Kónya Imre (MDF)
DR. KÓNYA IMRE belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Hosszú ideje folyó előkészítő munka végére érkezett az Országgyűlés, amikor a Kormány által háromszori olvasatban tárgyalt, politikai egyeztető megbeszélés, majd többpárti egyeztetés tárgyát képező, az illetékes országgyűlési bizottságok részéről a módosító indítványok kapcsán többször megvitatott és támogatott törvényjavaslat szavazása előtt vagyunk. A képviselő hölgyek és urak egy része az általában szokásosnál is aktívabban és nagy szakértelemmel működött közre a törvény szövegének kialakításában. E közreműködés sok tanulsággal járt, a módosító indítványokkal a benyújtott javaslat pontosabb, sok tekintetben szakszerűbb és hasznosabb lett, ezért megköszönöm közreműködésüket, amivel hozzájárultak a demokratikus átalakulás egyik alapvető törvényének megszületéséhez. A nemzeti felemelkedésre és a fejlett világhoz történő felzárkózásra esélyt adó átalakulásnak, az emberi szabadságjogok kiteljesedésének, határaink szabad átjárhatóságának és a demokrácia létrejöttének sajnálatos, de természetes következménye az, hogy a közbiztonság megóvása fokozott erőfeszítést igényel. Közbiztonságunk veszélyeztetettségét növeli az a tény, hogy egész térségünk egy forrongó átalakulás állapotában van, és a térségen belül Magyarország valóban a stabilitás szigete, ami azt is jelenti, hogy a térség országainak többségében lényegesen rendezetlenebb állapotok közepette folyik az átalakulási és felemelkedési kísérlet. Mindez nem jelentheti azt, hogy közbiztonságunk megóvása érdekében újra börtönbe kellene zárni magunkat, vagy fel kellene adnunk visszaszerzett szabadságunkat, de igenis jelenti azt, hogy mindent meg kell tennünk a közbiztonság megóvására, és ennek során a legfontosabb feladat rendőrségünk megerősítése. (16.30) A rendőrség helyzete a demokratikus átalakulással gyökeresen megváltozott. Míg a korábbi rendszerben a közbiztonság megóvásában játszott szerepe mellett a rendőrség része volt az erőszakszervezetnek, amely az illegitim rendszer fenntartását garantálta az állampolgárok akaratával szemben, ha kellett, törvénytelen eszközökkel is, a demokrácia viszonyai között a rendőrség ilyen funkciókkal nem rendelkezik, feladata az állampolgárok szolgálata és védelme, a közbiztonság megóvása törvényes eszközökkel. Ahhoz azonban, hogy e feladatának a rendőrség egy jogállamban maradéktalanul eleget tudjon tenni, törvény útján az erőszakot is magában foglaló jogosítványokkal kell felruházni a rendőröket, az állampolgárok védelme érdekében. Ugyanakkor meg kell határozni azokat a feltételeket, garanciális korlátokat és felelősséget, amelyek mellett a törvényes erőszak a bűncselekmények elkövetőivel szemben gyakorolható. Ugyancsak törvénynek kell kijelölnie a rendőrség helyét az államszervezetben és a rendőrség belső felépítését. A Kormány által előterjesztett törvényjavaslat egyértelműen az erős, centralizált és szigorúan hierarchizált rendszerben működő rendőrség jogi kereteit teremti meg, és a parlamentáris demokrácia szabályainak megfelelően a végrehajtó hatalom részeként határozza meg a rendőrségi apparátust, amelynek irányítása a Kormány feladata. A rendőrség irányítását a Kormány a belügyminiszter útján látja el. Hatékonyan működni és erőt mutatni, a polgárok védelme érdekében a bűnözőkkel szemben határozottan fellépni csak a szakmai felkészültségében kifogástalan rendőrség képes, amely nem él vissza jogkörével, hanem szolgálja a nemzetet, a polgárok biztonságát. Az ilyen új arculatú rendőrség támasza a demokráciának, képes a jogrend szabályai szerint működni, eljárásai pedig kiállják a garanciális kontroll próbáját. A törvényjavaslat legnagyobb vitát kiváltó kérdéskörei a következők voltak: 1. A rendőrség irányítása, az országos rendőrfőkapitány kinevezése. 2. A települési önkormányzat és a rendőrség kapcsolata. 3. A titkos információgyűjtés kérdése. Sikerült e vitatott pontokban a mindenki számára elfogadhatónak tűnő kompromisszumot megtalálni. A fenti és ezekhez kapcsolódó kérdéskörökben tett és több mint 200 pontba foglalt módosítások - anélkül, hogy az eredetileg benyújtott javaslat koncepcionális elemeit megváltoztatták volna - jelentősen pontosították a Kormány által benyújtott javaslatot. A Kormány az egyeztetés eredményét összességében támogatja, a javasolt változtatásokat ésszerű kompromisszumként értékeli. Bár kétharmados törvényről lévén szó, arra törekedtünk, hogy lehetőség szerint valamennyi módosító indítvány beépüljön a tervezetbe, azonban az előterjesztők nem tudnak egyetérteni azokkal az indítványokkal, amelyek nem illeszkednek a szabályozás szerkezetébe, illetőleg pontatlanságot eredményeznének. Mintegy 20 azoknak a módosító indítványoknak a száma, amelyekkel az előterjesztő nem ért egyet. Ezek egymást kiegészítő, szövegpontosító, egybefoglalt indítványok. Összesen hat darab, azaz az öszszes módosító indítvány 3%-a az olyan érdemi indítvány, amellyel alapos szakmai megfontolást követően az előterjesztő nem érthet egyet. Közülük fontosnak tartok kiemelni két módosító indítványt, amit tehát az előterjesztő nem tud támogatni. Egyrészt az alkotmányügyi bizottságban lefolytatott vita megerősítette azt a véleményünket, hogy a rendőrség által folytatandó bűnmegelőzési célú titkos információgyűjtés helyszínére vonatkozó hatpárti korlátozás alkotmányellenesnek minősíthető, ezért e pont kiegészítését nem javaslom elfogadásra. Másrészt, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat benyújtását követő szakmai és politikai egyeztetés hosszú időt vesz igénybe - illetőleg hosszú időt vett igénybe -, egyetértünk az alkotmányügyi bizottságban felmerült azon javaslattal, amelyik differenciált hatálybalépésre tesz indítványt. Közülük indokoltnak látom kitérni a következőre, főleg azért, mert ebben a vonatkozásban elhangzott az alkotmányügyi bizottságban ellenvélemény is. Tekintettel arra, hogy reálisan nem számíthatunk a szolgálati jogviszonyról szóló, már benyújtott törvényjavaslat elfogadására, a hatpárti állásfoglalásnak megfelelően indokoltnak tartjuk a feltétlenül szükséges változtatásokat elvégezni a tárgykört szabályozó 1974. évi 10. számú törvényerejű rendeleten. Az egyik ilyen kérdés a rendfokozatokhoz és a várakozási időhöz kapcsolódik. A Kormány célszerűnek látja, hogy a honvédelemről szóló törvény rendelkezéseivel minden tekintetben összhangban levő szabályozás szülessen, ezért az erre vonatkozó módosító indítványt is elfogadtuk, és a rendőrökre, határőrökre, tűzoltókra, vámőrökre, a büntetés-végrehajtási testület tagjaira vonatkozó rendelkezéseket a benyújtott és a Kormány által támogatott módosítás szerint kérem megszavazni. Ugyancsak kérem, hogy ebben a vonatkozásban a hatálybalépés nem az általános szabályok szerint: hat hónap elteltével, hanem rövidebb idő alatt történjék, tekintettel arra, hogy semmiképpen nem indokolt az ellentét egyrészt a honvédségnél elfogadott és a honvédelmi törvényben már törvényerőre emelt szabályozás, másrészt a többi szolgálat, tehát a rendőrség, határőrség, tűzoltóság, vám- és pénzügyőrség, valamint a bv-testület tagjaira vonatkozóan. Hogyha nem fogadjuk el ilyen értelemben a hatálybalépésről szóló rendelkezést, akkor kilenc hónapos rendfokozati _túlhordást" eredményezne a törvény megszületése a katonákéhoz képest. (16.40) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal a konfliktusokat megelőzni és megoldani kész, szolgáltató rendőrség megteremtése a cél, amely azonban szükség esetén határozottan, szakszerűen és keményen tud fellépni a rendelkezésére álló törvényes erőszakkal a törvények megszegőivel szemben. Felhatalmazása azonban nem korlátlan, mert a jogrend egésze vigyáz arra, hogy senki ne élhessen vissza a hatáskörébe adott kényszerítőeszközökkel. A demokratikus átalakulás következtében, a jogállam intézményeinek kialakulása nyomán megszűnt annak minden lehetősége, hogy bárki felhasználhassa a rendőrséget a polgárok elleni törvénytelen erőszak eszközeként. Ezzel a változtatással a rendőrség is megszűnt az állampolgárokban félelmet keltő, ellenséges intézmény lenni. Ma már a becsületes állampolgároknak nincs okuk, hogy féljenek a rendőröktől, és azt hiszem, mindannyian tapasztaljuk, hogy nincs is ilyen félelem az állampolgárokban. A probléma sokkal inkább az, hogy a változásokkal egyidejűleg a rendőrség átmenetileg elbizonytalanodott, mivel jogait törvények nem szabályozták megfelelően, és gyakorta érték politikai támadások is a rendőrök fellépését. A rendőrségi törvénnyel nagyban hozzájárulunk a rendőrök helyzetének megerősítéséhez és így ahhoz is, hogy a rendőrség tekintélye, társadalmi megbecsülése növekedjék. A rendőrségi törvény meghozatalával a magyar Országgyűlés azt a folyamatot segíti elő, amelynek nyomán a tekintélyében megerősödött rendőrség félelmet fog kelteni a bűncselekmények elkövetőiben, miközben a polgárok tisztelete, megbecsülése és rokonszenve kíséri a rendőrök mindennapi tevékenységét. A rendőri fellépések jogi szabályozása, különösen pedig a kényszerítőeszközök alkalmazási rendje, a titkos módszerek bevezetése feltételeinek normatív meghatározása jelentős lépés a jogbiztonság megteremtésében. A rendőrségről szóló törvényjavaslat kifejezésre juttatja azt az alapelvet, hogy demokratikus jogállamra jellemző szabadságfok a törvénytisztelő állampolgárt illeti csak meg, de azt is, hogy a jogsértőkkel szemben alkalmazott szankciókra, továbbá az állam büntetőjogi igényének érvényesítésére csak a jogrend szigorú szabályai között, a humánum egyetemes értékeinek tiszteletben tartása mellett kerülhet sor. Tisztelt képviselőtársaim! Kérem, szavazataikkal szíveskedjenek hozzájárulni ahhoz, hogy a szabadon választott magyar Parlament a ciklus végére meghozhassa demokratikus átalakulásunknak ezt a korszakos törvényét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)