Áder János (Fidesz)

1994. július 13.

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az idő rövidsége nem teszi lehetővé a kormányprogram közjogi elképzeléseinek átfogó kritikáját, ezért csak két kérdéssel szeretnék részletesebben foglalkozni. Így nem beszélek a program hiányosságairól, például arról, hogy az ügyészség felügyeletéről vagy a köztársasági elnök választásáról vallott, egymással szögesen ellentétes SZDSZ- és MSZP-álláspontot milyen formában kívánja a koalíció közös nevezőre hozni. Nem érintem azokat az átfogóbb kérdéseket sem, amelyeket egy-egy nagyobb szabályozási tárgy, így a bíróságok, az Állami Számvevőszék vagy a kétharmados törvények szűkítése kapcsán joggal fel lehetne vetni. Nem polemizálok az anyag belső aránytalanságáról sem, hiszen míg a közbiztonságról írott rész, aminek fontosságát a Fidesz is elismeri, a közjogi rész egyötödére rúg, addig az új alkotmánnyal kapcsolatos elképzelések ennél jóval szűkebb terjedelemben kerülnek ismertetésre. Az apróbb hibákat sem kívánom felsorolni, mint például a köztársasági elnök kifelejtését a nemzetközi szerződések megkötésére jogosultak köréből.Amivel azonban foglalkoznunk kell, az a kormányprogramnak a politikai berendezkedést alapvetően és hosszú távon meghatározó néhány kijelentése. Ez azért különösen érdekes, mert a most alakuló kormányt legfeljebb úri vagy elvtársi becsületszava köti. Ellentétben az Antall- és a Boross-kormánnyal, ennek a kormánynak nem kell a legfontosabb alkotmányos kérdésekben kompromisszumokra törekednie az ellenzékkel. A hatalmi ellensúlyok csak csökevényesen érvényesülnek, és bármikor megváltoztathatók. Nyugodtan mondhatjuk: ennek a kormánynak korlátlan hatalma van. Ezért is kell néhány kormányzati elképzelés veszélyére felhívni a figyelmet.A kormány, bár nem akar alapvetően új választójogi törvényt, azzal, hogy a választási rendszert egyfordulóssá teszi, Magyarország pártszerkezetét alapvetően átalakítja. Nem tudjuk, hogy a listás és egyéni kerületi mandátumok aránya hogyan alakul majd, de az egyfordulós egyéni kerületi rendszer az ország politikai térképét kétpólusúvá rajzolja, ezzel a választható politikai alternatívák számát csökkenti. (15.20)A program különösen az előterjesztés néhány részével összevetve, valamint a téma fontosságát illetően meglehetősen szűkszavú az alkotmányozási elképzelések ismertetésekor. Azonban azt fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy olyan alkotmányt kíván megalkotni, amit a következő parlament nem tud megváltoztatni. Még akkor sem, ha ennek indokoltsága mindenki számára világos és elfogadott lenne. Előljáróban le kell szögeznünk: az alkotmány stabilitásának a Fidesz is híve, mi sem támogatnánk az alkotmány gyakori módosítgatását. Köztudott az is, hogy a számunkra mintát adó nyugat-európai alkotmányok többsége is különböző korlátokat állít fel az alkotmány módosításával kapcsolatban. Így léteznek például időbeli korlátok, amikor meghatározott ideig nem tárgyalják a javaslatot az első vita után, vagy hosszabb ideig kizárják az újbóli módosítást, az új alkotmányos szabályok elfogadását követően. Léteznek tartalmi korlátok is, amikor az alkotmány bizonyos paragrafusait, passzusait megváltoztathatatlannak minősítik. És léteznek eljárási korlátok, amikor minősített többséghez, népszavazáshoz, vagy ahol kétkamarás rendszer működik, a két ház konszenzusához kötik az alkotmány módosítását. Joggal vetődik fel a kérdés: miért tartotta fontosnak a koalíció ezt a kérdést kiemelni? Hiszen számos más, hasonlóan fontos kérdésről hallgat. Miért pont ebben a kérdésben tartotta mindkét párt szükségesnek korábbi elképzeléseit konkretizálni. Hiszen sem az SZDSZ, sem az MSZP programjában erről nincsen szó. Miért nem várták meg a kinyilvánított szándékuknak megfelelően, hogy ebben a kérdésben is szakmai, politikai konszenzus alakuljon ki? És miért a következetlenség? Azt, amit javasolnak, a holland és a belga alkotmányból ismerjük. Igen ám, de ott az alkotmánymódosítás össze van kapcsolva a parlament feloszlatásával; ami bizony elég komoly fékező erő.A másik következetlenség, miközben a két parlament által történő elfogadás az alkotmánymódosítás előfeltétele, addig az új alkotmány elfogadására, függetlenül a népszavazástól, ez a szabály nem vonatkozik. Hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze. Komoly veszélyt jelent az alkotmányos fejlődésre az, ha egy alkotmány kompromisszum-kényszer nélkül, erőltetett menetben, az adaptáció korlátainak mérlegelése nélkül kerül elfogadásra. Tanulnunk kellene a történelemből, valamint a demokratikus átalakítást az elmúlt évtizedekben végrehajtó európai országoktól: Spanyolországtól, Portugáliától, Törökországtól. A történelmi példák azt mutatják, hogy a más országokban bevált közjogi intézmények honosításai számos problémát vetnek vagy vethetnek fel. Az alkotmányozást körülvevő politikai alkuk sokszor nem bizonyulnak tartósnak, a szakmai műhelyekben megérlelt megoldásokat utóbb gyakran finomítani kell. Még egyszer hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy az alkotmányt a napi politikai érdekek szolgálójává kell silányítani, de az alkotmányozás folyamatát nem lehet a társadalmi folyamatokból kiszakítani. Az 1787-es alkotmány ma is az Egyesült Államok alaptörvénye. A hasonló elveken nyugvó, hasonló megoldásokat tartalmazó 1791-es párizsi viszont rövid idő múlva a szemétdombra került. Ugyanakkor az amerikai alkotmány története azt is mutatja, hogy a legfontosabb módosítások az alkotmány elfogadását követő években születtek meg. A demokratikus átalakítást végrehajtó európai országok közül, amelyeket az előbb idéztem - Spanyolország, Portugália, Törökország; Görögország is felsorolható itt -, talán nem véletlenül, egy sem választotta azt az utat, hogy bebetonozza, változhatatlanná tegye az átmeneti időszak nem átmenetinek szánt és többnyire nem is átmenetinek bizonyult alkotmányait. És az úgynevezett stabil demokráciák közül is csak alig egy-kettő él ezzel a lehetőséggel, mint idéztem, Hollandia, Belgium és Norvégia.Nem lenne jó, ha a koalíció olyan megoldással kísérletezne, ami elzárja az indokolt módosítások elől is az utat. Ez ugyanis vagy alkotmánysértő gyakorlat kialakulásához vagy sorozatos patthelyzethez vezetne - és ez senkinek sem jó.Egy új alkotmánynak valóban időtállónak kell lennie. Időtállónak, de nem megváltoztathatatlannak. Vigyázat! A napi politikai érdekek alapján megfogalmazott szabályok gyakran épp megalkotójukat zárják csapdába.Tisztelt Ház! A koalíció képviselői ma nemzeti egyetértést hirdetnek. Remélem, hogy ez a szándék legalább a politikai intézményrendszer átalakítása tekintetében a ciklus végéig megmarad. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)