Balogh Gábor (független)
BALOGH GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a 15674-es számú törvényjavaslat nagy vihart váltott ki a Parlamentben. Nem véletlenül, hiszen a kampány kellős közepén vagyunk, illetve most kezdődik igazán a végkifejlete. Ez érződött az előttem hozzászólók beszédein is. Nem tudom megérteni, hogy miért kell olyan személy nevét idehozni, aki a nyilvánosság előtt, legalábbis itt, a Parlamentben nem védekezhet, gondolok itt elsődlegesen Botos úr megjelenítésére és szerepeltetésére. Úgy gondolom, hogy azt, hogy valaki területi ellenfél, nem feltétlenül kell kihasználni a Parlamentben oda nem tartozó dolgok hangsúlyozására. (Közbeszólások: Így van! Helyes. - Taps.) Ezt mindenképpen erkölcstelennek tartom. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat lényegében azokat a problémákat vetíti elénk, amelyekkel annak idején már szembe kellett nézni a szociális bizottságban. Annak idején, amikor még Kupa Mihály volt a pénzügyminiszter, készítettem számára egy szakmai anyagot, amelyben ezeket, az itt elhangzott problémákat, mindet leírtam, és azt mondtam, hogy a társadalombiztosítás akkor tud olcsón, hatékonyan funkcionálni a jelenlegi körülmények között, ha egységes lesz az igazgatása, a vagyonkezelése, az ellenőrzése. Ehelyett a társadalombiztosítást felosztották két önkormányzatra: Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzatra. Ennek automatikus következménye az, hogy növelni kell a létszámot és az, hogy a bürokratikus akadályok is növekedni fognak. Azt, hogy a társadalombiztosítás bérköltségvetése ilyen magas, nem tartom elítélendőnek, tekintettel arra, hogy mint egykor a társadalombiztosításban dolgozó, éreztem magamon, hogy a társadalombiztosítási alkalmazottak bérszínvonala körülbelül a kétharmadát érte el más államigazgatási területeken dolgozókénak. Ennek alapján azt, hogy 33000 Ft, illetve 66000 Ft lett az igazgatóságokon, illetve a központban dolgozók jövedelme, bérjövedelme, nem tartom olyan kiemelkedőnek, hiszen egyes államigazgatási helyeken hasonlóan magas, illetve hasonlóan alacsony vagy differenciált a bér. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy 1992-ben a társadalombiztosítás működési költségvetése 9 milliárdot tett ki, 1993 második felétől kezdve 1994- ig viszont már feltornázta magát a 14,6 milliárd Ft-ra. Ugyancsak figyelemre méltónak tartom azt, hogy az 1992-es 8000 körüli létszám 1994-re meghaladja a 10800 főt. Mindez úgy történik, hogy a társadalombiztosításnál lényegi elmozdulás nem tapasztalható: a panaszos ügyek nem csökkentek, az elintézetlen ügyek száma ugyanolyan súlyosan aggasztó méreteket öltött, mint amilyen régebben is volt. Tehát, hogy úgy mondjam, nagyon röviden, sommásan, a társadalombiztosítás működésében frontális áttörést nem hozott az önkormányzatok megjelenése. Ugyanakkor van pozitív oldala is annak, hogy a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásba került, lényegében igazgatási önkormányzatként működik. Mert amíg nem volt önkormányzat, nem tudhattunk arról, hogy az 1992- ben meg 1993-ban nem az önkormányzatok, hanem a jogelőd által befektetett pénzek hogy és mint alakultak. Most már eljutottunk odáig, hogy a társadalombiztosítás tartós befektetései közül a részvények összértékét is tudjuk, és azt is meg tudjuk állapítani, hogy a társadalombiztosítás az 1992., illetve 1993. év folyamán részvényekbe 3 milliárd 200 millió Ft-ot fektetett be, amelynek jelenlegi árfolyama 1 milliárd 446 millió Ft vagyis 2 milliárd 157 millió Ft-ot kidobott az ablakon a társadalombiztosítás, vagyis elúszott ez a pénz. Ez a befektetett részvények értékének a kétharmada. Ahhoz, hogy ide eljussunk, valóban meg kell vizsgálni, hogy a társadalombiztosítás igazgatása képes-e elvégezni azt a feladatot, amit a vagyonkezelés és a befektetések feladatául rónak. Úgy veszem észre, hogy a jelenlegi helyzetben, a jelenlegi struktúrában a társadalombiztosítás nem tud kellő hatékonysággal dolgozni ezen a területen. Mindenképpen fontosnak tartanám, hogy az önkormányzatok ismét megfontolják, hogy ne állítsanak-e fel egységes vagyonkezelő és befektető szervezetet, tekintettel a jelenlegi gazdasági körülményekre. A Kormány által beterjesztett, de már nem tárgyalható vagyonkezelési törvényjavaslat erre - hogy finoman fejezzem ki magam - nem teljesen alkalmas, helyette egy újfajta, a gazdasági körülményekhez jobban igazodó törvényjavaslatot kell majd a következő parlamentnek tárgyalnia. Idéznék egy-két dolgot az Állami Számvevőszék jelentéséből. Ez különösen azért fontos, mert a társadalombiztosítási önkormányzatok alapvetően önállóan tevékenykednek; az, hogy meddig terjedjen ez az önállóság, mindig politikai vitákat fog kiváltani. A társadalombiztosítás nagypolitika-mentesítése még várat magára, hiába próbáltam annak idején ez ügyben is benyújtani módosító javaslatokat, természetesen a bizottság ezeket nem fogadta el. Az Állami Számvevőszék jelentése a következőket írja: _A törvényjavaslat 5. �-a a biztosítási önkormányzatok előirányzat-átcsoportosítási jogkörét érinti. Az átcsoportosítás lehetősége a törvényben egyébként jóváhagyott előirányzatok teljes körére terjedne ki. Az ÁSZ nem vállalkozik annak megítélésére, hogy a tb-önkormányzatok gazdálkodási önállósága e tekintetben milyen jogosítványokat indokol, csupán arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az előirányzatok közötti szabad átjárhatóság a központi költségvetési gyakorlatban nem megengedett, a hatásköri korlátok pedig egyértelműen meghatározottak." (17.40) Majd azt írja a jelentés: _A társadalombiztosítás működési, gazdálkodási rendje, irányítása, kapcsolatrendszere jogilag nem rendezett, nem szabályozott." Ezen a téren tehát óriási lemaradásban vagyunk és bizonyos értelemben minket is terhel a felelősség. Egy másik, szintén fontos passzust emelnék ki a működési költségvetéssel kapcsolatban. A jelentés a következőket írja az összefoglalásában és az ajánlásaiban: _Bár a szervezeti elkülönüléssel és az önállóság megteremtésével járó kiadások egy része egyszeri, ugyanakkor azonban később működési vonzattal jár, éppen ezért nem zárható ki a működési kiadások 1995-ben folytatódó jelentős emelkedése sem." A megnövelt létszámhoz tartozó bérkiadások és a járulékok esetében szintén további növekedésre kell számítani. A működési költségvetés 1994-re elfogadott megosztása alkufolyamat eredménye, számításokkal kellően alá nem támasztott. Lényegében csak a jelenlegi állapotnak felel meg." Ez felhívja a figyelmünket egy másik súlyos problémára, hogy a társadalombiztosítás működése lényegében egy alkufolyamat eredményeként történik, ennek pozitív és negatív oldalaira az előttem szólók részben már rámutattak. Mindenképpen fontosnak tartanám, hogyha már az önkormányzatok kellően áttekintették a társadalombiztosítás helyzetét, akkor egy mély gazdaságossági számítást bonyolítsanak le, tekintettel arra, hogy nem lehet állandóan politikai vagy egyéb alkupozícióból egy ilyen fontos közjogi intézményt veszélyeztetni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)