Kádár Béla (MDF)
DR. KÁDÁR BÉLA, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ország-gyűlés! Hozzászólok, mint képviselője ennek a parlamentnek, hozzászólok, mint egy olyan tárca vezetője, amiért most a harang szól. Mert ez a törvényjavaslat harangot kondít meg. Nemcsak egy tárca átszervezésére irányul, vagy egy tárca felett ítél, hanem félő, hogy ennél szélesebb körben is. Én köszönöm a tárcát most érintő elismerő megjegyzéseket. Tisztában vagyok azzal is, hogy minden kormányzatnak joga van kialakítani saját kormányzati rendjét. Ez ellen perlekedni dőre dolog lenne. De engedtessék meg, hogy éppen a harangkondítással kapcsolatosan azért néhány gondolatot elmondjak. Mert baljóslatú jeleket látok - nem tárcák, hanem a magyar gazdasági fejlődés számára - ebben a lépésben. Baljóslatút az előkészítésben, mert sajnálatos módon nem tudtam meggyőződni arról, hogy az előterjesztők valóságos okok alapján fogalmazták meg javaslataikat. (15.40)Hát hihető-e az, hogy az NGKM megszüntetése fogja a költségvetési egyensúly-helyzetet javítani? Hihető-e az, hogy azért kell megszüntetni ezt a minisztériumot, és átszervezésre ítélni másokat, mert már megszűnt az állami vállalatok irányításának a funkciója? Nem baljóslatú-e az, hogy az előterjesztők nincsenek tisztában azzal, hogy egy ilyen minisztériumnak mi is a funkciója? Mert az előadott érvek alapján az derül ki, hogy nincsenek tisztában. Hihető-e az, hogy egy külgazdasági viharok közepébe jutott ország egy nehéz fizetési évben, éppen most időzítse az ezzel kapcsolatos szervezet átalakítását, megszüntetését? Hihető-e az, hogy a törvényalkotási munka sűrűjében kell-e ilyen átszervezést végrehajtani, amely mindenképpen nehezíti a törvényalkotási munkát is, de tulajdonképpen több szervezet működését is? Nem akarom folytatni ezeket az érveket. Szeretném megjegyezni tisztelt Országgyűlés, hogy a világ minden részén a kormányzati szervezetet bizonyos feladatokra telepítik. Egy olyan külgazdaság-érzékeny országban, mint Magyarország - amely nemzetközi összehasonlításban kimagaslóan külgazdaság-érzékeny -, ahol a társadalmi-gazdasági folyamatok ilyen nagy mértékben függenek a külgazdaság-irányítás hatásfokától, bölcs dolog-e megbolygatni, lazítani a külgazdasági szervezet munkáját? Túljutott-e már az ipar és a műszaki fejlődés azokon a viharzónákon, amelyeket meg kell oldani, amelyekből ki kell kerülni? Ilyenkor kell-e átszervezési feladatokkal terhelni ezeket a szerveket? Óriási mértékű feladattömeg zúdul egy ilyen egységes, nagy, és sokfajta műfaji tevékenységet - az idegenforgalomtól a belkereskedelemig, a külgazdasági irányítástól az iparirányításig - koordináló szervezetre. Hihető-e az, hogy amikor ilyen feladatokkal terhelünk egy ilyen nagy szervezetet, akkor kell felvetni azokat a gondolatokat, hogy hogyan lehetne ezt a nagy szervezetet megfosztani a cselekvés eszközeitől, hogyan lehetne szétdarabolni, szétosztani is egyszersmind? Szép egy szervezet szeretete, de annyira talán nem kellene szeretni, hogy ily sok részre osztjuk ezt a szervezetet. Elég nagy számú ez a baljóslatú jel. Én abban leltem bizonyos megnyugtatást, hogy a dezignált miniszter úr, Pál László úr, képviselőtársunk - hiszen mert utódom - eddigi nyilatkozatai egyértelműen jelezték, hogy ennek a határozatnak, ennek a törvénynek a végrehajtása során talán a józan ész nem marad távol. De azért itt és most szeretném hangsúlyozni azt a kétezer éves latin mondást, hogy "videant consules"; lássák az ország jövőbeni kormányzati vezetői, hogy amennyiben a józan ész távol marad a végrehajtástól, most már, hogy a kár megtörtént, ha nem történik megfelelő kárcsökkentés, akkor ez a harang nemcsak tárca és tárcák felett kondult meg. És akkor én leszek az, aki félreverem a vészharangokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)