Torgyán József (FKGP)

1994. július 13.

DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKgP vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt észrevételezzem: én lényegesen könnyebb helyzetben vagyok, mint Kuncze Gábor képviselőtársam, aki Szabó Iván után szólalt fel, hiszen ő mondotta, hogy a meglepetéstől szóhoz sem tudott jutni egy ideig. Nekem azért könnyebb a helyzetem, mert én az elmúlt négy évet megelőző négy évtizedben éppen eleget hallhattam azokat a kifejtett téziseket, amelyekre reagálnom kell, hogy ne okozzon nekem meglepetést. (Derültség.) Tehát én úgy gondolom, hogy mindaz, amit a kormányprogram tartalmaz és amelyet Kuncze Gábor is részben ismertetett, ez a kívánságok rendszerbe nem foglalt tömegének a tisztelt Ház elé tárása. Aki egy kicsit is gondosan áttanulmányozza a l62 oldal terjedelmű kormányprogram-tervezetet, annak szembeötlik, hogy a kormányprogram sokat hangoztatott gazdasági része, eltekintve a sallangoktól, 20,3 százalékát teszi ki az egész anyagnak. Az a mezőgazdasági rész pedig, amelyre nagyon helyesen van az anyagban egy olyan utalás, hogy a mezőgazdaságból közvetlenül élő családok száma több mint egymillió, a részben mezőgazdaságból élők száma pedig hozzávetőlegesen félmillió, tehát mindösszesen négy és félmillió körüli állampolgárát érinti az országnak. A gazdasági programon túl a mezőgazdasági programrész az egész anyaghoz viszonyítottan mindösszesen öt és fél százalék. Ez egyrészt jelzi, hogy nincs adekvát módon összefüggésben a gazdasági rész, a mezőgazdasági rész az egyéb részekkel, másrészt pedig az ország szempontjából kiemelkedően fontos területek elhanyagoltan jelentkeznek. Igazán nem szeretnék drámai szavakat használni, de maga a program épp elég drámai módon közelíti meg a gazdaságot ahhoz, hogy utaljak arra: további hibája ennek a programnak, hogy egyik oldalon a maga drámai valóságában tárja fel a gazdasági helyzetünket, a másik részen pedig megpróbál ígérgetni az érintett szakmai területeken. Tehát én úgy gondolom, hogy az egész anyag egy olyan összehányt és rendszerbe nem foglalt, komplex módon senki által át nem tekintett anyagtömeget jelent, mintha mondjuk egy hatalmas amforába búzát, lisztet, mákot, aprószeget hánynánk bele... (Általános derültség.)..., és akkor tessék, kezdjetek valamit ezzel az anyaggal. Hogy egy hasonlattal éljek: az egész anyagról az volt a benyomásom, hogy óriási bonyolultságában jelenik meg a 162 oldal, de nem gordiuszi csomóként, ami egy vágással megoldható, hanem Augiász istállójaként jelenik meg előttem az egész anyag, és azt hiszem, ha megnézzük az anyag különböző szakmai részeit, akkor látni fogják képviselőtársaim, hogy semmi túlzás nincs abban, amit én mondtam.Ami magát az anyagot illeti, én úgy gondolom, elég ha a bevezetéssel kezdjük a 162 oldal tanulmányozását ahhoz, hogy egy tárgyilagos szemlélőt már visszarettentsen ez az anyag. Mivel kezdi ugyanis a kormányprogram? A bevezetés második bekezdésében: "A megelőző negyven év tévútjának és az elmúlt négy év mulasztásainak árát nem fizethetik meg mások - mondja a program, - mint a ma Magyarországon élő polgárok." A következő bekezdésben rögtön ki is fejti, hogy a megoldás csak a fogyasztás sérelmére történhet. Kérdezem én: miben különbözik ez a Rákosi Mátyás-féle megoldástól, amely attól óvta a nemzetet, hogy ne együk meg az aranytojást tojó tyúkot? Vagy vajon különbözik-e a Kádár János-féle gazdasági koncepciótól, amely mindig a nadrágszíjhúzást követelte? Kérdezem én, igen tisztelt Ház, miért mindig a magyar népnek kell a rövidet húznia? (Derültség.) Miért megint a magyar nép legyen az, amelynek a programból is kitűnően az lesz a kötelessége, hogy szenvedő alanyként legyen kénytelen elviselni azt a tényt, hogy vannak Magyarországon dúsgazdag emberek, akik nagyon rövid idő alatt hatalmas vagyonra tettek szert; vannak óriási vagyonok, amelyek munka nélkül, tehetség nélkül jöttek létre; és a program nem szégyelli kimondani, hogy a kisember nehézségeivel akarja megoldani ezt az egész problémakört. (10.50)Tehát az első, igen komoly kifogásom az egész programmal kapcsolatban, hogy megint az elesett tömegek helyzetének rontásával kívánja az ország helyzetét megoldani. Márpedig - a mi meglátásunk szerint - ez semmilyen körülmények között a kívánt eredményt nem hozhatja meg. A másik észrevétel, általánosságban: sajnos az egész gazdasági programon keresztülvonul, hogy a gazdasági nehézségek megoldására a privatizációs megoldást javasolja a másik oldalon. A privatizációs megoldásnál igaz ugyan, hogy elsőként kiemeli a tőkével való privatizációt, a tőke behozatalának a szükségszerűségét, de ugyanakkor rögtön mellette megemlíti - miután nyilvánvalóan tudja, hogy ahogy eddig nem jött olyan mennyiségben a tőke, ahogy azt várták volna, ezt követően sem fog jönni -, hogy a kis- és a középvállalatoknál... - hogy ne tévedjek, engedjék meg, hogy nagyon szemléletes módon felolvassam a kormányprogram szövegét: - "a kis- és közepes vállalatok esetében a tulajdonosi szervezet felügyelete alatt szerződéses alapon a vállalatvezetésre" bízza, és "a saját kockázatra történő vállalatvezetői kivásárlást" ajánlja.Nos, ugye, eléggé közismert az én álláspontom, hogy én ezt nem kivásárlásnak, hanem a nemzet kirablásának tartom. Mert miről van itt szó? 1988-ban meghozták a gazdasági társaságokról szóló törvényt. 1989-ben, amikor még csak az MSZMP volt a munkahelyeken, a pártapparátnyikokat választott, legitimizált vezetőknek kívánták feltüntetni, ezért megcsinálták az úgynevezett munkásvezető legitimizációs választásokat. Tehát a korábbi pártapparátnyikok lettek a választott vezetők! Most ezekre a választott vezetőkre bízták rá a vállalatokat, akik tudatosan vagy dilettantizmusból - teljesen közömbös, hogy miért - az esetek döntő többségében tönkretették a vállalatokat. És most mit mond a kormányprogram: ugyanezeknek odaadom kivásárlás céljából. Magyarán mondva: az eladó és a vevő egy és ugyanazon személy lesz, meg fogja szerezni a pártapparátnyik-csoport a magyar nemzet vagyonának azt a részét, amelyet Horn leendő miniszterelnök úr igen jelentős vagyonnak jelzett most a miniszterelnöki expozéjában.Úgy gondolom, ebből már érzékelhető, hogy az egész privatizációs megoldás valami egészen más dolog, mint amit ígért az MSZP vagy az SZDSZ a választási kampány során, és azt hiszem, épp ez az a terület, ahol szembesülniük kell majd az egész program és a választási kampányban tett ígéretek különbözőségét illetően. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a privatizáció mint a gazdasági program középpontjában álló tényező azért is elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt számára, mert a privatizáció nem kormányfeladat; lehetetlen, hogy a gazdasági helyzetet a privatizációra építsék! A privatizáció a nemzet ügye - nem a kormány ügye! (Szórványos taps az ellenzék soraiban.) Ha tehát a kormány ki akarja sajátítani a privatizációt, az azt jelenti, hogy a nemzet rendelkezése alól fogja kivonni a vagyont, ami teljességgel elfogadhatatlan, és szörnyű helyzetet fog jelenteni az ország szempontjából. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy különösen szomorúnak tartom ezt a tényt azért, mert hiszen a privatizáció új tulajdonosi elosztást jelent, és a piacnak is egy vadonatúj felosztását jelenti. Tehát a tulajdont illetően is és a piacot illetően is egy merőben új helyzetet teremt, ami évtizedekre be fogja határolni az ország sorsát. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy most kerül sor a közeljövőben - hiszen több nyilatkozat elhangzott ezzel kapcsolatban - a bankprivatizációra. Hát kérdezem én, hogy a bankprivatizációnál vajon a nemzeti értékeken kívül és azon túlmenően nem fogják kiárusítani a nemzeti érdekeket is? Miért állítom én ezt, illetve a kérdőjellel feltett mondatban miért van benne az állítás is? Azért, igen tisztelt Ház, mert a bankok jelentik a nemzeti vagyon szinte utolsó részét. A bank tulajdonlása nemcsak azt jelenti, hogy az adott bank többségi tulajdonát megszerzi, hanem tudni kell, hogy a banktulajdonban benne van egy nagyon jelentős ipari vagyon, egy nagyon jelentős mezőgazdasági vagyon, földtulajdon, élelmiszeripar; benne vannak olyan kötvények, olyan ingatlantulajdonok, amelyek azt jelentik, hogy ha valaki idegen megszerzi a banktulajdont, nemcsak a bank feletti rendelkezési jogot szerzi meg, hanem mindezen nemzeti vagyon feletti rendelkezési jogot is. Na most én úgy gondolom, talán nem is kell különösképpen kitérnem arra, hogy az ipari nagyvállalatok, a mezőgazdasági nagyvállalatok, az energiaellátó nagyvállalatok monopolhelyzetűek. És ha ez a monopolhelyzet most vétel során átkerül egy új tulajdonos, adott esetben külföldi tulajdonos rendelkezése alá, akkor ezt a teljes monopolhelyzetet szerzi meg a külföldi tulajdonos, kivonja a magyar nép rendelkezése alól. Ezért a Független Kisgazdapárt a következőket javasolja a jelentős vagyonok privatizációját és általában a privatizációt illetően: Mi azt kérjük az igen tisztelt Háztól, hogy tegye megfontolás tárgyává, vajon nem lenne-e célszerű a jelentős ipari vagyonnál, mondjuk a külföldi tulajdon részesedését maximum 40 százalékban meghatározni, és emellett definitíven kellene a külföldi tulajdonos tulajdonszerzési jogait meghatározni. Tehát a versenyhelyzetben lévő külföldiek közül lehetőleg olyan tulajdonosokat kellene beengedni ebbe a 40 százalékos arányba, hogy ez a versenyhelyzet a jövőben is fennmaradjon. Ez volna a javaslatunk a jelentős ipari, mezőgazdasági és energiaellátó vállalatok privatizációját illetően. Általánosságban pedig a Tímár György képviselőtársunk által már beterjesztett javaslaton túlmenően úgy gondoljuk, hogy a kis- és középnagyságú vállalatok privatizációjánál egy újfajta értékelési mechanizmust is be kellene vezetni, és parlamenti felügyeletet kellene már az értékelésnél biztosítani, máskülönben a nemzeti vagyonunk fennmaradt hányada is el fog tűnni. Most hadd térjek ki külön a mezőgazdasági kérdésekre, hiszen úgy gondolom, hogy az előbb ismertetett számarányoknál fogva a mezőgazdaság mindenképpen kiemelkedő részét képezi a nemzetgazdaságnak. És miután a földjeink minősége, az éghajlatunk kitűnősége, a földmíves és szőlőműves magyar társadalom és az agrárértelmiség együttesen egy olyan kiemelkedő lehetőséget jelent a mezőgazdaság területén, amilyennel nagyon kevés ország rendelkezik a világon, nem lehet a mezőgazdaságot nem kiemelten kezelni. (Boros Lászlót dr. Kávássy Sándor

váltja fel a jegyzői székben.) (11.00)Ismeretes a mi javaslatunk, hogy mi kezdettől azt vallottuk, hogy a mezőgazdasági minisztériumnak csúcsminisztériumként kell működnie, alá kellene rendelni számos egyéb gazdasági tényezőt, hiszen ennek a minisztériumnak a kiemelkedő jelentősége ezt egyenesen igényli. De úgy gondolom, hogy nagy hibája a mezőgazdasági programnak, amelynek egyébként nagyon jó részei is vannak, hogy az esélyegyenlőségből indul ki a magyar mezőgazdaság jövőjét illetően, holott ez az esélyegyenlőség olyan - a szövetkezetek és a magángazdálkodók speciális helyzetére tekintettel -, mintha mondjuk, egy 30 éves, életerejében lévő férfit esélyegyenlőséggel versenyeztetnénk egy most született gyerekkel. A magántulajdon most kezd kialakulni, a magántulajdon létének alapjai még nincsenek biztosítva, nincsenek biztosítva az eszközök, nincs biztosítva a hitelrendszer, nincs biztosítva az értékesítés, számos esetben a mezőgazdasági termelés beindításához szükséges alapeszközök sem állnak rendelkezésre. Ha itt az esélyegyenlőséget fogjuk kimondani, ez a magángazdálkodás halálát jelentené, holott a program, nagyon helyesen, a magángazdálkodás jövőjében látja az egész gazdálkodás jövőjét. Ugyanakkor rá kell mutatnom arra, hogy nagyon nagy aggodalommal tölt el minket a programnak az a része, amely a magánszemélyek esetében lehetővé kívánja tenni, hogy társasági tulajdonban lehessen földtulajdont birtokolni. Márpedig, miután egy magánszemély korlátlan társaságnak lehet a tagja, ennek következtében a földtulajdon méretei is korlátlan méreteket ölthetnek, és a jogi birtoklás következtében a külföldi tulajdonszerzés megint előtérbe kerülhetne, ami a mezőgazdaságot ellehetetlenítené. Ezért mi a programnak ezzel a részével nagyon keményen szemben állunk, és kérni fogjuk a miniszter urat, hogy a nadrágszíj-parcellák helyzetének megoldásától kezdve a legelőbirtokosság, erdőbirtokosság kérdéseiben, és az egyéb, a mezőgazdaság szempontjából fontos kérdésekben, így a hitelrendszer kialakításában is működjön közre az egész társadalommal, mert a mezőgazdaság helyzete csak így oldható meg. Külön kiemelnénk, hogy szükséges a földtulajdon védelme, az élelmiszeripar túlsúlyának biztosítása, és a piac túlsúlyának nemzeti kézben való tartása. Ez az egész magyar jövő szempontjából elengedhetetlenül fontos. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy az egész kormányprogram legnagyobb hibája úgy, ahogy van, az, hogy egy borzasztó nehéz helyzetet a szokványos módon akar megoldani. Kérem, én is áttekintettem, hogy mennyi törvényt érintene az önök programja. Hadd hivatkozzam arra, hogy az én számításaim szerint - én nemcsak a programot, hanem a szaktárcák nyilatkozatait is alapul vettem - közel 100 törvényt kellene módosítani az elkövetkezendő négy év alatt, és hozzávetőlegesen 250-300 törvényt kellene meghozni. Ez egész egyszerűen nonszensz, lehetetlen, így nem fog tudni működni a parlament. Tudom, hogy önök már elutasították, de ismét felajánlom a technikai megoldását az ügynek, amelyet mi részleteiben kidolgoztunk, hogy a rendkívüli feladatra tekintettel nem lenne-e célszerű egy rendkívüli megoldást alkalmaznunk. Én úgy gondolom, hogy a rendkívüli megoldás lehetne, ha mi a hatalmas létszámunkat, a 386-os létszámot, némi alkotmánymódosítással megosztanánk, létrehoznánk egy kvázi - nagyon fontos a „kvázi" kifejezés -, mert nem valóságos alkotmányozó nemzetgyűlést, hanem egy kvázi alkotmányozó nemzetgyűlést gondolok, ami nem kellene hogy feltétlenül a kétkamarás parlamenthez vezessen, mert civil parlamentként is működhetne például a jövőben. Tehát azt mondom, hogy itt vagyunk 386-an, osszuk meg magunkat, megkétszerezve sokkal gyorsabban, sokkal több törvényt tudunk elfogadni. Ne haragudjanak: hogy tudjuk például a Magyar Köztársaság alkotmányától kezdve mindazt a fontos jogalkotási feladatot valóban színvonalasan megoldani, ha úgy túl leszünk terhelve, mint ahogy például már az indulásnál túl vagyunk terhelve? Semmiképpen sem fogjuk tudni megoldani. Tehát ismétlem: rendkívüli helyzet megoldásához rendkívüli megoldások kellenek. Magyaros megoldások kellenek. Ne mindig mások esze után menjünk, menjünk a saját eszünk után; van az olyan, ne haragudjanak, mint a földkerekség bármely részén lévő ész, és én azt hiszem, ebben az esetben a magyar társadalom is sokkal nagyobb megnyugvással fogja kísérni a mi feladatainkat. Most, miután gyakorlatilag nincs már lehetőség a lejárt idő miatt arra, hogy fölhívjam a figyelmet, hogy a gazdasági területen is épp így különleges megoldásokat szeretnénk alkalmazni. Kérem, vegyék észre, hogy sem a nyugat-európai tőke, sem az amerikai tőke nem jön be olyan mennyiségben az országba, amire szükség lenne. Ezért megoldásként semmi mást nem látunk, mint különleges gazdasági övezetek létesítését, földrajzi különleges elhelyezettségünknél fogva: addig, amíg az Európai Unióba való távoli integrálódásunk megvalósulhat, kitűnő, csodálatos vámmegoldásokkal hatalmas anyagi javakra lehetne szert tenni. Én fölvetem, hogy nem volna-e ez célszerű. És még egy nagyon rövid kérdés. Kérem, én úgy gondolom, a határon túli magyarokat illetően csak a hatpárti konszenzussal és a határainkon túl élő magyarok jóváhagyásával lehet alapszerződést kötni, és ajánlanék még egyet figyelmükbe. Kérem, a zsidó nép ismer egy fogalmat, amelyet úgy hívnak, hogy ollézni. Gyönyörű fogalom, ez azt jelenti, hogy a zsidó ember bármikor hazatérhet. Hát engedjük mi is meg a mi magyarjainknak, hogy ők is ollézhassanak, térhessenek haza ebbe az országba, amikor kívánnak. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)