Pongrácz József (MDF)
PONGRÁCZ JÓZSEF (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A gyógyszerészet ügyéről szeretnék szólni. Nagyon sok papírt teleírtam gondolataimmal, de úgy gondolom, hogy ezek felolvasása nem férne bele az öt percbe, ezért nagyon röviden szeretném összefoglalni, hogy milyen gondok bántanak minket. Egy nagy múltú hivatás: a gyógyszerészet bajban van. Az elmúlt időszakban számtalan helyi, megyei, országos gyógyszerészfórumon vettem részt - magam is gyógyszerész lévén -, és olyan feszültséget tapasztaltam, amely arra indított, hogy a tisztelt Ház elé tárjam a szakma gondjait azok megoldása reményében. A gyógyszerészekre nem jellemző, hogy ügyeikkel a nyilvánosság elé lépnek, csak akkor teszik ezt, ha sorsfordító kérdésekről van szó, és közvetlen veszély fenyegeti a gyógyszerellátást, saját egzisztenciájukat és a szakma jövőjét. Már 1990-ben meghatároztuk céljainkat és a hozzárendelt eszközöket, amelyek elvezetik a gyógyszerészetet, a gyógyszerellátást a nyugat-európai szintre. Céljaink között meghatároztuk a gyógyszerellátás európai színvonalához történő felzárkózást - mint legfőbb célt, mert itt van pótolnivalónk bőven -, a gyógyszerhiány felszámolását, ami alapvető ellátási cél, hogy e jelenlegi fogyatékos ellátási rendszer következtében ne legyen senki megfosztva a gyógyulásához szükséges gyógyszerektől. Nem utolsó célként továbbá azt is megfogalmaztuk, hogy szükséges a gyógyszerészek szakmai, etikai, anyagi rehabilitációja, hogy hivatásuk gyakorlása - a hagyományaiknak megfelelően - kiteljesedhessék. Mindezek eredményeképpen megszületett két törvénytervezetünk. Az egyik a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szól, a másik pedig a Magyar Gyógyszerész Kamaráról. Rövid időn belül megindultak a tárgyalások az Állami Vagyonügynökséggel is a gyógyszertárak magántulajdonba adásáról a gyógyszerészek részére. Mi történt azóta? Ha a végeredményt nézem, akkor tulajdonképpen semmi. Nem született meg egyik törvényünk sem, és egyetlen állami gyógyszertár sem került még magánosításra. Nagyon sok gyógyszerész - megunva a várakozást, valamint bizalmát vesztve - egy miniszteri rendelet alapján magángyógyszertárat alapított. Ezzel most Magyarországon két, egymással párhuzamosan működő, működési elveiben, kulturáltságában, gyógyszerrel való ellátottságában eltérő patikahálózat működik. A további privatizációs huzavona és a törvények hiánya oda vezet, hogy mire sor kerülne az állami gyógyszertárak magánosítására, azok akár be is zárhatnak, lehúzhatják a rolót. A gyógyszerészeket és a gyógyszerészetet nem lehet szabad versenynek kitenni, hiszen a forgalmazott cikkek köre behatárolt, az árrés meghatározott, az árak maximáltak - nem lehet drágábban adni egyik patikában a gyógyszert, mint a másikban. Mi az, amit javasolok a tisztelt Háznak? A gyógyszerészek még reménykednek, és még nincs késő, hogy a két törvénytervezetünket kivételes és sürgős eljárásban megtárgyaljuk. Ha a Kormány hajlandóságot mutat, hogy a jövő héten kivételes és sürgős eljárást kérjen a két törvénytervezetünkre, úgy - értesüléseim szerint - a szociális és egészségügyi bizottságban megvan a hajlandóság arra, hogy végigtárgyalják ezeket, és április elején úgy hagyhatnánk el a Parlamentet, hogy megtettük ezt a nagyszerű gesztust ennek a szakmának, amely ezt rendkívüli módon várja. A másik fontos tennivalónk a privatizáció konkrét lépései körül van. Nagyon aggasztóak azok a hírek, amelyek az Állami Vagyonügynökség háza tájáról érkeztek mostanában felénk. Mondhatni, hogy szinte a célegyenesbe jutottunk a patikaprivatizációval, hiszen már majdnem ott tartottunk, hogy kiírták az első patikapályázatokat. Erre most - ha jól emlékszem, harmadszor vagy talán negyedszer a négy év alatt - újabb váltás történt a Vagyonügynökségnél. Az előadókat, akik ezzel a témával foglalkoztak, másik osztályra tették át, átszervezés történt, és majdnem hogy elölről kezdhetjük szinte az egészet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy végveszélybe kerül a privatizáció. (9.10) Tulajdonképpen a kormányzatot arra kérem, hogy ebben az ügyben hasson oda, hogy különböző érdekcsoportok, lobbyk tevékenységének nem engedve, a gyógyszerészek magántulajdonába kerüljenek végre a gyógyszertárak. E két kérdés megoldása, a két törvénytervezetünk, valamint a privatizáció konzekvens végigvitele jelenti a magyar gyógyszerészet felemelkedését. Ehhez kérem a tisztelt Ház segítségét is. Köszönöm figyelmüket! (Taps a jobb oldalon.)