Pokorny Endre (MDF)
POKORNY ENDRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvényjavaslat központi gondolatát, vezérlőelvét preambuluma első mondata a következőképpen foglalja össze: A korszerű egészségügy nem valósítható meg a gyógyszerészet átalakítása nélkül, és ennek az átalakulásnak a hazai hagyományokra, a nemzetközi előírásokra és gyakorlatra kell támaszkodnia. Önök előtt is bizonyára ismeretesek mindazok a körülmények, amelyek ezt az átalakítást szükségessé teszik. Az államosításkor meghurcolt, tönkretett és alkalmazotti sorba kényszerített gyógyszerészek érthető türelmetlenséggel várják döntésünket. A törvényjavaslat preambulumából idézett elveknek megfelelően, mert támaszkodni az 1950-ben megtört nemzeti hagyományokra, azonban figyelembe veszi és tiszteletben tartja a ma érvényes nemzetközi előírásokat. Sokakban felmerül a kérdés, van-e a gyógyszerészetnek Európában általánosan követett útja? A válasz hangsúlyozottan az, hogy van ilyen út. A fejlett európai demokráciák többsége, ahol a fejlődésben nem okozott törést az állam brutális beavatkozása, ugyanilyen vagy nagyon hasonló elvek alapján építkezik a gyógyszerellátás területén. Olyan törvényjavaslat fekszik önök előtt, amelyről bizton állíthatjuk, hogy az Európai Közösséghez történő csatlakozásunkkor megállja a helyét, különösebb harmonizációt nem igényel. Felhívom képviselőtársaim figyelmét arra a sajátosságra, miszerint a gyógyszer különleges _áru", amely csak különleges szakértelemmel és felelősséggel kezelhető. A törvényjavaslatban található, az általánostól eltérő szabályok erre a körülményre alapozódnak. Lényeges szabályozási elvnek tekinthető, hogy a gyógyszerész a különleges szabályokban testet öltő védelemért cserébe olyan kötelezettségeket vállal, amelyek más foglalkozási körben nem értelmezhetők. A törvényjavaslat előkészítésekor ezek a különleges szabályok heves vitákat váltottak ki, amelyek azonban csillapodni látszanak annak következtében, hogy az előkészítők széles körben ismertették az államosítással megsemmisített, de a nemzetközi gyakorlatban rendületlenül fejlődő gyógyszerellátási konstrukciót. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a gyógyszerellátás szereplőinek milyen jogai és kötelezettségei vannak annak érdekében, hogy a betegek minden körülmények között hozzájuthassanak a gyógyulásukhoz nélkülözhetetlen gyógyszerekhez. Ezek közül kettőt emelnék ki. 1. Az állam, összhangban az új társadalmi és gazdasági rend kialakulásával, lemond arról, hogy tulajdonában tartson és működtessen gyógyszertárakat, visszahúzódik a normaalkotó, az engedélyező és az ellenőrző szerepkörébe. 2. A gyógyszerész a koncepcióhoz sok tekintetben közelítő személyi jog révén, szakmai felkészültséggel, felelősséggel, anyagi javainak mobilizálásával végezheti tevékenységét. A korábban már említett viták egyik központi eleme volt, hogy vajon ez a védelem és kötelezés összhangba hozható-e a szociális piacgazdaság elveivel? Éppen a fejlett európai országokban megvalósuló, a mienknél jóval magasabb színvonalú gyógyszerellátás adja meg erre a választ. Nem gondoljuk, hogy jogrendünket bármilyen vonatkozásban sértené a törvényjavaslat. Végezetül említést kell tennem a törvényjavaslatnak egy sajátos rendelkezéséről, amely az irgalmas rend gyógyszertár-működtetési jogáról szól. A törvényhozó 1867-ben és 1948-ban is elismerte az irgalmas rend történelmileg messzire nyúló gyógyító tevékenységét azzal, hogy javára az általánostól eltérő módon rendelkezett. A törvényhozás e történelmi hagyományok felett mond ítéletet döntésével. Felhívom szíves figyelmüket, hogy a hagyományok tiszteletét és megerősítését ne értékeljék az egyházak közötti valamiféle különbségtételnek. Egy több mint 200 éves hagyomány továbbvitele a korábbiakban más egyházak részéről nem váltott ki tiltakozást, és feltehető, hogy így van ez napjainkban is. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum frakciója a törvényjavaslatot az egészségügyi és szociális bizottság által elfogadott módosító javaslatokkal együtt támogatja. (19.10) Bízik abban, hogy a törvényjavaslat elfogadása hosszú távra megszabja a gyógyszerellátás fejlődésének irányát, a hazai gyógyszerész-társadalmat hozzásegíti ahhoz, hogy rövid időn belül megteremtsék azt a gyógyszerellátási színvonalat, amely igazodik az európai követelményekhez; esélyt ad számukra polgári létük alapjainak megteremtéséhez és kiteljesítéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)