Barcza Imre (független)

1994. április 4.

BARCZA IMRE (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én azt hiszem, hogy szintén utoljára szólunk itt hozzá, és biztosítom önöket, hogy én kevésbé leszek patetikus. Isépy államtitkár úrral értek egyet, aki nemrégen azt nyilatkozta, hogy a rosszakaratú vélemények és ajánlatok között azzal, hogy üssön meg a guta, vagy törjön el a lábad, körülbelül azonos, hogy alkoss te meg egy kamarai törvényt. Így jártunk mi is. Itt a kamarai törvény előttünk. Másfél évig vajúdtunk vele. Most aztán az utolsó pillanatban óriási sebességre kapcsolva bizony egy kicsit verejtékszagú. A többpárti megegyezésben én is benne voltam. Nagyon-nagyon sok módosító javaslatot visszavontam annak érdekében, hogy ha nem tökéletes törvény, és ha nagyon sok minden van benne, amit majd meg kell változtatni, mégis törvény. És törvényre, kamarai törvényre a gyógyszerészeknek ugyanúgy szüksége van, mint az orvosoknak. A bizottsági munkában, ahol az egészségügyi és szociális bizottság 13 tagja megjelent, 14-iket is sikerült szereznünk, úgyhogy a többség nagy nehezen meglett, ennek következtében ott is meglehetősen gyorsítottunk. Nem vitáztunk sokáig, és nyomatékosan hangsúlyozom, hogy most se kívánok vitázni, alávetettem magamat és alávetettük magunkat a többség akaratának, hiszen ez természetes. De nem mehetünk el amellett, hogy ennek a törvénynek egy-két olyan sarkalatos témáját kiemeljük, amely szerintünk és szerintem bele kellett volna kerüljön a törvénybe. A bíróságokat megnyugtathatjuk, hogy levettünk a vállukról egy csomó kellemetlen ügyet, mert hogyha gondosan végignézzük ezt a kamarai törvényt, akkor ez gyakorlatilag egy büntető törvénykönyv. Csak úgy hemzseg a fegyelmiktől: fegyelmi határozatok, fegyelmi vizsgálatok, fegyelmi ítéletek, akkor, amikor az orvosi törvényben ismeretes, hogy ezek már nem szerepelnek. Nem egészen értettem, hogy mit akarunk ezzel a fegyelmiskedéssel, azon túlmenően, hogy az etikai témát mindenképpen benn akartuk hagyni. Kérem, a gyógyszerész réteget, azt a gyógyszerészt, amelyik a meglehetősen gazdagodó orvos, a gazdagodó tsz-elnök és a gazdagodó többi értelmiségi között nagyon-nagyon kis pénzen, abszolút egyszerűen és tisztességesen végezte a munkáját évtizedeken keresztül, nem látom indokoltnak, hogy ilyen szigorúsággal és ilyen föltételezésekkel passzírozzuk bele ebbe a törvénybe, amely ebbe a fegyelmi hatáskörbe tartozik. Hangsúlyozom, hogy a többség akaratát itt is elfogadtuk azzal, hogy majd meglátjuk. A másik ilyen téma volt, az államtitkár asszony is célzott rá, hogy ugye, közeledik a privatizáció, ami gyökeresen megváltoztathatja ennek a szakmának az egész ouvrier-ét. A privatizációra gondolva be szerettünk volna tenni egy olyan törvényrészt ebbe a kamarai törvénybe, amely úgy szól, hogy a kamara feladatai, tehát sorolva, hogy mi mindenre kell vigyázzon a kamara mint érdekvédelmi szervezet, legyen ott és vigyázzon a privatizációra. Tehát minden olyan privatizációs manőverben, amely a gyógyszertárak privatizációját érinti, a kamara kapjon törvényi felhatalmazást arra, hogy ott legyen, hangsúlyozom, nem vétójoggal. Tehát nem egyetértési joggal, csak ajánlási joggal, de azzal ott legyen. Kérem, ezen a törvényen egy kicsit vitáztunk, és amikor egy ilyen törvénycikket be szeretne az ember passzírozni ebbe a törvénybe, akkor ha orvosok, jogászok, történészek esetleg aggályukat fejezik ki, hogy hát nem tudom, hogy kell-e, ezt tökéletesen meg lehet érteni. De ha a törvényben, tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy a gyógyszerészi kamara kapjon törvényi felhatalmazást arra, hogy belelásson a privatizációba, minden privatizációs manőverben ott legyen, ezt a gyógyszerészi kamara ott levő vezetősége nem javasolja, ez számomra agyrém. De agyrémekhez is hozzá vagyunk szokva, ezt is tudomásul vesszük. De föltétlenül el kell mondanunk, hogy amikor az Országgyűlés ezt megszavazza, akkor erre gondolnia kell majd, hogy ez a szakmának meglehetősen nem lesz kellemes. A másik téma megint csak a privatizációval kapcsolatos. Kérem, a privatizáció során élesen el fog különülni két réteg, ami abszolúte természetes. Az egyik réteg a gyógyszertár-tulajdonosok, a munkaadók, a vezetők, ebből lesz körülbelül 1300-1400, hiszen körülbelül ennyi patika van. A nagyobb tömb, a nagyobb réteg lesz a beosztott gyógyszerész, azok a gyógyszerészek, akik munkavállalók lesznek és húzzák az igát. Most a kamarai törvénybe szerettük volna bevenni azt, hogy amikor kamarai vezetőséget, megyei vezetőséget vagy országos vezetőséget választunk, akkor a választás során jusson kifejezésre az, hogy ott munkaadók és munkavállalók is legyenek. (18.50) Mégpedig létszámarányosan, hiszen ezt írja elő valami demokráciaféle talán. Ha most megnézzük a kamarát, jelenleg a gyógyszerészi kamarában egyetlenegy beosztott gyógyszerész nincs vezető tisztségben, egyetlenegy sem, csak gyógyszertár-vezető gyógyszerészek és magas szinten olyan gyógyszerészek, akiken életükben nem nagyon volt hosszú ideig fehér köpeny. Ezért tehát a kamarát úgy kellene megváltoztatni, hogy kifejezésre jusson ennek a két rétegnek a jelenléte. Ezt sem fogadta el a bizottság, alávetjük magunkat a többség akaratának, de meg kell mondanunk, hogy ez szintén rendkívül nagy kárt fog okozni a gyógyszerészi kamara jövendő működésének. A harmadik téma, amiben körülbelül megegyezés született, az, hogy az elmúlt időszakban a kamara működését meglehetősen hátráltatta az, hogy bizonyos pártemberek szivárogtak be a kamara vezetőségébe. Ez nagyon sok kárt okozott. Ennek következtében szeretnénk, ha a jövőben a kamara tisztségviselőit úgy választanánk meg, hogy azok ne legyenek párttagok, semmilyen párt tagja ne legyen, mert az valami olyat visz be, ami nem oda való. A gyógyszerészeknek talán egyezreléke párttag, nem fontos, hogy pont ezeket válasszuk ki, mert korlátlanul áll rendelkezésünkre nem párttag gyógyszerész, úgyhogy csemegézhetünk, válogathatunk. Ezt természetesen megint csak nem fogadta el a bizottság, amelyben egyedül én nem voltam párttag. (Juhász Pál: Alkotmányellenes. - Dr. Grezsa Ferenc: Nem alkotmányellenes. - Dr. Pusztai Erzsébet: Alkotmányellenes.) Igen, alkotmányellenes, természetesen alkotmányellenes, ezért maradt benne a törvényben az, hogy párttisztségviselő nem kerülhet be. Kérem, megint csak alávetettük magunkat a többség akaratának és elfogadtuk. Egy kis humort is benne hagytunk, mert ha gondosan elolvassák az indokolásokat, egypár helyen van egy olyan indokolás, hogy megváltoztatjuk a törvényt így, meg így, meg így indokolás: ez egyezik az Orvosi Kamaráról szóló törvény ilyen és ilyen törvénycikkével. Tehát egy kis humor is van benne, hogy ami a Koránban meg a Bibliában benne van, az faktum. Nagyjából-egészéből akkor, amikor azt mondjuk, hogy rengeteget kellene változtatni rajta, meg kell változtatni az egész kamara tisztségét, meg kell változtatni a felépítményét, ugyanakkor azt mondjuk, hogy mégis törvény, fogadjuk el! Nem hiszem, hogy a gyógyszerész-társadalom egyértelműen elfogadja, nagy a gyanúm, hogy itt inkább egy tartózkodásszavazás fog lezajlani, és akkor, amikor befejezem ezt a rövid eszmefuttatást, akkor én csak két kis, apró mondatocskát szeretnék mondani, amelyben nincsen pont és nincsen vessző: Ezt a törvényt megszavazni nem kell félnetek jó lesz_ (Derültség.) _ha mindenki mellette van mi nem ellenezzük. A pontokat és a vesszőket majd a jövő fogja kitenni ebben a két kis mondatban. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)