Vona Ferenc (MDF)
DR. VONA FERENC (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A 15289-es számú törvényjavaslat módosításának tárgyalásakor mindenképpen le kell szögeznünk, a tisztesség úgy kívánja, hogy elmondjuk, a szövetkezeti szektor - különösen a mezőgazdaságban - a szocialista gazdaság sikerágazata volt. Erre a tényre ma igen sokan hivatkoznak, és azt a téves következtetést vonják le, hogy nagy hiba volt és lenne ezeket a gazdasági egységeket ma megbontani. A következtetés azonban, képviselőtársaim, hamis. Ugyanis a siker csak a szocialista gazdaság más ágazataihoz képest volt igaz, amelynek fő oka, hogy ez a szektor volt a legkevésbé szocialista. Itt nagymértékben jelen volt, elsősorban a háztáji és kisegítő gazdaságok formájában - gondolok itt a sertésre, a baromfira, a zöldségre, a gyümölcságazatra - az egyéni érdek, tehát az önálló kezdeményezés lehetősége. Emiatt a mezőgazdasági szövetkezet szálka is volt igen sokáig számos pártállami vezető szemében. Gondolom, ezért is kezdeményezhették a 70-es évek elején a szövetkezetek egyesítésének nagy programját, amely - véleményem szerint - igen hibás lépés volt a kis községek és kis téeszek szempontjából. A nagy mamutszövetkezetek kialakításától remélték egyesek - szovjet mintára, természetesen - ebben a szektorban is a szocialista elvek nagyobb érvényre juttatását, a párt ideológiai téziseinek érvényesülését. (12.30) Képviselőtársaim! Ha ma nem bontjuk le a mamutszövetkezeteket olyan működőképes, önálló egységekre, ahol érvényesülni tud a tulajdonosi érdek mozgatóereje, olyan helyzet alakulhat ki, hogy éppen ez a szektor lesz a magánosítás utáni magyar gazdaság legszocialistább, következésképpen legmerevebb területe, ahol folyamatos vagyonfelélés mellett csak a felső vezetői szint él jól, de ők is csak ideig-óráig, hiszen nincs az a sok, ami egyszer el ne fogyna. Az 1992. évi I. törvény adta lehetőséget a szövetkezeti parasztság nagy része nem tudta kihasználni, mégpedig a megfelelő tájékoztatás hiánya, az erős függőségi helyzet a szövetkezet vezetőitől, valamint a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt. Épp ezért le kell szögeznünk, hogy a termelő típusú szövetkezetek 54%-a még ma sem alakult át, nincs cégbírósági bejegyzésük. Ezért nem tudom elfogadni azokat az ellenzéki véleményeket, amelyek szerint például - idézem - _a 92. évi I. törvény tervbe vett módosítása súlyos károkat okozó következményekkel jár". Úgy látszik, egyesek prófétai előrelátással bírnak, amiben nem hiszek. (Zaj az ellenzék soraiban.) Hiszen ma is leszögezhetjük - ahogy igaz volt 89- ben is -, hogy a szövetkezeteknek csak egyharmada sorolható a ma is jól működő szövetkezetek közé. Ezért kell megadni az esélyt a szétválással kapcsolatos lehetőségekre. A magam részéről nem tudom elfogadni azt az állapotot sem, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok nem rendelkezhetnek vagyonukkal, illetve nem tudnak beleszólni annak működtetésébe. Ezt a lehetőséget ezzel a törvénymódosítással mindenképpen meg kell adnunk - a tisztesség úgy kívánja - a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak még úgy is, ha kedvező hitelkonstrukcióval adunk lehetőséget arra, hogy az aktív termelőszövetkezeti tagok megvásárolhassák azt a mintegy 50 milliárd Ft értékű üzletrészt, amellyel a külsők rendelkeznek. Természetesen nem ennek a törvénynek a keretében kell ezt megtenni, hanem egyéb törvénnyel kell azt segíteni, hogy ez a lehetőség megvalósuljon, és az aktív tagok megvásárolhassák ezt az 50 milliárd Ft értékű üzletrészt. A másik nagy dilemmám - és gondolom, mindenkinek - az a problémakör, hogy a szövetkezetekben hogyan is történjen a szavazás; tehát vagyonarányosan vagy pedig maradjon az egy tag-egy szavazat? Megmondom őszintén, ezen sokat gondolkodtam és nagyon nagy dilemma ma is. Úgy gondolom, hogy a szövetkezeti elveket talán jobban tükrözi az egy tag-egy szavazat elve a továbbiakban is. Egy viszont biztos, képviselőtársaim, a szövetkezeti tagoknak most már dönteniük kell, és élniük kell a törvénymódosítás adta lehetőségekkel, amennyiben ezt biztosítjuk számukra, hiszen a Parlament nem dönthet helyettük. Ellenben kötelességünk a nemsokára bekövetkező távozásunk előtt ezt a lehetőséget megadni az ezzel élni szándékozóknak, ugyanúgy, ahogyan megtettük ezt a kárpótlási törvénynél is, a meghosszabbításnál, és legjobb tudomásom szerint ezzel ma már mintegy kétszázezren éltek. Tehát igenis, éltek a lehetőséggel, és gondolom, amenynyiben ezt a Parlament megadja, most is élni fognak vele, és várja is tőlünk a közvélemény ezt a törvénymódosítást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)