Póda Jenő (MDF)
PÓDA JENŐ (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Hosszan tartó vita kapcsán fordulok rövid és egyszerű kérdésemmel, kérésemmel a döntéshozóhoz, önhöz. A szegedi úgynevezett Zsótér-házról, illetve annak tulajdonjogáról van szó. Az ügy többéves előzménnyel bír, melynek kapcsán Szeged város önkormányzata és a Belügyminisztérium Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálata, a TÁKISZ között nem született megegyezés. Az eset több szempontból emlékeztet a Virág Cukrászda vagy a Sthümmer Kávéház emlékezetes szegedi körülményeire. Szeged város közgyűlése 1991 decemberében úgy döntött, hogy a törvények adta lehetőségek alapján visszakéri a korábban is saját tulajdonát képező ingatlant. 1926-tól, Szeged szabad királyi város tulajdonától 1970-ig - az államosításig - a Szegedi Városi Tanács tulajdonjogáig a városé volt a műemlék, amely ma is a legnagyobb bérlője annak, saját hivatalai számára. A város pénzügyi igényén túl igen jelentős polgári, mondhatom úgy, hogy lokálpatrióta igény is mutatkozik, miszerint a várostörténeti jelentőségű, patinás Zsótér-ház kerüljön ismét Szeged város tulajdonába. Erre a törvényi lehetőségek megvannak, a TÁKISZ-t anyagi hátrány nem érné, hiszen Szeged közgyűlése ingyen biztosítaná a szükséges irodákat a kormányhivatal számára. (15.30) A kormányhivatalt tehát nem terhelné kiadás, az önkormányzatnak pedig nem kéne irodát bérelnie valamikori, államosítás útján elvesztett tulajdonában. Kérem miniszter urat, hogy döntésével a lehető legegyszerűbb megoldást választva, tegyen pontot az ügy végére. Várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)