Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr! A vitának nem ehhez a részéhez szeretnék kapcsolódni, de ahhoz a gondolatkörhöz igen, hogy a közalkalmazotti törvény és a népjóléti kormányzat által oly igen szorgalmazott teljesítményelv valójában milyen viszonyban van egymással. Ez egy nagyon izgalmas és nagyon lényeges kérdés. Azt gondolom azonban, hogy ezen a viszonyon nem sokat változtat az, hogy a népjóléti kormányzat által elkészített és a Kormány által jóváhagyott kormányrendelet - amely az ágazatban a közalkalmazotti törvény végrehajtásának részleteit szabályozza - egy módosítást szenvedett, illetve nem szenvedett, hanem e módosítással - megítélésem szerint - javult. Ez alapvetően nem befolyásolja a két dolognak az egymáshoz való viszonyát. Ez a viszony pedig olyan, hogy a kórház összjövedelme attól függ, hogy milyen betegeket és hány beteget bocsát ki, gyógyított meg és ezen belül viszont jogszabály írja elő az egyes közalkalmazottak bérét. A kórházvezetésnek tehát úgy kell dolgoznia, olyan létszámmal és olyan beteganyaggal, hogy ez a kettő egymással köszönő viszonyban legyen. Ellenkező esetben baj lesz. Ellenkező esetben netán le kell építenie felesleges kapacitásokat, vagy ami az örvendetesebb helyzet - és nagyon sok vidéki kórházban elképzelhető, hogyha túlleszünk a bevezetés gondjain, akkor az a helyzet fog előállni, hogy létszámot kell felvegyen, mert nagyon egyenetlen ma Magyarországon az orvosok elosztása. Ez ismételten felmerül és mindig, ha hozzányúlunk bárhol ehhez a rendszerhez, újra és újra felmerül ez a kérdés, hogy a teljesítményfinanszírozás és a közalkalmazottiság milyen viszonyban van egymással. Ugyanakkor tárgyalva szakszervezetekkel, tárgyalva más érdekképviseletekkel, nem nagyon örülnének egy olyan megoldásnak, amely megszüntetné a kórházi dolgozók közalkalmazotti jellegét. (17.20) Elképzelhető, hogy lesz egy ilyen. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy a népjóléti kormányzat nyitott lesz mindig is arra, hogy a vállalkozásnak valamilyen jól körülírt formáját, amely nem viszi be a durva piaci viszonyokat egy valójában nonprofit területre, kinyissa, és akkor ez az ellentmondás vagy látszólagos ellentmondás megszűnjék. Az ellentmondás azért sem olyan nagyon veszedelmes, mivel a közalkalmazotti törvény nagyon eltér a köztisztviselői törvénytől. Nem fix pénzeket jelöl ki, hanem alsó határokat húz meg. Ez a mostani módosítás is alsó határokat húzott meg, illetve pótlékokat vitt be a rendszerbe, amely pótlékok súlyos igényeket elégítettek ki és súlyos feszültségeket is terjesztenek bárhol, ahova pénz áramlik be, a határterületen súlyos feszültség jelenik meg. Én nagyon tisztelem azt a szakszervezeti alapállást, amely azt mondta, hogy az egészségügy mai helyzetében ezeket föl kell vállalni. Mert örüljünk annak, aki kap, és bízzunk abban, hogy a többi is kap. Nincs más lehetőség. De ahol azt látja egy kormányzat - és itt szeretném védeni a népjóléti kormányzatot -, hogy munkaerő-kiáramlás történik alulfizetettség miatt, ott be kell avatkozni. A beavatkozásban egyébként, és itt szeretném, ha kibékülhetnénk, mert most eléggé feszült ellentétet érzek abban, amit a képviselő úr mondott, meg amit én tettem, mi egyeztettünk az önkormányzattal, azóta jogérvényes, amióta egyeztettünk. Az, hogy az elgondolásunkat nyilvánosságra hoztuk? Számos alkalommal az önkormányzat is nyilvánosságra hozza a maga elgondolását. Én ez ellen soha sem tiltakoztam. Azt hiszem, ez így normális. Két külön szellemi műhely közös célért dolgozik, és aki amit letesz az asztalra, nyugodtan nyilvánosság elé teheti, a másiknak meg nyugodtan módja van azt mondani, hogy ez rossz. Nem mondta, hogy rossz. Erről szól a történet. Azt hiszem, nem érdemes tovább ragozni. De ha úgy látom a képviselő úr bólogatásából, hogy ezen a téren akkor nincs olyan nagy feszültség, akkor én is megnyugszom, és köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)