Schamschula György (MDF)
DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A víz- és csatornadíjak emelkedésének és ilyen nagyarányú növekedésének több oka van. Az első és talán a leglényegesebb az, hogy az önkormányzati törvény lehetővé teszi azt, hogy egyes községek, városok, egyes területek kiszakadjanak abból a regionális ellátási hálózatból, amely valamikor kialakult és létrejött, hogy a költségek egalizálásával elfogadható szinten tartsák a víz- és csatornadíjakat. Éppen ezért az a helyzet alakult ki, hogy mindig a legalacsonyabb önköltségű területek léptek ki a régióból, adott esetben a Dunántúli Regionális Vízmű területéről, és ezáltal automatikusan emelkedett az ellátás önköltsége. A megnövekedett önköltség megint lehetővé tette azt, hogy némely, most már relatíve kedvezőbb helyzetbe került önkormányzat ismét kilépjen, és ez a folyamat gyakorlatilag megállapíthatatlanul folytatódik. Ennek a törvényi rendezése, sajnos, már csak a következő országgyűlés dolga lesz. A másik, amit meg kell mondani, hogy a csatornázási díjak rendszerében van egy rendkívül nagy anomália. Elmondtam már a Parlamentben - és nem győzöm elégszer hangsúlyozni -, hogy ma egy olyan téves szemlélet uralkodott el, hogy az fizet a legtöbbet, aki csatornázik, szennyvíztisztítót épít és többé- kevésbé tiszta vizet enged vissza a természetbe, hiszen meg kell fizesse a szennyvíztisztítás és csatornázás költségeit. Aki csak csatornázik, de nem épít szennyvíztisztítót, már elfogadhatóbb _büntetésben" - idézőjelben - részesül, míg az, aki a szennyezett vizet beleengedi a vakvilágba, a talajvízbe, az ásott kútba, tehát magyarul utódaink számára pusztítja el a jövendőt, az mentesül a csatornázási költségek alól. Nagyon remélem, hogy hamarosan eljön az a nap, amikor rádöbben a társadalom arra, hogy a legnagyobb pénzt annak kéne fizetni, aki nem hajlandó szennyvíztisztítót építeni és csatornázni, és azt kell támogatni, tisztelt képviselőtársaim, aki törődik a környezetével. Ha ezt a két koncepciót keresztülvisszük, akkor valóban csökkenthetők a szennyvíztisztítás és az ivóvíz-szolgáltatás díjai. Addig azonban csak azt tudom mondani, hogy a költségvetésben ebben az évben 1,5 milliárd Ft áll rendelkezésre, hogy a kiugróan magas víz- és csatornadíjakat mérsékeljük. Ebből az 1,5 milliárd Ft-ból igen nagy részt kapnak azok a lakosok, akik a Dunántúli Regionális Vízmű területén élnek, hiszen nekik 66 Ft az ivóvíz és 110 Ft a csatornázási díj. Nem látják azt, hogy tulajdonképpen 15% dotációt kapnak az ivóvízre, és közben 50% dotációt kapnak a csatornázásra. Tudom, hogy ez nem megoldás, de szintén szeretnénk elérni azt, hogy a helyi önkormányzatoknak nagyobb betekintése legyen a regionális vízművek gazdálkodásába. Legutóbb Balatonfüreden javasoltuk azt, hogy hozzanak létre olyan szervezetet, amely - mint egy felügyelőbizottság - megvizsgálja ezeknek a vállalatoknak a gazdálkodását, és ahol pazarlást lát, ott a minisztériumnak mint felügyeleti szervnek jelzéseket ad. Ezáltal alkalmunk van a lakosság érdekében beavatkozni ezeknek a vállalatoknak a működésébe. Nagyon remélem, hogy az ily módon társadalmi felügyelet alá helyezett gazdálkodás lehetővé teszi azt, hogy a víz- és csatornadíjak növekedése megálljon és valamiképpen a lakosság javára tudjuk fordítani az eddig szerzett tapasztalatokat, és átalakíthatjuk a víz- és csatornadíjrendszer anomáliáit. Addig kérem azonban, hogy értsék meg, jelenleg csupán másfél milliárd áll a költségvetés rendelkezésére, és ebből az eddiginél nagyobb támogatást adni nincs módunkban. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)