Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A délelőtti vitából is egyértelműen kiderült, hogy az az elképzelés, amit annak idején 89-90-ben kialakítottunk, és talán egyedül az MDF mondott ki egyértelműen: miszerint a magyar mezőgazdaság jövője a magántulajdonon alapuló termelés_ (Juhász Pál az SZDSZ-es képviselőtársaival beszél, majd elhagyja az üléstermet.) _Megvárom, amíg Pali kimegy, mert egy kicsit ideges. _ és ez a magántulajdon egy kezelhető átmeneten keresztül alakul ki, mivel ennek az átmenetnek a kezelése valóban nehéz. Elsősorban ez a kezelhető átmenet okozza a mai vitát. Egyik oldalról azzal támadják, hogy miért ilyen gyorsan, miért ilyen erőltetetten; a másik oldalon pedig, hogy miért ilyen lassan. Talán ez mutatja a legjobban, hogy a lehetőségeken belül jó úton próbál járni a kormányzat, és mindig megpróbálja megtenni azt, amit lehet. És mi az, ami lehet? Itt válaszolnék Glattfelder képviselőtársamnak a törvénytervezettel kapcsolatosan. Sajnos, a játéktér kicsi, és ezen a játéktéren belül kell a kormányzatnak megoldani azokat a kérdéseket, amelyek itt elhangzottak. Itt a kulcskérdés a szétválás lehetőségének megteremtése. Ez alatt a rövid idő alatt másra nincs is lehetőség. Ez természetesen kevés, az átalakulás folyamatában még sok apró lépés lesz, amikor a szövetkezeti törvényt módosítják, és sajnos - Lakos képviselő úrnak mondom - az átalakulás ilyen. De most ezen a lépésen keresztül kezelhetjük az összes többi problémát. Ugyanis mi történik? Az történik, hogy ha a szövetkezetben lehetőség lesz a szétválásra, akkor lehetőség lesz a versenyre. Lehetővé válik, hogy versenyhelyzet alakuljon ki az addigi monopolhelyzet helyén. Ezen keresztül részben versenyeznek az új egységek azért, hogy a föld művelési jogát megszerezzék a földtulajdonosoktól; a másik pályán pedig versenyeznek, hogy a vagyon működtetésének jogát megszerezzék. Akkor már már nem úgy vetődik fel a kérdés, hogy kedvező-e, ahogy Lakos úr mondta - a 15-30%, amit ígérnek az üzletrészekért a kívülállóknak, illetve tagoknak, hanem piaci áron kelnek el ezek a vagyonok. Így könnyen előfordulhat, hogy maga a működtetés is üzlet lesz a tulajdonosoknak. Azért mondtam el mindezt, mert ez a leglényegesebb kérdése ennek a törvénymódosításnak. Az összes többi ehhez képest lényegtelen. Ezen keresztül nyílik esélye a kívülálló üzletrész-tulajdonosnak, hogy kapjon valamit az üzletrészéért és a belsőnek, hogy érdemes legyen megtartani. Ne legyen pánikhangulat, hogy most adjuk el - és sajnos, erre már történtek rájátszások: rávenni az üzletrész-tulajdonosokat, hogy azonnal adják el az üzletrészüket, mert esetleg holnap kevesebbet ér -, hanem érdemes lesz róla gazda módjára gondolkodni és gazda módjára bánni vele. (10.40) Sokszor elhangzott, el is hangzik még, azt hiszem, jó néhány évig, és úgy gondolom, hogy a következő ciklusnak is lesz teendője a szövetkezeti törvényen kívül is a mezőgazdasággal kapcsolatosan még, hogy kellett volna; későn; miért nem? Nézzünk szembe önmagunkkal és valljuk meg: ennyire volt képes ez a Parlament. Ez a feladat: egy szocialista típusú mezőgazdaságból egy piacorientált, magántulajdonon alapuló gazdaságot csinálni igen nehéz. A hiba ott történt, amikor 59-61-ben elkezdték Magyarországon a szövetkezeteket szervezni, még akkor is, ha ennek eredményeképpen Magyarországon volt egy fellendülési ív, kihasználva ennek a lehetőségeit. De a hiba ott történt, s az összes gondunk ma ebből a ballépésből származik, és ennek a korrigálása sokkal nehezebb, mint azt hittük. Számtalan kérdéshez hozzá lehetne szólni a törvénnyel kapcsolatosan, de nem látom értelmét. Mert ha a Parlament ezt a kérdést kezelni tudja, lehetővé teszi, hogy szétváljanak a szövetkezetek, s érdeke ma már, és fölismert érdeke, és ennek örülök, a szövetkezetekben dolgozó agrárértelmiségieknek is az, hogy a monopolhelyzet megszűnjön, ők ezt fölismerték, fölismerik, akkor már nagyon sokat tettünk, természetesen elismerem, hogy ez nem elég. Hosszabb távon természetesen állami beavatkozásra is szükség lesz a külső üzletrész-tulajdonosok vagyona értékállóságának a megőrzése érdekében, hogy a tőke koncentrálását elősegítsük, de valljuk meg őszintén, ebben az ügyben már azért történt valami. Ugyanis az adókedvezmény, amit szintén ez a Parlament megszavazott azoknak, akik üzletrészt vásárolnak, már abban az irányban hat, hogy aki üzletrészt vásárol a szövetkezetben, adóalapjából 30% erejéig leírhatja. Nehezíti a helyzetet, hogy az elmút évtizedekben a magyar vidéken kialakult egy olyan csoport, olyan réteg, amely egyelőre nem tudja elképzelni magát mint önálló vállalkozót, és nemcsak anyagi okok miatt nem. Van egy csoport a magyar mezőgazdaságban, mégpediglen népes csoport, amely nem tud, nem akar vállalkozni, tehát azt, amit itt Szabó Lukács oly fennhangon követelt, a szétverést, egyszerűen felelősen nem lehet támogatni. Én elmondtam azt, hogy mi a jövő a magyar mezőgazdaságban, hogy képzeljük mi el, de bizonyos gátjai vannak, és ez is egy gátja. Itt is, sajnos, mint ahogy a lábon lévő sebnek a gyógyulásához is idő kell, a magyar gazdaság sebeinek a gyógyulásához is időre van szükség. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)