Kónya Imre (MDF)

1994. július 4.

DR. KÓNYA IMRE (MDF): Köszönöm szépen, és külön köszönöm ezt a tájékoztatást, mert valóban egy sajátos szituáció, hogy a korábbi parlamentnek felelős miniszterek itt ülnek mint ügyvezető kormány tagjai, ugyanakkor ehhez a parlamenthez kívánnak szólni mint felelős képviselők. Ettől függetlenül a hozzászólásunkban nyilván azokat a tapasztalatokat is megpróbáljuk közrebocsátani, amelyeket alkalmasint miniszterként szereztünk. Engedjék meg, hogy talán ebben az összefüggésben is próbáljak egy-két érvet hozzáadni még ahhoz, amit az általános vitában előadtam, azon a jogon is egyébként, hogy módosító indítványt terjesztettem elő. Sokkal célszerűbbnek láttam volna, ha Dávid Ibolya ügyrendi javaslatát nem most teszi föl szavazásra Házelnök úr, hanem miután véget ért a részletes vita, miután elfogytak a hozzászólók, hogy vajon úgy ítéli-e meg a Ház, elegendő adat áll-e rendelkezésre, és döntési helyzetben van. Másfelől vajon úgy ítéli-e meg a Ház, hogy mindenképpen döntést kell-e hoznia. Erről a másik oldalról szeretném ezt a kérdést most megközelíteni. A demokratikus intézményrendszer kialakítása 1990 óta folyik. Közös munka eredménye az, ameddig eljutottunk, függetlenül attól, hogy ki volt kormányzó pozícióban, és ki ellenzékben. Annál is inkább, mert hiszen itt többségükben kétharmados törvényekről van szó, de az ötvenszázalékos törvények esetében is olyan felelősséggel igyekeztünk meghozni ezeket a törvényeket, hogy tudtuk, valami hosszú távra szóló építkezésbe fogunk bele. Kialakultak ezek az intézmények, a gyakorlatban elkezdtek működni, és a gyakorlati működést folyamatosan figyelemmel kísérni nemcsak a mindenkori kormányzó többségnek a feladata, és ezekből a döntésekre eljutni sem az aktuális kormányzó többségnek a felelőssége. Én biztos vagyok abban, hogy nagy súllyal kell figyelembe venni az ilyen nagysúlyú döntéseknél mindazokat a tapasztalatokat, amelyek rendelkezésre állnak, függetlenül attól, hogy ezeket érdekképviseleti szervek vagy szakmai szervek vagy politikai erők vonták le, illetőleg alakították ki. Az önkormányzati rendszer működésével kapcsolatban rengeteg tapasztalat áll rendelkezésre. Számomra egyébként - mint a még ügyvezető Kormány belügyminisztere számára - nagy megelégedés, hogy tulajdonképpen ez az a kérdéskör, ahol csaknem egyező a szakmai, az érdekképviseleti - és most függetlenül attól, hogy milyen színezetű érdekképviseletekről van szó - szerveknek az álláspontja. S ami ennél sokkal nagyobb dolog, a különböző politikai erők álláspontja is. Ez óriási dolog, hogy így van. Itt kevésbé látszanak érvényesülni a pártpolitikai szempontok, ami a tapasztalatokat és a hosszú távú következtetéseket illeti. Így teljesen egyöntetű az álláspont abban a vonatkozásban, hogy az önkormányzati rendszer, amit '90-ben közös erővel kialakítottunk, nem kis viták nyomán, alapvetően jól működik. (14.00)Ez egy alapkérdés. Az is olyan megállapítás, amiben teljes egyetértés van, hogy a tapasztalatok alapján bizonyos változásokra természetesen szükség van. De ennél tovább megyek, még a változások irányában is nagyjából megegyeznek a vélemények, kis különbségek természetesen vannak, illetőleg egyes kérdésekben vannak különbségek. De ezeket az alkotmányos rendünket illető változtatásokat, az alkotmányos alapintézményeket - és az önkormányzati rendszer is ilyen - illető változtatásokat igencsak megfontolt vita után, igencsak körültekintő előkészítést követően és oly módon kellene lefolytatnunk, amiben egymással összefüggésben vennénk figyelembe ezeket az intézményeket, és amelyben igenis nagy súllyal meghallgatnánk és figyelembe vennénk az önkormányzati érdekképviseletek véleményét. Ebben azt hiszem, egyetérthetnénk. Azért nem mondom, hogy egyetérthetünk, mert nem így történt. Ezzel szemben úgy történt, hogy két törvényjavaslat megszületett, azt hiszem, nem sértem meg az előterjesztőket, ha azt mondom, hogy kicsit elhamarkodottan és kellő szakmai előkészítés nélkül. És most nem a szakemberséget vonom kétségbe, hanem azt a sürgető szükséget, ahogy erre sor került. '90-ben is volt ilyen, amikor még nem jött létre a Kormány, volt olyan, hogy értelemszerűen egy-két dolgot el kellett rendezni. Emlékszem, hogy például a mi konyhaasztalunkon született meg az alkotmánymódosítás nagy része. Nem lehetett mást csinálni, mert bizonyos törvényeket, bizonyos döntéseket az Országgyűlésnek előzetesen meg kellett hozni ahhoz, hogy egyáltalán felállhasson a Kormány. Egyébként elismerem, ilyen a két javaslat közül a minisztériumok felsorolásával kapcsolatos javaslat. Ezt elő kellett húzni a zsebből, meg kell szavaztatni, hogy felállhasson a Kormány és aztán szakszerű előkészítés után elindul... stb. De ez a másik törvény nem ilyen. Ez valami rossz mechanizmus nyomán bekerült ebbe a kettő sorba másodiknak és most kínlódunk ezzel, és a másik oldalon nyilván többen lesütik a szemüket, hogy miért van erre szükség. Miért nem lehet ezt a kérdéskört ugyanúgy az önkormányzati rendszer egészének módosításával összefüggésben tárgyalni? És ha azt mondják nekem, hogy már az elkövetkezendő választásokon is érvényesíteni akarják a feloldást... '90-ben ezt a törvényt meg kellett tárgyalni tekintettel arra, hogy '90-ben önkormányzati választásokra készültünk és nem akartunk olyan helyzetet létrehozni, hogy a jövendő polgármesterek ne tudják, hogy utána például nem lesznek országgyűlési képviselők. Bármennyire is akartak egyesek polgármesterek is és országgyűlési képviselők is lenni. De ez a dolog nem úgy működik, hogy '90-ben egy vagy két embernek nem sikerült polgármesternek is lennie a választásokon, mert előtte hozott a magyar parlament egy döntést, hogy polgármester nem lehet országgyűlési képviselő. Megfordítva: ugyanezen törvény értelmében, akit főpolgármesterré választottak, annak le kellett mondania az országgyűlési mandátumáról. Hát akkor most itt az alkalom, amikor kormányzati többségbe kerültünk és most változtatunk ezen, mert hiszen most már a mi akaratunk győzhet és nem érdekes ebben a pillanatban az, hogy '90-től '94-ig rendelkezésünkre áll 4 esztendő, amikor működtek az önkormányzatok, dolgoztak a polgármesterek, másfelől dolgoztak a képviselők, nem is akárhogyan, sem a polgármesterek, sem a képviselők. Meg kellene vizsgálni, hogy valóban szükséges-e ennek az összeférhetetlenségnek a feloldása, vagy netán a korábbi politikai véleménytől függetlenül ma úgy lehetne állást foglalni, hogy nem szükséges. De hogy nem ez a legsürgősebb feladat, azt alighanem bizton állíthatjuk. Ehhez képest tárgyalunk ezen, elvállalunk olyasmit, hogy jelentős önkormányzati szövetségeket meg sem hallgatunk, másokat egyéni véleményükről hallgatjuk meg, tehát az egész egyszerűen nincs kidolgozva. Fel kell tennem a kérdést, hogy mindezt miért. Szerintem egy elhamarkodott, átgondolatlan javaslattételre került sor, ami előfordulhat mindenkivel, de akkor úgy gondolom, hogy le kellene vonni a konzekvenciát. Például azt kellene mondani, hogy visszavonjuk ezt a javaslatot és elő fogjuk terjeszteni akkor, amikor az önkormányzati rendszer további működésével kapcsolatos alapkérdéseket fogjuk rendezni. Így az egész összefüggésében lehetne tárgyilagosan és szakmailag valóban megalapozottan tárgyalni erről a kérdésről.Ez az egyik felvetésem, de természetesen ellenzéki országgyűlési képviselőként nem az én kompetenciám annak eldöntése, hogy ez miként fog történni. Egyébként van annyi realitásérzékem, hogy meg tudom jósolni, e javaslatomnak az előterjesztők nem fognak eleget tenni. Bár meg kell jegyeznem, hogy a korábbi politikai nyilatkozatok tükrében ez nem lenne illogikus lépés. Ezt csak úgy megjegyzem. De mit csinálhat ilyenkor egy ellenzéki képviselő, ha konstruktív ellenzéki? Úgy vélem... (Zaj a bal oldalon.) ... igen, kedves képviselőtársaim, ha ezt az egész parlamenti vitát és az előterjesztett módosító javaslatokat, az álláspontokat figyelemmel - és tudom, hogy ez nagyon nehéz kérés - kívülállóként igyekeznek szemlélni, akkor felfedezik benne azt az igyekvést, hogy megpróbáljuk ebben a rendkívül beszorított helyzetben az akaratunkat érvényesíteni. Hiszen a százalékunkat - azt hiszem - csak negatívan tudom meghatározni, a 72 százalékkal szemben nagyon-nagyon gyengén állunk ebben a parlamentben. Tehát nem tudjuk az akaratunkat érvényesíteni. Megpróbáljuk érveléssel és mivel tudjuk, hogy nem érhetünk el mindent, ami meggyőződésünk szerint jó lenne, ezért ahhoz a megoldáshoz folyamodtunk - és szerintem ez a konstruktivitás -, hogy olyan módosító indítványokat terjesztünk elő, amelyek lehetőséget adnak a kisebbik rossz választására is, és megengedem, politikailag lehetőséget biztosítanak a többségnek arra, hogy mégiscsak gyakorolja azt a mértéktartást, amire egyébként ígéreteket tettek a választásokat követően, illetőleg a két forduló között, amikor többen felvetették a kétharmaddal, a túlsúllyal kapcsolatos aggodalmukat. Nos, ezért terjesztettük elő sorban azokat a módosító indítványokat, amelyeknek célja, hogy e törvényjavaslat legrosszabb következményét kiküszöbölje. Nevezetesen az egyértelműen alkotmányellenes vonatkozását kiküszöbölje, azt, hogy ne hozzunk most olyan törvényt, amely - hölgyeim és uraim, gondoljuk meg, hogy ez nem jogászkodás - az elkövetkezendő négy év meghatározó pillanata. Erre önök fognak még emlékezni első alkalommal akkor, amikor az Alkotmánybíróság az első, illetőleg második törvényüket fogja alkotmányellenesnek minősíteni. Gondolom, vagy bízom benne, illetőleg még abban bízom, hogy ezt nem fogják meghozni. De legközelebbi alkalommal akkor, amikor tapasztalni fogják, hogy esetleg olyan kérdésekben is működik ez az aggályos megoldás, amivel maguk sem tudnak egyetérteni.A kormánytöbbség kisebbik pártjának pedig - csak óvatosan - megjegyzem, hogy nem biztos, hogy mindig a kormánytöbbséghez fognak tartozni, tehát nem árt az ellenzéki pozícióra sem figyelni... (Mészáros Béla: Majd kérünk sillabuszt!) Akkor majd kértek sillabuszt nyilvánvalóan, de nem biztos, hogy ehhez fogtok tartozni, tekintettel arra, hogy az 54 százalékos nagyobbik kormányzó párt, ha akarná, egyedül is tudná a többségi jogait érvényesíteni, s ezt bármikor megteheti. Ezt azért mondom, hogy nem árt, ha időnként a kisebbségi szempontokra is odafigyelünk. (Közbeszólás a bal oldalról: Ezt kellett volna korábban is!) Ha megengedi, folytatnám. Nos, ezért terjesztettük elő a javaslatokat. Dávid Ibolya terjesztette elő azt a javaslatot, hogy az önkormányzati választások időpontjával lépjen hatályba ez a törvény, amivel alapvetően nem értünk egyet. Én pedig két érdekképviselet nyilatkozatával is összhangban, hogy a legközelebbi országgyűlési választások kitűzésének időpontjával lépjen hatályba az a törvény, amelyik feloldja ezt az összeférhetetlenséget. Állítom, meggyőződéssel állítom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagyon-nagyon rossz indulás lenne, ha önök - amit mi nem csináltunk meg 1990-ben - a korábbi törvényhozást egyszerűen nem tekintenék jogfolytonosnak.(14.10)Mi még a kádári rendszer törvényhozását is jogfolytonosnak tekintettük... (Közbeszólás a jobb oldalról: Elég baj!), és úgy kezdtük el a rendszerváltoztatást - mondják itt, hogy elég baj. Úgy érzem, nem volt más megoldás, és ebben konszenzus volt; nem lehetett egyszerre lesöpörni mindent és újként elkezdeni. Hogy most '94-ben ne ezt folytassák, hanem valami más irányban menjünk el - legalábbis lehessen ilyen interpretációt adni ennek az egyébként viszonylag és közvetlenül kicsinyes érdekeket érintő törvénynek -, azt hiszem, nagyon kedvezőtlen lenne. Erre vonatkozik a módosító indítványoknak az a része, amely a hatálybalépést próbálja későbbre tenni. Változatlanul ezt tartom a legfontosabbnak. Módosító indítványom másik része pedig arra vonatkozik - azt hiszem, ez a vita során is bebizonyosodott -, elsődlegesen az itt a probléma, hogy nem lehet ezt a két nagyon fontos tisztséget együttesen ellátni. S éppen az önkormányzati rendszer működéséből azt a következtetést vonta le a koalíciós többség is - nézzük meg a koalíciós megállapodásokat, amelyeket Baja Ferenc és Wekler Ferenc vezetésével dolgoztak ki, ha jól tudom -, hogy a jövőben 3000 lélekszám feletti településeken nem lehet társadalmi megbízatásban ellátni a polgármesteri pozíciót - jelenleg 5000 fő, ez a határ -; nem lehet ellátni, mert ez a tapasztalat! Mert 3000 fő fölött már olyan apparátusa van annak a településnek, olyan költségvetése van már, olyan igényei vannak, amelyek bizony főfoglalkozású, professzionista polgármestert követelnek. Amikor egyfelől ezt a következtetést vonjuk le - és valószínűleg ezt fogjuk tenni, mert ebben egyetértés van -, akkor másfelől most azt mondani, hogy a tapasztalatokból mégiscsak arra következtethetünk, hogy lehet ezt a kettőt együtt csinálni, szerintem egy merész lépés. Ennek a logikáját követi ez a javaslat, amikor azt mondom, változatlanul fönntartva, hogy polgármesteri és képviselői pozíciót nem lehet együtt gyakorolni - ez lenne a kívánatos -, de ha már az a többség véleménye, hogy együtt gyakorolható, akkor ezt legalább csak azokban az esetekben tegyük lehetővé, ahol társadalmi megbízatásban látja el a tisztséget a polgármester. Ez tehát a mi módosító javaslataink logikája, és meggyőződésem szerint ez egy konstruktív ellenzéki magatartás, amikor fölkínáljuk ezeket a lehetőségeket, függetlenül attól, hogy az egésszel, úgy, ahogy van, nem értünk egyet. A többi már az önök dolga. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)