Kis Gyula József (MDF)

1994. április 4.

DR. KIS GYULA JÓZSEF, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínű, hogy a szociális bizottság elnökeként utoljára szólhatok e Házban a jelen időszakban. Éppen ezért talán kicsit patetikusabb leszek a szokottnál, ezért előre is elnézésüket kérem. Erre a némileg érzelmesebb hangra az ad okot, hogy ez a bizottság szellemi szülőatyának tekinti magát a társadalombiztosítási önkormányzatok esetében, hiszen a mi nagyon hosszú, aprólékos és sokszor nem kellően figyelemfelkeltő módon végzett munkánk eredményeként jött létre a társadalombiztosítási önkormányzat. (16.50) Szerencsétlen módon nem több, mint egy évvel ezelőtt, és mielőtt még igazán kialakulhatott volna, a Parlament megbízatása lejárt, ezért nem tudjuk átadni azokat a tapasztalatokat kellő módon, amiket három éven át a társadalombiztosítást felügyelő parlamenti bizottságként, illetve az azt felügyelő felügyelőbizottság létrehozójaként szereztünk. Nem tudjuk átadni azt a tapasztalatot, amit úgy lehetne összefoglalni, hogy minden igazgatási rendszer, minden bürokratikus rendszer önmaga kiterjesztésére törekszik, arra törekszik, hogy a különböző választott testületek fölé növekedjék, hogy olyan döntési helyzetbe kerüljön, amely meghatározza saját választott apparátusának a működését, sőt ezen túlterjeszkedve egyéb választott testületek működését is igyekszik meghatározni. Nem tudta a Parlament sem megakadályozni, és egy év alatt - érthető módon - a tb-önkormányzatok sem voltak erre képesek. Hogy ez mennyire így van, azt a Számvevőszék jelentésével egybehangzóan kell elmondanom arról, hogy a társadalombiztosítás igazgatási apparátusának - tehát saját magának - a működési költségvetését ez a Ház nem fogadta el a társadalombiztosítási törvény tárgyalásakor, hanem 60 napos határidőt adott arra, hogy készítse el a részletes működési költségvetést, hiszen a főösszeg meghatározása és az azon belüli szabad gazdálkodás lehetőségének biztosítása a Parlament túlnyomó többségének véleménye szerint sem teszi lehetővé, hogy a Parlament gyakorolja azt az alapvető felügyeleti jogát, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok működésébe két alkalommal szólhat bele évente, a költségvetés elfogadásakor és a teljesítés ellenőrzésekor. Ezt egy nem részletezett, csak a keretösszeget tartalmazó tb-működési költségvetésnél nem tudja megtenni a Parlament. Ezért döntöttünk úgy, hogy részletes működési költségvetést kérünk. Az önkormányzatok ezt 60 napon belül beterjesztették, és ezt tárgyalja most a tisztelt Ház. Formálisan megfeleltek a kívánságnak, azonban azzal, hogy a szabad átcsoportosítás lehetőségét az egyes tételek között a törvényben kimondatni kívánják, egyértelműen azt a szándékukat nyilvánították ki, hogy nem hajlandók magukat alávetni a Parlament ellenőrzésének, hiszen ha szabadon csoportosíthatnak át összegeket, akkor mi értelme van a részletes működési költségvetésnek. Alapvetően ez a Számvevőszék véleménye. Engedjék meg, hogy a Számvevőszék 15618-as szám alatt beterjesztett véleményéből felolvassam az idevonatkozó részt. A javaslat 5. szakasza a Biztosítási Önkormányzatok előirányzat- átcsoportosítási jogkörét érinti. Az átcsoportosítás lehetősége a törvényben egyébként jóváhagyott előirányzatok teljes körére terjedne ki. Az ÁSZ csupán arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az előirányzatok közötti szabad átjárhatóság a központi költségvetési gyakorlatban nem megengedett, a hatásköri korlátok pedig egyértelműen meghatározottak. Majd ezt elemezve azzal zárja, hogy ilyen kötöttségek mellett a Biztosítási Önkormányzatoknak, amelyek mint kvázifejezetek jelennek meg, a törvényjavaslatban megfogalmazott teljes döntési szabadsága az ÁSZ által megismert formában nehezen kezelhető. Elfogadása esetén a működési kiadások törvényben való szabályozása meglehetősen formálisnak látszik. Ha az állami költségvetést részletesen szabályozzuk, és teljes joggal tiltakozunk minden, nem törvényben engedélyezett átcsoportosítás esetén, akkor a Kormánynál magasabb pozíciója van-e a társadalombiztosítási önkormányzatnak, amely ezek szerint ellenőrizhetetlen jogkört vindikál magának. Fel kell tennünk ezt a kérdést különösen olyan esetben, mint a politikai vákuum időszaka, mint egy parlamenti ciklusváltás, amikor a konkrét ellenőrzésre gyakorlatilag nincs lehetőség. Ilyenkor különböző, Parlamenten kívüli szervezetek olyan hatáskörökre próbálnak kiterjeszkedni - legyen az akár a Területi Önkormányzatok Szövetsége, amely egyetértési jogot követel a gyógyszertár-privatizálásban, legyen az a társadalombiztosítási önkormányzat, amely a rendeletalkotásban való egyetértésen túl a törvényhozással kapcsolatban is azonnal felhördül, mihelyt nem teljes egyetértéssel találkozik, és ilyen esetben olyan vad sajtótámadást indít, mint az elmúlt húsvéti napok alatt, amikor a bizottságunkat, szülő- és keresztatyjukat gátlástalannak és erkölcstelennek nyilvánította, mialatt mindössze azt csináltuk, hogy 5,4 milliárdot előrehoztunk egy másik törvényből, hogy a nővérbéremelésnek nevezett munkahelyi pótlék kifizetésére egyáltalán sor kerülhessen, hiszen hiába volt egyetértésük az erről szóló kormányrendelettel, addig nem voltak hajlandók fizetni, amíg a költségvetés előre át nem utalja az idevonatkozó összegeket; megtettük, előrehoztuk ezt az 5,4 milliárdot, mégis ennek ellenére teljesen érthetetlen támadásokat kaptunk a döntésünkkel kapcsolatban. Amikor vállaltam ennek az előadói beszédnek az elmondását, megmondtam a bizottságnak, hogy nagyon keserű szájízzel fogok beszélni. Úgy érzem, a bizottság nem kellő egyensúlyt, nem kellő harmóniát, az érdekek kiegyensúlyozásának nem kellő megalapozását javasolta annak idején a Parlamentnek, amikor az önkormányzat kormányzaton, az államigazgatáson és a jogalkotáson belüli helyzetét meghatározta. Nagyon szomorú vagyok, mert ennek a korrekciója már csak a következő parlamentnek adatott meg. Bizottságunk azzal együtt, hogy ezeket a költségnövelő tényezőket - amire a Számvevőszék igen tisztelt elnöke is kitért, és amely három számmal érzékeltethető: hogy 4,74 milliárd Ft volt a működési költség 1991-ben, amikor az önkormányzatok gondját elkezdtük viselni, ez 1994-re 14,6 milliárdra emelkedik az indítvány szerint 4,74-ről. Azt lehet mondani, csak egy éve van önkormányzat, de egy év alatt - 1992-től, amikor még nem ők javasolták ezt - 9,23 milliárd volt, ez emelkedett 14,6-re. Ugyanez idő, tehát már az önkormányzat működése alatt a létszám 7998, durván 8000 főről 10800 főre emelkedett, és mindez úgy történt, hogy - azt kell mondjam - nyilván a feladatok szaporodtak, nőttek. Nőttek, de nem biztos, hogy ilyen arányban, és nem biztos, hogy olyan arányban, ami azt kellett, hogy eredményezze - megint az ÁSZ-jelentést idézem, mint minden adatomnál -, hogy az egészségbiztosításnál az OE központjában, az Országos Egészségügyi Pénztár központjában 66000 Ft az átlagbér; hogy a közalkalmazotti törvényt végrehajtották, de kizárólag a vezető beosztású dolgozóknál már 1993-ban - megint az ÁSZ-t idézem szó szerint -, a vezető beosztású dolgozók esetében már 1993 óta a köztisztviselői törvényben előírt illetményeket alkalmazzák. Ez abból a szempontból jelent gondot, hogy olyan munkatársak töltenek be vezető beosztást, akiket a törvény csak középiskolai végzettségűeknek ismer el. (17.00) Az érintettek nagy aránya - 60-65% - miatt a vezetői megbízatásokat nem módosították. Tehát ez a garnitúra 66 000 Ft átlagbérrel dolgozik. Nem akarom hosszasan részletezni, felolvasni az ÁSZ jelentését. De tény az, hogy az Állami Számvevőszék azt javasolja nekünk zárszóként, hogy a Parlament kérje fel a társadalombiztosítási önkormányzatok testületeit, tehát az önkormányzatokat és az igazgatási szervek vezetését arra, hogy mielőbb tekintsék át az apparátus feladatkörét, a feladatellátás tárgyi, technikai, pénzügyi és személyi feltételeit, vizsgálják meg a létszám- és bérgazdálkodás helyzetét. Én azt kérném az önkormányzatoktól, hogy a következő költségvetésük tárgyalásakor ne ugyanilyen képtelen helyzetbe kerüljön a tisztelt Ház. Ezzel együtt, tisztelt Parlament, a bizottságunk egyhangúlag elfogadásra ajánlja a működési költségvetést a következők miatt: a társadalombiztosítási önkormányzat a kialakult helyzetet elképesztő módon arra használja, hogy a nővérbéreket rendelet ellenére ne fizessék ki, hogy a működési költségvetésben rájuk rótt feladatoknak ne tegyenek eleget, amikor a részletezés helyett korlátlan átcsoportosítást javasolnak. És ha a Parlament nem megy bele ezekbe a feltételekbe, akkor működésképtelenné teszi a társadalombiztosítást. Tehát a kialakult káoszért, ami adott esetben azt jelenti, hogy ha egy nyugdíjas egy hétig nem kap nyugdíjat, akkor éhen hal, ezért a kialakult helyzetért a leköszönő Parlament a felelős. Ebben a helyzetben a bizottság, mérlegelve mozgási terünket, tudva azt, hogy egy leköszönő Parlament és Kormány utolsó 100 napjában már semmit sem tehet - béna kacsa -, kénytelen elfogadni azt a diktátumot, és csak azt teheti, hogy figyelmezteti a következő parlamentet, hogy az első 100 napjában minden parlament és minden kormány sokkal szabadabban rendelkezhet, mint a jelen helyzetben. Tehát fájó szívvel, de a bizottság teljes egyetértésével, ahol ugyanezt a hangot megütve tárgyaltunk, elfogadásra ajánlom az Országgyűlésnek a társadalombiztosítási költségvetést. Még nem fejeztem be, elnök úr, ugyanis a társadalombiztosítási költségvetés működési költségeihez társulva, éppen azért, hogy elháríthassuk azt az akadályt, amit szerintünk mondvacsinált módon, de a Társadalombiztosítási Egészségpénztár állított, hogy a velük egyetértésben született kormányrendeletet nem hajlandók végrehajtani addig, amíg meg nem kapják a költségvetéstől előre erre az 5,6 milliárdot, ezért módosítani kívánjuk a társadalombiztosítás teljes költségvetésének ezt a részét, kötelezve a költségvetést, hogy utalja át ezt az összeget. Ezen kívül még egy módosító javaslatot tárgyalt a bizottság, és támogatta Kulin Sándor képviselő úr javaslatát, amely arról szólt, hogy azt a 200 millió Ft-ot, amely az idén 200 millió, tavaly még 250 volt, három éve 350 millió volt, s amelyet a társadalombiztosítás hozzáadott ahhoz az állami támogatáshoz, ami a nemzeti diák- és szabadidősport megsegítésére pályázatok formájában került szétosztásra, azt az összeget, noha elfogadta a tb- költségvetésben a tisztelt Ház, mégsem utalta át az önkormányzat, arra hivatkozva, hogy ezt majd saját maguk szeretnék - az eddigi évek gyakorlatától eltérően - felhasználni. Tehát ez benne van a költségvetésükben, nem tőlük vesszük el, csak ezt a 200 milliót nevesítve szeretnénk átutalni annak az alapítványnak, mely eddig is kezelte a költségvetés pénzével együtt. Ez az alapítvány kellő tapasztalattal rendelkezik évek óta arról, hogy aki pályázott, az teljesítette-e a pályázatban vállalt feltételeket, évi több mint 7000 pályázatot elbírálva. Ez az alapítvány az önkormányzatok elnökei, alelnökei sajtónyilatkozatai szerint egy MDF-es alapítvány. Nem tudok róla, hogy Nádori Laci bácsi, Nádori László tanár úr átült volna az MDF-be. Ugyanis Kulin Sándorral együtt ők ketten politikusok ebben az alapítványban. Tehát egy SZDSZ-es és egy MDF-es képviselő. A többiek szakemberek, ha tetszik, sportemberek, mint például Monspart Sarolta, és semmiféle politikai elkötelezettségük nincs. Tehát ez az alapítvány - megint csak az állításokkal ellentétben - nem MDF-es alapítvány. Ezenkívül a bizottság nem tárgyalt más kérdéseket. Tehát minden olyan sajtóhíresztelés, amely szerint mi bármit manipuláltunk gátlástalan módon, megszegtük volna a Kormány és az önkormányzatok közötti megállapodást, azért sem lehetséges, mert a vitatott megállapodás a 15835-ös számú javaslatban szerepel, mi viszont a 15674-es számút támadtuk. Azonkívül nem javasoltuk rózsaszínűre festeni az eget, és én sem árulom a lányaimat a Rákóczi téren, mert még kiskorúak, és nem adnak értük eleget. Tehát, mindenféle további vádakat megelőzendő, azt kell mondjam, hogy bizottságunk úgy működött - sem erkölcstelenül, sem gátlástalanul -, ahogy a Ház tanúsága szerint négy éven át működni igyekezett: tisztességgel és a társadalombiztosítás javát szolgálva. Ezért kérem, hogy javaslatainkat most is fogadja el a Ház. Köszönöm. (Taps.)