Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem volt szándékomban hozzászólni, de a tisztánlátás miatt mindenképpen el kell mondanom néhány gondolatot. Elsősorban azt, hogy sajnos szükség van a törvényre. Azért mondom, hogy sajnos, mert az átmenet folyamata rendkívül nehéz, rendkívül hosszadalmas folyamat, és többszöri törvénymódosítást igényel, így jutunk el a célhoz. Annak idején azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy magántulajdonon alapuló mezőgazdaságot hozzunk létre, ami egy kezelhető átmenetben alakul ki, és egyszerűen azért, mert nincs jobb. Nem MDF-ideológia, rögeszme mentén keletkezett ez a fölismerés, hanem egyszerű piaci racionalitás. Azok a baloldali képviselőtársaim, akik el akarják hinteni a szövetkezet versenyképességét a nagyközönségnek - akár vénásan is beadva azt, ha szájon és fülön nem értené -, egyszerűen érdekeltek ebben a struktúrában, és ennek a fönntartása mindenáron érdekük. Ez ellen tényleg föl kell emelni a szavunkat, mert sikerülhet fönntartani a bizalmatlanság, a kilátástalanság érzését a mezőgazdaságban dolgozók között, és ilyen körülmények között nagyon jól lehet - úgymond - kaszálni. Akkor, amikor az hangzott el, hogy két év óta hányszor kellett a szövetkezeti törvényhez módosítást benyújtani, szintén azt kell mondanom, hogy sajnos. Két év alatt ugyanis rengetegen rájöttek arra, hogy akkor, amikor ez a fölismerés megszületett, a politikusok tisztán láttak, és azoknak az érdekét képviselték, vagy akarták képviselni, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Egyszerűen arról van szó, hogy ma már úgy a mezőgazdaságban dolgozók vagy érdekeltek, mint a mezőgazdaságban dolgozó értelmiségiek második, harmadik vonala, rájöttek arra, hogy a termelő típusú szövetkezet nem jövő. Szövetkezetre szükség van - és itt van egy hatalmas csúsztatás - de csak az input és output oldalon, a termelés pedig magántevékenység a világon mindenhol. Azért, mert ez a versenyképes, ez tud olcsó lenni, ez tud minőséget termelni. Ez a módosítás semmi mást nem kíván elérni, csupán azt, hogy keletkezzen verseny a gigantomán szövetkezetek utódjaként megjelenő újabb formációk között, és semmi másért, csak a vagyon működtetéséért. Keletkezzen verseny agrárértelmiségiek között, hogy azok, akiknek a szövetkezetekben vagyonuk van, érdekeiket érvényesíteni tudják. Amíg monopolhelyzetben van, nyolc, tíz vagy akár csak hat falut működtető tsz, annyit kínál a földbérletért, amennyit akar, annyit nem fizet a vagyonért, amennyit csak a tisztessége - néhány helyen még erről sem lehet beszélni - elbír, de csak azért, mert monopolhelyzetben van. Ha ez megbomlik, abban a pillanatban verseny lesz, agrárértelmiségiek fognak versenyezni a vagyon működtetésének a jogáért. Erről van szó, ezt kell most megteremtenünk, és ez megoldja a külső üzletrész-tulajdonosok problémáját. Mert ahol verseny van, ott nyilván nyereség is van. Azok meg tudják venni ezt a vagyont, osztalékot tudnak rá fizetni és így tovább. Piros Ildikó képviselőtársam a falu erkölcséről beszélt. Nagyon szomorú vagyok. Ugyanis pontosan az Agrárszövetség oldaláról hangzik ez a szó, hogy _erkölcs". Tisztelt Piros Ildikó! Ezt saját kollégáinak kellene elmondani. Azoknak a kollégáknak, akik ezt a szót vagy nem ismerik, vagy félreismerik. Itt van a kezemben az önök egyik leendő képviselőtársának a levele, amit a tagságának írt. Ez az ember annak idején a munkahelyek megtartását, a vagyon értékének megőrzését ígérte, csak maradjanak benn. Ahogy átalakultak részvénytársasággá, abban a pillanatban: A típusú részvény 25%-ért, B típusú részvény 20%-ért felvásárolandó. A vételi ajánlat - és ez az abszolút erkölcstelen, és ezért szólaltam föl - arra a napra vonatkozik, amikor ön a Sasad Rt.-től átveszi részvényeit. Tehát azzal is megfenyegetik a szerencsétlent, ha azonnal nem adja el, akkor esetleg holnap 10%-ot ér, holnapután mondjuk ötöt, aztán meg semmit. Erről van szó. Ezt az embert önök képviselőként indítják az Agrárszövetség színeiben. (Taps az MDF soraiban. - Közbeszólás jobbról: Pfuj!) (15.10) Ön itt támogatást igényel a szövetkezeteknek. Kérem, támogatás igénylését akkor kell kiejteni a szánkon, ha megmondjuk azt is, hogy kitől kívánjuk a pénzt összeszedni. Ha a Parlament 10 millió Ft támogatást megítél valakinek, akkor először mindenkitől egy-egy forintot össze kell szedni. Mind a 10 milliótól. S meg kell őket kérdezni, hogy hajlandók-e egy működésképtelen formációt egy-egy forintjukkal, vagy esetleg száz forintjukkal támogatni. Én ehelyett a versenyt javaslom, a versenyt ajánlom, és ez csak a szövetkezetek szétválásán keresztül tud megvalósulni. Ugyanis az átmenet, mint említettem, rendkívül hosszadalmas folyamat, és a kezelhető átmenet - amire az elején szintén kitértem - a nehéz. Önök most arra apellálnak, hátha nem lesz az embereknek türelme arra, hogy a kezelhető átmenetet kibírják, és közben valamit sikerül kicsikarni, valamibe sikerül belezavarni ezeket az amúgy is megzavart, amúgy is nehéz helyzetben lévő szerencsétlen embereket. Ez az abszolút erkölcstelen, és ebben a Házban erre nem volna szükség. Itt az igazat, a tájékoztatás érdekében a színtiszta igazat kellene mindig mondani. Az, hogy önök itt az irigységre apellálva, az irigységet szítva próbálják az embereket hangolni, mondván, hogy nem kapta meg a 25 q kukorica háztáji juttatást, és így tovább, ez csupán azt jelenti, hogy visszakapta az összes földjét, nevesítés folytán vagyonhoz juthatott volna, ha önök informálják őket, ha segítik őket, és tényleg nem 25 q kukoricát kapott volna az egy ha- ért, hanem - mondjuk - visszakapta volna mind a 25 ha földjét. Tessék beszorozni, és a dolog kijön. Mindamellett ön nyilván azt fogja mondani, hogy a földek művelését nem tudják megoldani az emberek. Jelentem, hogy Győr környékén - ez nem azt jelenti, hogy 5 km-es körben, hanem 30 km-es körben - nem lehet földbérletet szerezni, ugyanis a magántulajdonosok, a magángazdálkodó versengenek a földbérletekért, hogy földhöz jussanak, mert tudják, hogy valamiből meg kell élni. Ezt is el kellene mondani, erről is kellene az embereket tájékoztatni. A kiválók pénzt akartak - mondja ön. Igen, kérem. De ez megintcsak az irigységre való apellálás, hogy akik bent maradtak, vagy később ébredtek, vagy hittek önöknek, azok most irigykedjenek arra, aki kiment. Nem erről van szó. Azért adtak pénzt a kiváló tagoknak a téeszvezetők - tisztelet a kivételnek -, nehogy az ellenszavazatukkal egy árverésbe vigyék bele a szövetkezet vagyonát és megszűnjön a szövetkezet. Erről van szó, nem arról, hogy ezek az emberek a pénzért versenyeztek. Ezek az emberek egy rendkívül kemény úton mentek végig, mert tűzzel-vassal akarták őket ettől elriasztani. Ennek ellenére végigmentek és nekik lett igazuk, és ez fáj most önöknek rendkívüli módon. A szövetkezet fenntartásában reménykedik a tagság. Az agrárértelmiség jelentős része rájött arra, hogy ez délibáb. Rájött, mert ő is tájékozódik. Látják, hogy itt verseny lesz, akármilyen kormány lesz uralmon Magyarországon, verseny lesz, és a versenyben a magántulajdon fog győzni. Jelzem, szövetkezetre szükség van, de a kiszolgáló és kibocsátó részen, és nem termelő típusú szövetkezetre. Még egy szót, hogy mit elkövet az Agrárszövetség a megtévesztés útján. Idehívják nemzetközi szervezetek embereit, félreinformálják őket, tájékozódás nélkül odaültetik őket szakemberek elé, és áfészek nyereséges működéséről és szövetkezetek szétveréséről beszélnek, közben elfelejtik nekik megmondani, hogy nálunk nem holland és norvég típusú szövetkezetek vannak, hanem szovjet típusú szövetkezetek vannak. (Mozgás és zaj.) S ők úgy érzik, hogy mi a szövetkezetet akarjuk száműzni a mezőgazdaságból, holott egyszerűen arról van szó: arra kényszerültünk, hogy segítő típusú szövetkezeteket hozzunk létre a termelő típusú szövetkezetek helyén. (Zaj.) Ez még akkor is így van, ha a Juhász Pali ideges. (Derültség és taps a jobb oldalon.) Sajnálom, de a tények rendkívül szigorú dolgok, és az átalakulás, sajnos, ilyen rögös úton visz. Ezt kénytelen voltam elmondani, nem az önök érdekében, hanem a nézők érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)