ugyancsak túlhaladott. Az egyik ilyen, a "Magyar Tudományos Akadémia doktora" cím. A felsőoktatási törvény egyik célkitűzése volt, hogy a hazai tudományos minősítési rendszerben az egyetemek által adott tudományos fokozatot kizárólagossá tegye, s így megszüntesse az egyetemek tudományos alárendeltségét az Akadémiával szemben. Az akadémiai doktori cím - még ha cím is és nem fokozat - lényegében ellentmond ennek a célkitűzésnek. Az erre vonatkozó törvényi helyeket tehát ki kellene hagyni. A másik túlhaladott elem az akadémikusok havi tiszteletdíja. Aligha ösztönöz tudományos teljesítményre az, ha az akadémikusok fizetését életük végéig törvényileg garantáljuk. Úgy gondolom, hogy a tudományos teljesítmény elismerésével és az arra történő ösztönzéssel sokkal inkább összhangban lenne az, ha a közalkalmazotti törvényben kerülne megállapításra egy méltányos pótlék. Természetesen kizárólag a költségvetési szerveknél dolgozó akadémikusokra. Ennek megfelelően el kellene hagyni a tiszteletdíjra vonatkozó szakaszt is. Végül megemlítem a törvénytervezet még egy ellentmondását. A törvényből kiszorultak az irodalom és a művészetek akadémiái, amelyekről - a tervezet idevonatkozó szakasza szerint - külön törvény fog majd rendelkezni. Úgy tűnik, nem sikerült a Magyar Tudományos Akadémia arisztokratizmusát oldani, s nem sikerült a művészetek helyét abban megtalálni. Nyilvánvaló tehát, hogy lesz még egy, sőt alighanem több akadémia, amely a művészeket fogja tömöríteni. Mindenképpen felmerül azonban ezzel összefüggésben egy kérdés: mi történne akkor, ha néhány tudós azzal az igénnyel lépne fel a törvény elfogadása után, hogy ők egy másik tudományos akadémiát szeretnének létrehozni? Tisztelt Országgyűlés! Hiszek abban, hogy a magyar tudomány érdekeit az szolgálja legjobban, ha a túlhaladott és elkülönült intézményi és szervezeti struktúra lebontásával és új integrációk megteremtésével sikerül elősegíteni a tudománynak a társadalom életébe történő szervesebb bekapcsolódását. Ezért az akadémiai törvény elfogadása előtt mindenképpen figyelmükbe ajánlom az általam elmondottakat. És gondolom, kiderült, hogy én ennek a javaslatnak a megszavazását nem támogatom. Köszönöm. (Taps az MDF soraiba n.)