Hagelmayer István
DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt év végén, amikor az Országgyűlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetési törvényét elfogadta, úgy döntött, hogy az alapok kezelőjének ez évi működési költségvetéséről, a keretösszeg jóváhagyása mellett, külön törvényt kell benyújtani. Ezzel egyúttal az Állami Számvevőszék számára is újabb feladatot határozott meg, hiszen a költségvetési törvény véleményezése a társadalombiztosítás esetében is az államháztartási törvény előírásaiból fakadó kötelezettség. Ennek - értelemszerűen - része a működési költségvetés is. A feladatot végrehajtottuk, de azt meg kell említenem - még akkor is, ha ez már ismétlésnek tűnik -, hogy ezúttal is szokatlan, az ellenőrzés szempontjából természetellenes helyzetbe kerültünk: az Állami Számvevőszék véleményét ugyanis még a működési költségvetésről szóló törvényjavaslat hivatalos parlamenti benyújtását megelőzően kellett elkészíteni. A sürgető kényszer, amely az időtényezőből adódott, csak az egyik volt a munkánkat nehezítő körülmények közül. Igazán fontosnak - és azt gondolom, ebben nem tévedek - a társadalombiztosítás irányításában 1993-ban bekövetkezett változásokat tartom. A társadalombiztosítás önkormányzati irányításra történő átállása és az ezzel összefüggő szervezeti átalakulás - amely még nem tekinthető befejezettnek - ugyanis közvetlen és közvetett módon egyaránt befolyást gyakorol a kötelező társadalombiztosítás ellátórendszerét működtető apparátus fenntartásához szükséges pénzeszközök összegére is. Tisztelt Országgyűlés! Amikor e források nagyságáról, szükséges, elégséges, netán kissé bőséges minősítéséről szólunk, úgy hiszem, két dologról semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk. (16.40) Az egyik tényező az, hogy a magyar társadalombiztosítás rendszerében vitathatatlanul bekövetkeztek olyan változások, amelyek az alapok kezelőit, korábban az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságot, s most az önkormányzatokat mennyiségében és minőségében is új, más feladatok elé állították. Ezeket pedig meg kell oldani, és vállalni azoknak kapacitásbeli és infrastrukturális feltételeit is. Szemléltetésül csupán az egészségügy- finanszírozás új tennivalóira, a nemzetgazdasági folyamatok változásaiból eredő kihívásokra szeretnék hivatkozni. A másik tényező sem hagyható figyelmen kívül. Nevezetesen az a tény, hogy a működési költségvetés is a munkavállalók és a munkáltatók járulékbefizetéseiből, tehát közpénzekből táplálkozik. Ezzel szemben a takarékos, célszerű gazdálkodás - meggyőződésem - jogos elvárás. Nyilvánvaló, hogy az említett két alapvető feltételnek egyszerre megfelelni nem könnyű. Attól eltekinteni azonban mégsem lehet. Azt hiszem, érződik, hogy a Parlament vége felé járunk, mert nem kapok vizet_ (Derültség.) _de talán majd legközelebb_ Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet készítőinek feladata az volt, hogy az önök által az 1994. évi működési célokra egyszer már jóváhagyott, báziselvű tervezéssel kialakított, közel 14,6 milliárd Ft-os keretösszeget, úgymond, tartalommal töltsék ki. Ez megtörtént. A költségvetés egyes előirányzati számainak megalapozottságára itt nem kívánok kitérni, mert írásos véleményünk ismerteti. Az említett összeget ez évre szólóan megállapodás alapján osztották el a két biztosítási ág, illetve az azokat működtető két országos hatáskörű igazgatási szervezet, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár között. El kell ismerni, hogy a még átalakulóban lévő, formálódó szervezetek esetében ez nem kis teljesítmény. Az pedig kifejezetten pozitívum, hogy felgyorsította, elősegítette az elválás kissé fájdalmas folyamatát. Tapasztalataink alapján ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az osztozkodási arányok_ (Megkapja a vizet.) - így már jobb lesz a társadalombiztosítás_ (Derültség.) - _mindkét szervezet esetében csak a működés 1994. évi feltételeit biztosítják, a jelenlegi helyzetnek felelnek meg. Felhívom szíves figyelmüket arra a tényre is, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok igazgatási szervei objektív, illetve logikusan magyarázható okok miatt az eredeti kormányzati szándéktól eltérően alakultak ki. Ez főként egyes korábbi feladatok megkettőzésében fejeződik ki, amiknek a működési költségekre gyakorolt jövőbeni hatása ma még alig prognosztizálható, de biztosan a növekedés irányába hat. Véleményünk szerint a jelentős létszámemelés inkább az önállósulási törekvések, mintsem a feladatokkal összehangolt fejlesztések következménye. Ebben a kellő önmérsékletet, sajnos, egyik félnél sem tapasztaltuk. Tisztelt Országgyűlés! Elismerjük, hogy az önkormányzatoknak még - időhiány miatt - objektíve nem volt lehetőségük a leggazdaságosabb feladatellátásra alkalmas szervezeti rend, működési modell kialakítására. Jelentésünkkel a megindult folyamat elkerülhetetlen következményeire akartuk a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni. A létszámbővülés ma már önmagában olyan realitás, amely az elkövetkező években szükségszerűen dinamikus bér- és dologi vonzattal jár. Véleményünket egyeztettük az önkormányzatokkal is. Természetes, hogy véleménykülönbségeink vannak. Ezek - a létszám- és bérgazdálkodás kérdésköre mellett - a leghangsúlyosabban a társadalombiztosítási önkormányzatok törvényjavaslat szerinti előirányzat-átcsoportosítási jogosultságával kapcsolatban merültek fel. Ezt a törvénytervezetben megfogalmazott módon az Állami Számvevőszék a költségvetési gyakorlat alapján azért tartja kissé szokatlannak, mert az önkormányzatokra és igazgatási szerveikre általában a költségvetési szervekre érvényes szabályok vonatkoznak. Ismétlem: szokatlannak tartjuk - de nem ellenezzük. Nem érezzük magunkat ugyanis hivatottnak arra, hogy az önkormányzatiság kritériumait akár csak e szempontból is meghatározzuk. Az előirányzatok közötti, hangsúlyozom, teljes körű átcsoportosítás joga ugyanakkor szerintünk a működési költségvetés törvényi szintű szabályozásának indokoltságát kérdőjelezi meg. Erre mint következményre utalnunk kell. A kérdést az önkormányzatok természetesen merőben másként közelítik meg. A döntés joga azonban a tisztelt Házé. Az önök előtt lévő anyag véglegesítését megelőzte a társadalombiztosítási önkormányzatokkal való egyeztetés. Egyes kérdésekben, amelyeket az előzőekben már említettem, az egyeztetést követően is fenntartjuk véleményünket. Ezeket írásban is megindokoltuk, lehetőséget biztosítva az önkormányzatoknak, hogy záróészrevételeiket megtegyék. Tisztelt Országgyűlés! Összegezve az elmondottakat, úgy vélem, hogy a működési költségvetés véleményezése kapcsán felszínre került problémák meszszebbre is mutatnak, más gondokat is jeleznek. A társadalombiztosítási önkormányzatok helyzete, kapcsolatrendszere ma még megnyugtatóan nem rendezett, nem szabályozott. A hiány pótlása sürgető igénnyel lép fel, és nemcsak a működési költségvetéssel összefüggésben. Tudom azt is, hogy ez már a következő Országgyűlés feladata lesz. Megtiszteltetés volt, hogy szakmai munkánkkal segíthettük az önök munkáját. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)