Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom tulajdonképpen két felszólalás, amelyet - időhiány miatt - egymás után fogok elmondani. Három ügyben kívánok szólni, az első és a második kettő nem tartozik össze. Az első ügy, amelyről beszélnem kell, egy emberi jogi probléma, amely egy szomszédos országban, Romániában vetődött fel. Mint ismeretes, 1989-ben, a romániai forradalmi események során erőszakos cselekményekre került sor, mint az a forradalmakban előfordul, emberek haltak meg. Ezzel kapcsolatban bírósági ítéletek születtek. Ezek közül a bírósági ítéletek közül az egyikről és a vádlottak további sorsáról szeretnék beszélni. Hét székely földművesről van szó, akik Zetelakán és Oroszhegyen belekeveredtek a forradalmi eseményekbe. Nem kívánom minősíteni a bírói ítéletet, amely őket 15-től 20 évig terjedő elzárásra ítélte, de meg kell említenem, hogy Romániában a vád megbízhatósága és hitelessége szempontjából kételyek merültek fel, és még az események, a per idején is bírálta a romániai sajtó és a közvélemény a bíróság sommás eljárását. Önmagában ezért még nem emelnék szót. Ami megszólalásra indít, az a következő: A forradalmi események során elítélteknek a román államelnök kegyelmet adott. A kegyelem mindenkire kiterjedt, akit erőszakos cselekményekkel vádoltak a forradalmi eseményekkel kapcsolatban, kivéve a hét székely földművest. Azt gondolom, hogy a kegyelmi rendeletből való kihagyása a hét székely földművesnek diszkriminatív jellegű, és ezzel kapcsolatban a román kormány figyelmét többen is felhívták arra, hogy itt igazságtalanság történt, így Jeszenszky Géza külügyminiszter is felhívta erre a román kormány figyelmét, továbbá Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője is legutóbbi bukaresti tárgyalásai során; ugyancsak felhívta erre a figyelmet az Európa Tanács riporternője. Szeretném, ha a magyar Országgyűlés jegyzőkönyve tartalmazná azt, hogy az Országgyűlésben szót emeltünk ezen diszkrimináció ellen. Remélhetőleg a hét elítélt, a hét magyar nemzetiségű elítélt sorsa a közeljövőben rendeződik, és ezt - gondolom - a Ház minden oldalán ülő képviselőtársaim éppúgy óhajtják, mint én. (Taps.) Köszönöm szépen. A következő felszólalásom hazai ügyekkel foglalkozik. Amit említeni szeretnék, azzal kapcsolatban ugyancsak elhangzottak már nyilatkozatok, és újólag csak azt szeretném, hogy az Országgyűlés is erősítse meg azokat a véleményeket, amelyek azokkal az eseményekkel kapcsolatban hangzottak el, amelyekről beszélni fogok. Magyarországon politikai erőszakcselekményekre került sor az elmúlt időkben, hetekben. Három embert, Bátonyi Csabát, a Fekete Doboz operatőrét, Horváth Ernőt, a Beszélő című hetilap fotósát és egy, a rendőri szervek által meg nem nevezett fiatal férfit a földalattin nyilas terrorlegények inzultáltak. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a Ház mindkét oldalán ülő képviselőtársak - gondolom - ebben az esetben is egyetértenek velem abban, hogyha az erőszakcselekmények elszaporodása felett kifejezzük aggodalmunkat, és kifejezzük aggodalmunkat olyan epizódok felett is, amelyek nemrég történtek, hogy egy törvényesen bejegyzett párt, amelynek egy darab képviselője ebben a Házban is ül, egy neonáci lapból átvett uszító rajzot tett fel választási plakátjára. Ezek a jelenségek aggodalmat keltenek a magyar közvéleményben, aggodalmat keltenek a magyar Országgyűlésben. A harmadik ügy, amelyet meg szeretnék említeni, és amely azzal rokon, amelyet az imént említettem: sajtónyilatkozatokból közismert, hogy Csúcs Lászlót, a Magyar Rádió alelnökét életveszélyesen megfenyegették, úgyszintén megfenyegették a családját. Meg kell mondanom, hogy minden politikai differencia ellenére őszintén szólva megvan a véleményem azokról, akik a sajtószabadságot úgy kívánják előmozdítani, hogy halálosan megfenyegetik azt, akit politikai ellenfelüknek hisznek. Bármilyen oldalról érkezzék is, a politikai erőszakkal való fenyegetés vagy a politikai erőszak gyakorlása rendezett, civilizált államban megengedhetetlen, és azt hiszem, mind a magyar Kormány, mind a magyar Országgyűlés erélyesen állást foglal és cselekedni fog a politikai erőszakcselekmények és a fenyegetések ellen. Szeretném megemlíteni, hogy Kónya Imre belügyminiszter az előbb említett atrocitásokkal kapcsolatban az itt, általam kifejtett véleménnyel egybehangzóan nyilatkozott a televízióban. Tisztelt Ház! Remélem, hogy a - sajnos - Magyarországon nem egyedülálló erőszakos cselekmények, éppen most érkezett hír egy varsói tüntetésről, ahol szélsőséges csoportok randalíroztak a lengyel fővárosban, remélem, hogy nem ez lesz a kelet-európai demokráciák sorsa, nem a destabilizáló erőszakos erők fogják diktálni a demokrácia menetrendjét, hanem a józan, kiegyensúlyozott, társadalmi békére törekvő, egymással párbeszédet folytató és legalábbis az ép eszüket megőrző politikai erők fognak dominálni a közeljövőben. Köszönöm.(Taps.) (9.10)