Eke Károly (KDNP)
DR. EKE KÁROLY (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt úgy tekinti, hogy ez a törvénysorozatnak egy második darabja, hiszen a honvédelemről meghozott törvény mint legfontosabb, legnagyobb örömünkre a Parlament egyetértésével született meg, és a kötelezettség előírása mellé most odakerült az a törvényjavaslat is, amely azt mondja meg, hogy ha a haza védelmében teljesített kötelezettségeddel éltél és megsérültél, megrokkantál, családod, gyermeked valamilyen oknál fogva megrövidült, akkor neked ez és ez jár. A harmadik javaslat pedig a katonák jogállásáról szóló törvény, amelyet mi szintén egyben tekintünk, és szeretnénk, ha ez mind együtt kerülhetett volna a Ház asztalára és dönthetett volna a Ház erről a három, de mégis egybetartozó tripartitumról - hadd mondjam ki -, mert ez így kerek, így egységes és így lenne az igazi. Ezt nem sikerült megtenni ennek a Parlamentnek, mi mégis üdvözöljük, hogy a tripartitumból kettő tető alá kerülhet, és hogyha holnap a tisztelt Ház megszavazza, akkor a honvédelmi törvény mellé odakerülhet a hadigondozásról szóló törvény is. Lényegében itt most egy olyan törvénytervezeten vitázunk, amelyet - meggyőződésünk szerint - mi segítettünk elő, és azáltal, hogy benyújtottuk a törvényjavaslatot, sarkalltuk a Kormányt, hogy ő is tegye meg a maga törvényjavaslatát, és ez úgy gondolom, hogy a köz, az ország népe, a hadigondozottak, az érintettek iránti felelősségünket tükrözi. Én ezt a felelősséget szeretném kérni a törvény elfogadásában is, és tekintettel arra, hogy engem is sújt a felelősség ebben az ügyben, én is szeretném elmondani legalább a jegyzőkönyvnek és a következő Parlamentnek azokat a fő pontokat, amelyekben feltétlenül szükséges a változtatás, amelyekben feltétlenül szükséges ennek a hadigondozásról szóló törvénynek a fejlesztése. Megjegyzem természetesen, hogy a magyar Parlament bölcsessége úgy döntött, hogy a hadigondozottak kárpótlásáról szóló külön, önálló törvényjavaslatot napirendre tűzte, amely törvényjavaslat mindmáig él és élni fog a jövőt illetően is, és én remélem, hogy ez az önálló törvényjavaslat a következő tisztelt Ház elé kerül majd, és ott törvénnyé is lesz. Szeretnék néhány dolgot elmondani azokról a dolgokról, amelyek feltétlenül szükségesek a következőkben a törvény módosításával kapcsolatban. Itt arról van szó, hogy mi megkérdeztük az érintetteket, azokat, akiknek az érdekét érinti, sérti ez a Kormány által beterjesztett törvénytervezet, hogy mit tegyünk, mi milyen oldalra álljunk, kértük a tanácsukat. Megoszlottak a vélemények. Az egyik rész azt mondta, hogy nézzetek ránk, 70-80 évesek vagyunk, nekünk minden perc számít és fontos, tehát minél előbb szülessen meg a törvény, hogy kapjunk valamit, jussunk előbbre, a saját eddig nem élvezett dolgainkból élvezzünk még pár évet. A másik vélemény az volt, hogy ne fogadjuk el a Kormány által előterjesztett törvényjavaslatot, mert sok mindenben hátrányos helyzetet teremt. A mi megfontolásunk az, hogy fogadjuk el a törvényjavaslatot, ugyanakkor azonban mondjuk el, hogy miben kívánunk majd változtatást. A hadigondozottakat megillette a kereskedési és ipari kedvezmények joga. Hogyha valaki olyan fokú rokkant volt, akkor trafikot kapott és ipart űzhetett s a többi, s a többi. Ez a Kormány törvényjavaslatával hatályát veszti, ez egyelőre nem lesz, reméljük, hogy a következő parlament majd megadja. Ezeknek az embereknek fáj, hogy a hadirokkant-jelvény adományozása és viselésének joga, a hadirokkant cím használata, ami jogvédettséget is jelent és pénzbe sem kerül, igen tisztelt miniszter úr, nem került bele ebbe a javaslatba. Ezek olyan kérdések, amelyek bizonyos értelemben a méltóságot is sértik. Felszámolnák a férj hadiözvegyi igényjogosultságának jogát. Most már a férfiaknak is törvény adta joga, hogy ha a családban a gyerek ellátását a férj akarja vállalni, vállalhatja, és kapja a megfelelő pénzösszegeket, ugyanígy, ha a feleség rokkant meg a háborúban, ugyanúgy, ha meghalt a feleség, özvegy maradt a férj, tehát az ő ellátásáról is gondoskodni kellene. Én tehát ezt a kérdést is megfontolásra ajánlom és szükségesnek tartom megoldani. A közgyógyellátást, amit kimond a mindeddig hatályban levő rendelet, itt nem találjuk meg. A hadirokkant otthoni ellátását, a nevelőintézeti ellátását, és ami nagyon fáj a hadirokkantaknak, a vak hadirokkantak vaksági pótlékát megvonja ez a törvénytervezet. Ezt sokféleképpen lehet magyarázni meg igazgatni, de úgy érezzük, hogy ezeket a dolgokat helyre kell majd tenni. A hadigyámoltságot, a hadiárvaságot a nagykorúság elérése előtt két évvel meg akarják szüntetni, ez sincs rendjén, és még több minden van, olyan dolgok, amelyeket a következőkben a törvény módosításával fel kell vállalniuk utódainknak itt a Házban és meg kell próbálni rendezni ezeket a dolgokat. (20.20) Most hallom, hogy a tisztelt honvédelmi bizottság olyan döntést hozott vagy olyan javaslatot fogadott el, olyan bizottsági módosító indítványt tett, hogy a hadiárvák esetére is 50000 Ft járjon és egy összegben kapják meg, amivel mélységesen egyetértünk, csak dicsérni tudjuk a bizottságot. Azt kérjük, hogy tartsanak ki a javaslatuk mellett és a tisztelt Ház legyen segítségükre, hogy ez is elfogadásra kerüljön. Összegezve a dolgot - és szükségességét érzem, hogy azt az irományt, amit a kezemben tartok, leadjam, hogy a következőkben az üggyel foglalkozók továbbadhassák az új parlamentnek -, úgy gondolom, jó döntést hoztunk, amikor azt mondtuk, hogy legyen meg a törvény, de nem vagyunk elégedettek, hanem a törvényből kimaradt dolgokat, a további sérelmeket és a további lehetőségeket ennek a csoportnak a részére - amely nagyszámú csoport és akiknek nagyon fontos minél előbb a segítség, éppen életkoruk előrehaladtával - meg tudjuk szervezni. Most azokhoz szólok, akik majd a következő parlamentben itt ülnek, hogy ne röstelljék elővenni ezt a törvényt, egy kicsit leporolni és a módosításokat megcsinálni. Én bízom abban, hogy ilyen reményekkel az igen tisztelt Ház is jóváhagyja, elfogadja majd ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)