Für Lajos (MDF)
DR. FÜR LAJOS honvédelmi miniszter: Tisztelt Ház! Megnyugvással jelenthetem, hogy elkészült a hadigondozásról szóló törvényjavaslat, amely közel fél évszázados mulasztást pótol. Benne a létszámukban mára erősen megfogyatkozott idős honfitársainknak kívánunk elégtételt nyújtani. Ezek az emberek a legtöbbet áldozták: életüket, testi épségüket. A túlélő, háborút viselt katonák és családtagjaik életfogytiglan hordozzák a meghozott áldozat külső jegyeit. A testi sérülés szembeötlő, ám ennél is súlyosabb és gyötrőbb a lélek mélyén évtizedek óta hordozott gyász és fájdalom, amit az elvesztett hozzátartozó okozott. Súlyosbította a fájdalmat az elmúlt évtizedek velük szemben tanúsított megdöbbentően igazságtalan politikája. Amíg a világ többi országában tisztelettel gondoskodtak és kegyelettel emlékeztek a háborúk sérültjeire, addig nálunk példátlan módon a támogatást is megvonták tőlük a negyvenes évek végén. A helyzet némileg javult 1967-ben, amikor az akkori kormányzat rászorultsági alapon csekély mértékű támogatásról intézkedett. Törvényes szabályozást a hadigondozottak ügyében az első világháború után született, 1933. évi VII. törvény hozott. Ez a törvény a gondoskodást teljes körűvé tette a hadi eredetű veszteséget szenvedettek számára. Ennek alapján folyt hazánkban a hadigondozás 1949-ig. Ekkor - mint említettem - súlyosan hátrányos politikai döntés született a hadigondozás felszámolására. A 800000 hadigondozott érdek-képviseleti szervezetét betiltották, székházát államosították, a hadigondozottak pénzellátását megszüntették. Ezzel mérhetetlen szegénységbe és megaláztatásba kergettek több százezer családot. Súlyosan sérült honfitársaink mély szociális és morális válságba sodródtak. Tisztelt képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat elkészítését is a rendszerváltozás tette lehetővé. 1989-90-ben újraalakultak a hadigondozottak érdek-képviseleti szervezetei. Ezek a szervezetek igen határozottan követelték az új törvény megalkotását. A törvényjavaslat elkészítésének követelményét a honvédelemről szóló törvény elfogadása nyitotta meg, amelynek 188. és 189. �-ai rögzítik, hogy a hadigondozás állami feladat, és szabályait külön jogszabályban kell megállapítani. Több képviselőtársam kapcsolódó indítványát is figyelembe véve ezt követően készült el megfeszített ütemben, felgyorsított előkészítő munkával a mostani törvényjavaslat. Javaslatunk pénzellátást és térítésmentes egészségügyi ellátást ír elő az érintettek részére, és más kedvezményekről is rendelkezik. Az elmúlt évtizedekben elmaradt pénzellátás miatt egyösszegű térítést ír elő a hadirokkantságtól függő nagyságban, illetve szerényebb összeget a hadiözvegyek részére. A javaslat szakít a rászorultsági elvvel, pusztán a veszteség tényét figyelembe véve nyújt támogatást, függetlenül a szociális helyzettől. A hadigondozás állami irányítása a javaslat szerint a honvédelmi tárca feladata. A rendszer működtetésére a közalapítványi forma a legmegfelelőbb, így a finanszírozásra szánt összeg felhasználása jól nyomon követhető, és nem épül be a védelmi költségvetésbe. Bátran állíthatom, hogy a törvényjavaslat megállja a helyét a nemzetközi összehasonlításban is. Megfelelően rendezi mindazokat a kérdéseket, amelyek a nálunk fejlettebb országokban is a legsúlyosabbak, a legnehezebbek és a szabályozás során a legtöbb gondot okozták. Tisztelt Ház! Néhány szót kell szólnom a 15786-os számú törvényjavaslatról is. A második világháború 1945-ben véget ért. A hadseregben a fegyveres erőknél azonban ezt követően is keletkeztek a szolgálattal összefüggő sérülések. A ma hatályos szabályozás az 1954. október 31-ig terjedő időpontig megsérülteket is hadigondozottnak tekinti. Ezt követően a mindenkor hatályos honvédelmi szabályozás alapján történt a fegyveres erők sérültjeiről való gondoskodás. A múlt év decemberében elfogadott honvédelmi törvény is teljes kártérítést nyújt a fegyveres erőknél elszenvedett balesetek, egészségkárosodások, veszteségek kiegyenlítésére. A hadigondozásról szóló törvényjavaslat célja és feladata a háborúk áldozatairól és hozzátartozóikról történő gondoskodás. Ám így az 1945. március 31-e és 1954. október 31-e között a fegyveres erőknél sérülést szenvedettek személyi köre nem illeszthető a hadigondozásról szóló törvényjavaslatba, viszont elsősorban szociális megfontolásból indokolt számukra is a hadigondozottakhoz hasonló kedvezményeket biztosítani. Ezt a célt szolgálja a második törvényjavaslat. Tisztelt képviselőtársaim! Több évtizedes szenvedés és megaláztatás érhet véget kedvező döntésük nyomán. Végre - ha eszközeink szerények is - tiszteleghetünk azok előtt, akik a legnagyobb áldozatot hozták a hazáért. Helyreállíthatjuk a hadigondozottak méltán kiérdemelt jogait, visszaadhatjuk önbecsülésüket, javíthatunk életkörülményeiken, jóvátehetünk valamit abból a sok keserűségből, amit az elmúlt évtizedek során el kellett szenvedniük. Kérem javaslatunk elfogadását. (Taps.)