Bereczki Vilmos (független)
BERECZKI VILMOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Nem kívánom ebben a késői órában részletesen elmondani újból az egész biohumuszügyet, nagyon röviden szeretném indokolni elsősorban az új változatot. Annál is inkább, mert a bizottsági viták során egy olyan körülmény merült fel, ami szükségessé teszi, hogy bővebben indokoljam. Az új változat lényege - mint ahogy a Ház előtt fekszik -, hogy tág teret ad a Kormánynak arra, hogy ezt az ügyet rendezze. Az első pontjában nem beszél adósságelengedésről, hanem olyan intézkedések megtételére kéri fel a Kormányt - hatás- és jogkörében -, hogy ne kelljen ezt az adósságállományt az adósoknak megfizetni. Ez egész más, mint az adósságelengedés, hiszen a Kormánynak többféle vonatkozásban van lehetősége lépni, mint tulajdonos, mint alapítványba pénzt adó, vagy pedig hatáskörében is, tehát a költségvetés terhére is, amit a költségvetési bizottság nem nagyon szeret. El kell mondjam azt is, hogy határozati javaslatom második pontja úgy szól, hogy a Kormány vizsgálja meg jogelődjének, tehát az előző kormánynak a felelősségét a kialakult helyzetért. Mit értek ez alatt? Itt országszerte ismert, 40000 családot érintő ügyről volt szó, ahol tudomásom szerint nem szerezték be a Földművelésügyi Minisztériumból az akkor szükséges engedélyeket; hatósági engedélyt, állat-egészségügyi engedélyeket, valamint nem szerezték be a közegészségügyi felügyeletről szóló akkori rendelet szerint az úgynevezett Köjál-engedélyeket a termelés megkezdése és a forgalomba hozatal előtt, amit a törvények előírtak. Ez a körülmény, hogy a felügyeleti és ellenőrző jogkorüket ezek a minisztériumok az akkori törvények szerint nem tartották be, olyan helyzetet hoztak létre, ami felteszi a kérdést, hogy felelős-e a magyar állam mint károkozó a felügyeleti kötelezettség elmulasztása miatt. Tehát ezt a kérdést és ennek a vizsgálatát is a Kormányra bízza a határozati javaslat azzal, hogy amenynyiben ez megállapítható - és véleményem szerint megállapítható -, akkor a Kormány a megfelelő törvények szerint nyújtson kárpótlást azoknak, akik ebben károsodtak. A harmadik pont a legfőbb ügyész felé tesz fel egy kérdést nagyon szerényen, azt, hogy a Legfőbb Ügyészség számoljon már be a magyar Parlamentnek arról, hogy milyen vizsgálatokat végzett ebben az ügyben, hiszen itt arról van szó, hogy amikor ezt a gyártást vagy termelést elkezdték, akkor ennek a cikknek nem volt szabványa. Amint említettem, a hatósági engedélyek nem voltak meg, tehát ennek a cikknek az esetleges forgalomba hozatala a járványveszélyre vonatkozó büntetőjogi paragrafus megsértését jelentette volna. Amennyiben nem is akarták forgalomba hozni, akkor pedig a csalás bűntettét meríti ki. Tehát úgy vélem, hogy olyan joghelyek vannak, amelyek között nincs rés, nincs joghézag, és úgy vélem, hogy a legfőbb ügyész jelentésén túlmenően egy új tényfeltáró vizsgálatot kell végezni, hiszen itt a feljelentések folyamatosak voltak, amelyek az elévülést megszakítják. Úgy gondolom, hogyha polgári úton nincs is lehetőség az elveszett vagyon visszanyerésére, de lehetőség van arra, hogy az esetleges büntetőeljárások kapcsán - én nem állítom, hogy ilyen lesz, de ha ilyen lesz - ezeken belül megtérülhetnek azok a kiadások - tehát nem terhelik, csak időszakosan a Kormányt és az államot -, amelyeken ezek a szervezetek nyertek az ügyön. Annál is inkább, mert polgári peres úton nem lehet, de büntetőeljárás során személyre szólóan be lehet hajtani összegeket. Ez annál is inkább indokolt, mert ismereteim szerint ez a réteg, amelyik ezt az ügyet létrehozta, nem tartozik az ország legszegényebb rétegéhez jelen pillanatban. Még el szeretném azt is mondani, hogy nagyon sok ezren, ebben a pillanatban 7-8 ezren rettegnek, mert a bankok - a parlamenti döntést megelőzően - annak ellenére, hogy hitelkonszolidációban, tehát az állam tulajdonában volt a pénz, 82 millió Ft-ért december 27-én visszaadta - amikor a Parlament már szavazott - az adósságállományt az OTP-nek. Ez annál is inkább furcsa, mivel a biohumusz-alapítvány, amelyet az OTP alapított az adósságállomány megfizetésére, felajánlotta, hogy 100 millió Ft-ért megveszi, kivásárolja ezt a kötvényköteget. Amikor a Parlament foglalkozni kezdett az üggyel, a Kormány ennek ellenére hirtelen, december 27-én azt visszaadta. Úgy gondolom, ez egy súlyos hiba volt, akik ezt tették, nem gondolták át, hogy milyen helyzetet hoznak létre. Az OTP nem volt rest, sőt egy pénzügyminisztériumi főosztály-vezetői levél alapján elkezdte a behajtási eljárást akkor, amikor a magyar Parlament ezzel az üggyel foglalkozott. Még rosszabb a takarékszövetkezeti adósállomány helyzete, hiszen az ő adósságállományukat a hitelkonszolidációban pályáztatva adják el, tehát nem 10%-ért adják vissza az OTP-nek - hogy 50%-ot beszedjen -, hanem pályáztatják, a legtöbbet ígérőnek adják, akinek joga lesz a teljes adósságállományt beszedni. Noha ők 1990 után is kölcsönöztek, és a kölcsönök egy része fogyasztási hitel. A hitelfegyelemről csak annyit, hogy az OTP - a pénzügyminiszter úr levele alapján, amit képviselőtársamhoz intézett - százezer forintig elengedi az adósságállományt. Most kérdezem én: ez nem sérti a hitelfegyelmet? Ha 100000 forintig elengedjük és az 5-600000 forintosoknál egyéni elbírálást csinálunk, akik a legelesettebbek, nem tudom, hogy a hitelfegyelem hol sérül jobban. Úgy gondolom, ez egy szerencsétlen ügy volt, ennek nem lett volna szabad a Parlament elé kerülni, ez egy normális polgári demokráciában a bíróságokig, az ügyészségekig, a rendőrségig, de legfeljebb a minisztérium szintjére jut el. S épp azért, hogy ez idáig eljutott, úgy gondolom, ez az átmenet terméke, amely nem kezelhető hagyományos módon, hiszen ezek az emberek tulajdonképpen a rendszerváltás károsultjai. Kérem a tisztelt Házat, hogy indíványomat fogadja el, és tegyünk pontot ennek az ügynek a végére. A költségvetési bizottságban egy nagyon kellemetlen félreértés volt, tudniillik mind a két bizottságban utolsó napirendi pontként szerepelt az ügy. Ennek ellenére odamentem a mezőgazdasági bizottság ülésére, ahol akceptálták azt a kérésem, hogy elsőként tárgyalják. A Pénzügyminisztérium jelen levő képviselője csak a címét kifogásolta érdemben a határozati javaslatnak, amivel egyébként egyet lehet érteni. Utána átmentem a költségvetési bizottságba, ahol legnagyobb megdöbbenésemre közölték, hogy a pénzügyminisztériumi szakértő kérésének eleget téve, az előterjesztő távollétében, az országgyűlési képviselő távollétében első pontként megtárgyalták. Úgy gondolom, ez is ritkán fordult elő ennek a Parlamentnek a történetében. Úgy gondolom, hogy ha a költségvetési bizottság végighallgatta volna, hogy nem jelent ez olyan komoly terhet a költségvetésre, mint például egy alapítványba utalt több milliárd forint - az pontos is -, akkor egészen más lett volna a döntés, hiszen itt nagyon sok ember nagyon rosszul járt, és többen belehaltak ebbe az ügybe. Mivel a behajtások elkezdődtek, egy olyan ügyről már hallottam, hogy amint az idős bácsi magkapta az OTP-papírt, azonnal agyvérzést kapott, és kórházba kellett szállítani. Köszönöm szépen, még egyszer kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a határozati javaslatomat fogadja el. Köszönöm. (Szórványos taps.)