Nyers Rezső (MSZP)
NYERS REZSŐ (MSZP): Tisztelt Ház! A Szocialista Párt részéről támogatjuk és megszavazzuk ezt a javaslatot. Az a véleményünk, hogy a finanszírozási feltételek javítását szolgáló intézményrendszer létrehozását az exportban érdekelt vállalatok régóta várják, az egész nemzetgazdaságnak érdeke, hiszen a gazdasági növekedés feltételeinek jobb megalapozását szolgálja majd ez a törvény is. 1991 ősze óta - amikor is felmerült ennek a törvénynek és ennek az intézményrendszernek a létrehozása - most már azért két és fél év telt el, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy a kormányzat nagyon sietett volna az előterjesztéssel és az előkészítéssel. No, de hát jobb későn, mint még később! A törvény életbeléptetését különösen két szempontból látjuk nagyon sürgősnek. Először azért, mert a gazdasági fellendülés első számú feltételének tartjuk mi, szocialisták azt, hogy tartós exportnövekedésen alapuljon a gazdasági fejlődés, és nem egyoldalúan a belső kereslet élénkítésén. Csak az exportnövekedéssel párhuzamosan élénkülhet tehát a belső piac. Csak így juthat hozzá a nemzetgazdaság a korszerű technikához és a szükséges importhoz is. Be kell látnunk, hogy az exportágazat 1991-92-ben csak átmenetileg bizonyult sikerhordozónak hazánkban. (12.40) 1993-ban a visszaesés - véleményünk szerint - nem volt véletlen, és aligha tekinthető átmenetinek. Azért hatottak súlyosan a külső piaci korlátok, mert súlyos belső nehézségek korlátozzák az export dinamizmusát. Tehát az exportnak új lendületet kell adni, s ehhez a törvénykezés most hozzájárul. Másodszor azért ítéljük sürgősnek a törvényt, mert hazai cégeink mind jobban éleződő versenyben vesznek részt a külföldi piacokon olyan vállalatokkal, amelyek a saját piacukon már régóta élvezik ezeknek az intézményeknek a támogatását, amit mi most hozunk létre. Természetesen GATT- konform intézkedésekről lehet csak szó, ezt helyesen tartalmazza a törvénytervezet. Hazánk az ilyen intézkedések alkalmazásában a megfigyelések szerint nagyon le van maradva. A nemzetközi pénzügyi alap felmérése szerint az államok egyre fokozzák az exportfinanszírozás eszköztárát, holott az arány már a 80-as években is jelentős volt. Például az Egyesült Államokban az export 20%-a, Angliában és Franciaországban 35%-a, Japánban közel 40%-a teljesült állami garanciavállalással, illetve szubvencionált hitelekkel. A törvénytervezetben javasolt ezen arányoknak egyelőre csak kicsiny hányadát teszik hazánkban majd lehetővé ezek a törvények. A törvénytervezethez mi nem nyújtunk be módosító javaslatot, viszont a végrehajtást illetően kívánunk megjegyzést tenni. Az a véleményünk, hogy az új intézmények működésének közgazdasági feltételeit a kormányzatnak a végrehajtás során javítania kell. Vonatkozik ez az alaptőkére és a garanciavállalás elérhető mértékére. Az Exportgarancia Rt.- nek a jelenlegi 2 milliárd Ft-os alaptőkéje biztosítja ugyan a két intézmény felállításához a tőkeminimumot, de a hatásos működéshez a későbbiekben ez bizony kevés lesz. Különösen az Ex-Im Banknál lesz ez majd korlátozó tényező. Félő, hogy ha a költségvetés éves kereteit nem lehet majd tágítani erre a célra, a bank szolgáltatásai olyan drágává válnak a vállalatok számára, ami majd korlátozza azok igénybevételét. Számítások szerint az indulás időszakában várható export 7%-át fedezik le a társaságok szolgáltatásai, ami bizony csak szerény mértékben ösztönzi majd a fejlődő országokba és a volt szocialista régióba irányuló exportot. A közgazdasági feltételeket tehát javítani kell. Szembetűnő, hogy a tervezet készítői a szervezeti, irányítási kérdésekben arra helyezik a hangsúlyt, hogy az eltérő tárcaszempontok közös nevezőre kerüljenek az igazgatóságokban, a felügyelőbizottságokban. Ez rendben is van, de ebből a szempontból túlbiztosított ez a törvénytervezet. A későbbiekben elengedő lenne, ha a Kormány irányelveit és a felügyelőbizottsági tevékenységet - tehát ezt a kettőt - alapoznák a tárcaközi kooperációra, a részvénytársaságok operatív vezetésében, vagyis az igazgatóságokban inkább szakértői felelősséget érvényesítenének. Az előkészítés során világossá vált, hogy jogharmonizálás szempontjából a két külön szervezet működése lehet a jobb megoldás. Viszont azért nem kérdőjeleződött meg az, hogy a gazdasági hatékonyság szempontjából az egységes szervezet az előnyösebb! Ezt a mostani javasolt megoldást, a két különálló szervezetet elfogadjuk abban a felfogásban, hogy azt a gyakorlat próbájának kell alávetni, nem feltétlenül távlati megoldásnak felfogni. A tervezet elfogadása mellett szavazunk tehát. Köszönöm. (Taps.)