Csapody Miklós (MDF)
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magam is tettes vagyok: beadtam egy módosító indítványt a szóban forgó polgármesteri tisztséggel való összeférhetetlenség tárgykörében. Ezt az alkotmányügyi bizottság egyharmada sem támogatta, nem meglepő módon az önkormányzati szintén nem, és - még kevésbé meglepő módon - az előterjesztő képviselője sem értett egyet vele. Mégis, főleg azok után, hogy a mai napon több önkormányzati szövetségnek, illetőleg érdekképviseleti szervezetnek a véleménye vált ismertté, közelebbről: a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségének az álláspontja, amely lényegileg pontosan azt a módosító indítványt tartalmazza részlegesen, amelyet volt alkalmam benyújtani. Ennek lényege ugyanis az, hogy a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati képviselők szövetségének az állásfogalása - melynek kelte a mai nap - azt tartalmazza, kompromisszumkészségről téve tanúságot, hogy amennyiben az összeférhetetlenség megszűnik, és ezt törvénybe iktatjuk, akkor a tisztségviselő - természetesen kettős tisztségviselés esetén - pusztán az egyik tiszteletdíjat választhassa.Én magam a módosító indítványomban, mint említettem, hasonló megfogalmazást alkalmaztam. Eszerint a polgármesternek - amennyiben országgyűlési képviselő is - díjazás, az érintett képviselő választása alapján csak egyik választott tisztsége után jár.Mivel pusztán két mondat, azt hiszem, nem hiábavaló, hogyha az indoklást is ismertetem. A tegnapi vitában felmerült érvek alapján bizonyosnak látszik, hogy a jelen törvénnyel érintetteket nem az anyagi előnyök megszerzése motiválja. Ehhez részben a Szocialista Párt, részben pedig a Szabad Demokraták Szövetségének néhány tisztelt képviselője szolgáltatta az argumentumot: elmondták, hogy a tisztségükkel járó eddigi javadalmakkal milyen nemes módon gazdálkodtak. Ezért tehát célszerű - folytatja az indoklás -, hogy az érintettek a polgármesteri, illetve az országgyűlési képviselői tiszteletdíjnak csupán egyikét választhassák. Javaslatom önmagában kompromisszumkészségről tesz tanúságot, hiszen elfogadja azt a feltételezést, hogy egy személy egyszerre - fizikailag, időben - ezt a két, rendkívül nehéz teherrel járó tisztséget viselheti és vállalhatja.A tegnapi vitában elhangzott az is - éppen Vastagh Pál képviselő úr indoklásából véltem kihallani, pontosabban nem is véltem, hanem expressis verbis elhangzott -, hogy tulajdonképpen itt nem alkotmányjogi, nem szakmai, nem teherbírási vagy személyes szempontok vetődnek fel, hanem kifejezetten politikai szempontok, amely politikai szempontok határvonalát kizárólag a mostani állapotra kialakult parlamenti többség és kisebbség viszonya jelenti. Ha tehát ez a kérdés önmagában politikai, akkor véleményem szerint itt különféle jogértelmezésekkel, méltóságteljesnek szánt érvelésekkel és sok egyébbel foglalkoznunk vagy próbálkoznunk nem szükséges. A javaslat tehát, mint említettem, elfogadható annyiban, amennyiben itt az egy személyben két tisztséget viselő pusztán az egyik javadalmazását vállalhatja.No, legyen! - mondta volt Mikszáth Kálmán annak idején, aki ugye, persze, csak kormánypárti képviselőként volt mameluk. No, legyen - de csak akkor lehessen, hogyha az illető tisztségviselők - akik esetében jelenleg az összeférhetetlenség még fennáll, a törvény elfogadása esetén pusztán az egyik tiszteletdíjat választhatják.Ez a javaslat lényege. Mint említettem, ezt azért tartottam szükségesnek ismertetni, mert nem pusztán az én találmányom és az én elképzelésem, hanem az Önkormányzati Képviselők Szövetségének, a MÖSZ tagságának, pontosabban az érdekképviseletnek is a hivatalos álláspontja.Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a jobb oldalon.)