Horn Gyula (MSZP)
HORN GYULA miniszterelnök-jelölt: Köszönöm a szót, Elnök Úr.Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Aligha hangzott el ebben az országban olyan miniszterelnöki expozé, amelyben az új kormányfő ne nevezte volna történelminek azt a pillanatot, amelyben megkezdte működését. Szakítsunk a rossz hagyománnyal - hagyjuk ezt. Most mindenekelőtt a magyar állampolgárok, a választók millióihoz fordulok. Köszönöm nekik a bizalmat, amellyel megtiszteltek bennünket. Köszöntöm az új Országgyűlést, a képviselőket, kívánom, hogy felelősségük tudatában mindig körültekintően, felkészülten vitázzanak és döntsenek. Üdvözlöm a két koalíciós párt együttműködését, azt az emberileg is értékes politikai, szakmai folyamatot, amelynek eredményeként létrejött a megállapodás.Rendkívüli jelentőséget tulajdonítok annak, hogy megalakul Magyarország első szociálliberális kormánya. Európa két nagy hagyományú eszmerendszerének és politikai gyakorlatának ötvözéséből született meg az a koalíció, amely a parlamentben 72 százalékos többséget mondhat magáénak. Noha ellenfeleink tapasztalhatták, hogy politikailag sem kifizetődő velünk ijesztegetni a népet, néhányan nem tudnak szabadulni ettől a szokásuktól, és azt hirdetik, hogy ez a nagyarányú többség diktatúrához vezet. (9.20)Erre azt válaszoljuk: a demokratikusan, szabadon megválasztott többpárti parlamentben a kormányzás nem diktatúrát jelent, hanem felelősségteljes munkát, a választók akaratának érvényesítését.Tisztelt Ház! A miniszterelnöki expozét minden hivatalban lévő kormány felhasználja arra, hogy az ország elé tárja az örökséget, amelyet kapott. Ilyenkor sötétebbre szokták festeni a képet, nagyobbnak mutatják a terheket. Én szakítani szeretnék ezzel a gyakorlattal is. Megtehetem, mert a választópolgárok ítéletet mondtak az elmúlt négy évről, tehát nemigen szorulnak felvilágosításra. Jó lenne az is, ha megszakadna az a szomorú magyar hagyomány, amelynek szellemében az új kormány elődje tevékenységét úgy, ahogy van, elátkozza.Megragadom az alkalmat, hogy elismerésemet fejezzem ki a most leváltott kormányzatnak két dologért. Egyrészt azért, mert korrektül eleget tett az l994-es országgyűlési választások sikeres lebonyolításával kapcsolatos feladatának, másrészt azért, mert bár maga is sok felesleges feszültséget keltett a társadalomban, azért hazánkban mégiscsak békés viszonyok uralkodnak.Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ebben kiemelkedő szerepe van annak a férfinak, akit a rendszerváltás avatott politikussá, akit tisztessége, elveihez való hűsége, személyes bátorsága oly elismertté tett, Göncz Árpádnak, köztársaságunk elnökének. (Taps. - Göncz Árpád feláll, és meghajolva köszöni meg a tapsot.)Békés viszonyaink megőrzésében ugyancsak komoly szerepet játszott a független sajtó és a négy éven át tevékenykedő ellenzék is.A múlt a társadalomtudósok dolga. A jelen és a jövő számára ugyan nélkülözhetetlenek a múlt tanulságai, azonban az állampolgárok életét és boldogulását tekintve úgy gondoljuk, hogy a jövő nem a múltból, hanem mindig a jelenből folytatódik. Kormányzatunk tehát nem a múlt, hanem a jelen gyakorlati kérdései felé kíván fordulni. Mi Magyarország helyzetének elemzésével létkérdéseinkre keressük saját válaszainkat.Hölgyeim és Uraim! Értelmetlen és meddő a vita folytatása arról is, hogy a jelenlegi vagy az előző kormány vette át rosszabb helyzetben az országot. Kormányprogramunk számot vetett azzal, hogy a valóság határozza meg a lehetőségeinket, ezért csak a lehetőségeinkhez igazodhatnak a szándékaink is. Nem akarom az ország lakosságát adatokkal terhelni, mégis kötelességem a kialakult helyzet legfontosabb jellemzőit feltárni, hiszen csak ezek ismeretében lehet igazán megérteni azt, hogy mire vállalkozik ez a koalíció, és hogy miért és mihez kéri a társdalom megértését és támogatását.Tisztelt Országgyűlés! Az Önök rendelkezésére bocsátott kormányprogram átfogó képet nyújt az ország gazdasági, szociális helyzetéről, és bemutatja a tervezett kormányzati politika főbb vonásait. A kormányprogramból látható, az ország válságos gazdasági, pénzügyi helyzetben van. Erre utalnak azok a tények, hogy hazánk óriási méretű államadóssággal küzd, amely csaknem akkora, mint az ország egyévi bruttó társadalmi termékének értéke. Az l994. évi költségvetési hiány oly mértékűvé duzzadt, hogy teljes finanszírozása hazai forrásból szinte elképzelhetetlen. Ráadásul a kormánynak teljesítenie kell az elmúlt években vállalt több mint 300 milliárd forintot kitevő kárpótlás kötelezettségét is.További terheket jelent a hazai és a nemzetközi kötelezettségekből adódó több mint 200 milliárdos állami garanciateljesítés.Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor arról, hogy az előző parlament vállalta a társadalombiztosítási önkormányzatok működő vagyonnal, illetve jövedelemmel való ellátását. Meg kell jegyeznem, ennek teljesítése még szinte el sem kezdődött, márpedig itt 300 milliárd forint körüli értékről van szó.Helyzetünket tovább súlyosbítja az exportteljesítmény visszaesése, s ezzel összefüggésben l993 elejétől folyamatosan romlik az ország fizetési mérlege. Ebből következik, hogy az ország egy nagyon veszélyes helyzet felé sodródik gazdasági-pénzügyi értelemben.A felvázolt képhez tartozik az is, hogy az elmúlt négy év során tovább súlyosbodott az ország külföldi eladósodása. Ez azzal a következménnyel jár, hogy l995-től kezdődően növekszik az ország adósságszolgálati kötelezettsége. Felvetődik a kérdés, képes-e a magyar gazdaság ezeket a rendkívül súlyos terheket teljesítményével ellensúlyozni? Megítélésem szerint a jelenlegi állapotában erre nem képes.Az ipar teljesítménye az elmúlt négy évben folyamatosan romlott. Nem kezdődött el a várva várt modernizáció, a beruházások stagnálnak, a magyar ipar külföldön és belföldön egyaránt piacot vesztett.A privatizációs politika eddigi visszásságai is hozzájárultak a helyzet súlyosbodásához, hiszen sokszor úgy ment végbe az átalakulás, hogy annak következménye a vagyon- és piacvesztés, nem pedig a megújulás volt.A legnagyobb veszteségeket azonban a magyar mezőgazdaság szenvedte el. El kell ismerni, hogy a múltból öröklődő nehézségek miatt az agrárgazdaság komoly átalakulásra szorult. Ugyanakkor a téves politikai koncepció alkalmazása, az állami támogatások drasztikus és átgondolatlan csökkentése, a termelés és értékesítés rendszerének felbomlása miatt a magyar mezőgazdaság jórészt elvesztette jövedelem- és exporttermelő-képességét. És még valamit: társadalmi egyetértés volt abban, hogy vállalkozásbarát politika érvényesüljön Magyarországon. Igaz, ezrével jöttek létre kis- és középvállalkozások, azonban az őket sújtó pénzügyi terhek, a bénító bürokrácia hatására nagyon alacsony lett a vállalkozások beruházási és jövedelemteremtő képessége. Mindezek után indokolt az a kérdés, hogy ki vállalja azokat a többletterheket, amelyeket súlyos pénzügyi kötelezettségeink igényelnek.Nos, Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt négy év alatt az ország lakosságának túlnyomó többsége, vagyis a munkájukból élők, a fiatal nemzedékek és a nyugdíjasok vállaltak a legtöbbet az átalakulás terheiből. Ezt mutatja, hogy 90-94 között közel egymillió munkahely szűnt meg, és sokak számára egyelőre remény sincs arra, hogy munkához jussanak.Ebben az időszakban jelentősen csökkentek a reáljövedelmek, több mint negyedével a lakosságnak az élelmiszerfogyasztása és a kultúrára, művelődésre fordítható forrása is.Évről évre súlyosabb terheket ró a családokra az iskoláztatás költsége. Elszomorító helyzet alakult ki az alacsony nyugdíjban részesülők életkörülményeiben is. Hovatovább megfizethetetlenné válnak számukra a mindennapi gyógyszerek is. Mindebből az ország elszegényedésének folyamata rajzolódik ki. Nincs az életnek olyan területe, legyen az oktatás, az egészségügy, a honvédelem, az önkormányzatok, a kultúra, a sport, ahol ne kellene sürgősen égető gondokat orvosolni.Mindezek mellett számítunk arra is, hogy a felvázolt gondok mellett érhetnek bennünket további kellemetlen meglepetések is. (9.30)Hiszen a kormány megalakulása után kerül abba a helyzetbe, hogy hiteles leltárt készítsen az ország valós állapotáról. Az önök előtt fekvő kormányprogram az általunk megismert problémákra és kihívásokra fogalmazza meg a lehetséges válaszokat és megoldásokat. Így például a pótköltségvetés kapcsán még több tényezőre, problémára ki kell majd térnünk az ősz folyamán.A program által előirányzott feladatokkal alapvetően két törekvésnek kívánunk eleget tenni. Megakadályozni a válság további mélyülését, vagyis konszolidálni a gazdasági-pénzügyi helyzetet, s egyidejűleg elviselhetőbbé tenni a lakosság életkörülményeit.Tisztelt Ház! A gazdasági-pénzügyi gondok megoldásának elsődleges feltétele egy komplex, az egész gazdaságot átfogó intézkedési terv elkészítése volt. Ennek a keretét jelenti az új kormány programja. Én ezek közül különösen fontosnak tartom a következőket: - a pénzügyi helyzet stabilizálását;- az új szemléletű privatizációs politikát, amely a gazdaság modernizálását, a munkahelyek lehetséges megőrzését, illetve új munkahelyek teremtését tartja szem előtt;- vállalkozásbarát gazdaságpolitikát, amely ösztönzi a beruházásokat és hosszabb távon megteremti az eredményes gazdálkodás feltételeit;- a külföldi tőke erőteljesebb bevonását különösen az útépítés, a távközlés, a területfejlesztés terén és több más területen;- új piacok biztosítását és a kelet-európai piacok egy részének visszaszerzését, valamint a hazai gazdaság védelmét, összhangban a GATT előírásaival.Fontos erőforrásunk lesz mindaz, ami a közéleti erkölcs erősítése érdekében történik.A kormány a társadalom jogos igényének tekinti a korrupció visszaszorítását, harcol a visszaélések ellen, hiszen a közelmúltban nagyon sok botrányos esetről értesülhettünk. Különös figyelmet fordítunk a privatizációs döntésekre, hiszen hatalmas vagyonok sorsa forog kockán. A Kormány eltökélt abban, hogy véget vet a nemzeti vagyon elherdálásának és felélésének, ezért megteremti a privatizációs döntési folyamat lehetőség szerinti nyilvánosságát és a privatizáció parlamenti ellenőrzésének lehetőségét.Hadat kell üzennünk a különböző személyi összefonódásoknak, a felügyelőbizottsági és igazgatótanácsi tagságok halmozásának, a politikai élet tisztességét beárnyékoló erkölcstelen magatartásnak. Az emberek jogos igénye az olyan politikai közélet megteremtése, ahol a korrupció gyanújának még az árnyéka sem lengi körül a hivatali szobákat. Határozott álláspontunk, hogy önkorlátozó intézkedésekkel és a közélet megtisztításával elsősorban a hatalom képviselőinek kell példát mutatniuk.Véleményem szerint felül kell vizsgálni például azt a lehetőséget, amely szerint parlamenti képviselő tagja lehet állami többségű tulajdonú vállalatok igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának. Módosítani kell a végkielégítésről szóló törvényt. Eredetileg a végkielégítés célja az volt, hogy átmeneti megélhetést biztosítson az elbocsátott embereknek. Ezt a lehetőséget továbbra is fenn akarjuk tartani. Elfogadhatlannak tartjuk viszont a sokmilliós végkielégítések gyakorlatát. Az utóbbi időben szokássá vált, hogy meghatározott időre - például öt évre szólóan - neveztek ki magas tisztségekre - sajnos alkalmatlan - személyeket, s ezeket a hivatalnokokat csak sokmilliós végkielégítés ellenében lehet eltávolítani.Olcsóbb kormányzást és olcsóbb államot akarunk. A kormány felülvizsgálja az államapparátus létszámát - mindenfajta tisztogatási szándék nélkül -, s határozott véleménye, hogy jelentős megtakarítást lehet elérni a felesleges hivatalok megszüntetésével. Nem szabad urizálni egy parlamentnek és egy kormánynak abban az országban, ahol a lakosság nagy többsége rossz körülmények között él.Tisztelt Országgyűlés! Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy az elszegényedő társadalom képes lehet-e a modernizációra, arra tehát, amit a kormány programja stratégiai célként megjelöl. Mi erre a kérdésre a programunkban határozott igennel felelünk, és részletes válaszokat fogalmazunk meg, de hozzátesszük, hogy mindez csak bizonyos feltételek mellett érvényesülhet. Ezek közül hadd emeljem ki a két legfontosabbat, amit már a választások idején is a legnagyobb hangsúllyal említettünk: a társadalmi megbékélés és a nemzeti összefogás szükségességét.A koalíció megszületésének létrejöttéhez mindkét oldalon félre kellett tennünk azokat a fenntartásokat, gyanakvásokat, olykor sérelmeket, amelyek a múltban keletkeztek. A két kormányzó pártnak van tehát erkölcsi alapja hirdetni, hogy az úgynevezett sérelem politikájának célszerű lenne véget vetni immár az egész országban. Mindez természetesen nem fedi el a nézetek, a gondolkodás, az értékvállalás különbözőségét, hiszen többpárti demokráciában élünk, ahol az állampolgárok értékek, ideológiák és programok között választhatnak. De az állampolgárok nem hatalmaztak fel bennünket arra, hogy hiábavaló, sokszor személyeskedő és elvtelen vitákban őröljük fel egymás erejét és hitelét. Felhatalmazásunk arról szól, hogy a sokféle vélemény mérlegelésével találjuk meg a megoldások lehetőségét. Az ország népének elege van a széthúzásból, a viszályból, a feszültségkeltésből, a kirekesztésből, a gyűlölködésre uszításból - van gondja éppen elég. És hadd tegyek ehhez még valami fontosat: Alig egy hónapja Nagy Erzsébettel együtt helyeztünk koszorút 1956 mártírjai, így a néhai miniszterelnök, Nagy Imre emlékművére. Ott áldoztam lélekben testvérbátyám emlékezetének is, aki szintén áldozata lett 1956-nak. Hiszem, hogy el kell hárítani minden akadályt, amely elválaszt vagy szembeállít bennünket a történelem, az emberi sorsok vagy az emberi tévedések következtében. Hogy mi indít erre engem? A tisztelet, a megkövetés, az őszinte megbékélés szándéka. (Nagy taps.)A társadalmi megbékélés éppen azért fontos, mert az elkövetkező négy év óriási közös vállalkozásunk lesz, és ennek kell megteremteni az alapjait, ehhez kell megtalálni a társadalom legkülönbözőbb csoportjainak az azonos, de legalábbis összeegyeztethető értékeit és érdekeit. Ezért az új kormány a gazdasági-szociális megállapodás megkötésére hívja fel a munkaadók és a munkavállalók szervezeteit. Kéri minden egyesület, civil szervezet véleményét, munkakészségét és támogatását. Társadalmi megbékélés nélkül lehetetlen a gazdasági-szociális megállapodás, enélkül pedig lehetetlen a modernizáció. Ez a megállapodás azt is célozza, hogy megkezdjük a szociális partnerség intézményrendszerének kiépítését. A szociális partnerség rendszerének Magyarországon sincs történelmi előzménye. A fejlett államokban viszont jól bevált, és nélkülözhetetlen szerepet tölt be a piaci hatások és a szociális érdekek kibékítésében. Ez politikai értelemben azt jelenti, hogy a társadalom döntő többségének életkörülményeit meghatározó kérdésekben a döntések konszenzussal szülessenek és támogatást élvezzenek. (9.40)Kormányalakító baloldali párt képviselőjeként hangsúlyozom, hogy piacgazdaságot építünk - a jövőben is; de nem engedhetjük meg, hogy a vadkapitalizmus jelenségei méltatlan sorsba taszítsák a társadalom többségét! Nem kell messzire mennünk, hogy lássuk, ahol a társadalmi megbékélés különféle okok miatt nem jött létre, ott súlyos politikai konfliktusok alakulnak ki. Ezek olykor polgárháborúkhoz is vezetnek, és akkor lehetetlenné válik mindenféle felzárkózás és modernizáció. Sőt, a felgerjedő nacionalista indulatok olyan eszméket keltenek életre, amelyek az embereket vallási vagy faji alapon kívánják megosztani. Ilyen nézetek megjelentek nálunk is. Ezekkel nem törekszünk megbékélésre, és hisszük, hogy egy egészségesebb politikai légkörben a faji, felekezeti, nemzetiségi uszítást tiltó törvények révén társadalmi veszélyük elhárítható. A választások eredménye igazolta: népünk józan többsége elutasítja az ezeket az eszméket képviselő politikai csoportokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyes, nem teljesen pártatlan szemlélők szerint az új kormány vagy abba bukik bele, hogy nem teljesíti az életszínvonallal, a létbiztonsággal kapcsolatos várakozásokat, vagy abba, hogy teljesíti, de gazdasági megalapozás nélkül. Meggyőződésem, hogy a kormányprogram kivezető utat mutat ebből a dilemmából. Nyilvánvaló: komoly önmérséklet nélkül nem tudunk lendülethez jutni, nem tudunk kikerülni a másfél évtizede tartó gazdasági megtorpanásból. A szociális piacgazdaság mint célkitűzés sajnos nem jelentheti azt, hogy a kormányzati ciklus végére általános jólét teremthető hazánkban - de meg tudjuk állítani a további rosszabbodást. Az új kormány stratégiai célja tehát a modernizációs folyamat következetes végrehajtása, amit a szociális piacgazdaság, a demokratikus jogállam intézményeinek és működési rendjének megszilárdítása biztosíthat. Mindezt meg fogjuk tenni! De a kormány nem ígérhet könnyű és áldozatoktól mentes átmenetet... A bizalom, a támogatottság megőrzésének szándéka nem tántoríthatja el attól, hogy a programjában vállalt nehéz, hatásában súlyos lépéseket is megtegye. A bizalmat sokkal inkább az ásná alá, ha a lakosság tétovaságot, álkérdéseken való rágódást, politikai kacskaringókat tapasztal; ha nem látja, hogy a gondokat a kormány rendszerbe foglalva kívánja orvosolni, és ha mindezek nyomán a kormányzati cselekvésben nem fedezi fel saját boldogulásának lehetőségeit. Mi a tartós felemelkedés alapjait akarjuk megteremteni, és ennek megalapozására fordítjuk minden figyelmünket és energiánkat, hiszen erre kaptunk bizalmat a választók nagy többségétől. Lehet, hogy akad, aki szemünkre veti, hogy - akárcsak elődeink - áldozatkészséget, türelmet, belátást kérünk. Igen, így van! De hiszünk abban, hogy a mi programunk végrehajtása ezt igazolni fogja és meglesz az eredménye. És jó érzés tudni, hogy hisznek ebben az állampolgárok milliói is, akik tájékozott emberek, akik nem hangulatuk, hanem tapasztalatuk és tájékoztatásuk nyomán szavaztak úgy, ahogy szavaztak. Tisztelt Ház! Engedtessék meg nekem, hogy rövid indoklását és értelmezését adjam annak, amit nemzeti összefogásnak nevezünk. Mi abból indulunk ki, hogy a nemzetet senki sem sajátíthatja ki magának. E tekintetben abszurd állítás nem nemzetinek tekinteni azt a koalíciót, amely a választópolgárok túlnyomó többségét képviseli. Úgy gondolom, hogy a nemzet érdekét jelenti a munkából és bérből élők nagy tömegeivel, a munka világával való összefogás. Ennek az álláspontnak az igazságát hadd támasszam alá egy idézettel: "A szociális kérdés egészének kulcsa a munka. Az igazságos munkaviszonyok elősegítik az emberi személyiség mindenoldalú fejlődését. A munkának elsőbbsége van a tőkével szemben. A vállalkozóknak mindenekelőtt a köz javát kell a szemük előtt tartaniuk." Nos, ez az idézet nem Marx Károlytól vagy Willy Brandttól, hanem egy közelmúltban elfogadott vatikáni dokumentumból való. Most azokhoz szeretnék szólni, akik már tulajdonosok - vagy ezután lesznek tulajdonosok. Érdemes elgondolkodni a németek pénzhez való viszonyán, akik hasznukból előbb az üzletüket fejlesztik, majd az otthonukat, aztán az utcájukat csinosítják, és azt követően városukat szépítik - azaz összességében az országukat és ezzel önmagukat gazdagítják. Nemzeti ügynek tekintjük, hogy gyerekek ne éhezzenek az iskolákban - de azt is, hogy tehetséges fiatalok, tudósok itthon is megtalálhassák boldogulásukat. Becsüljük meg az írókat, művészeket, a pedagógusokat, a művelődés valamennyi közalkalmazottját és vállalkozóját! Nemzeti gőgtől átitatott állami kultúrairányítás helyett demokratikus szellemű, ösztönző, támogató, kulturális felelősségvállalás fogja jellemezni a szociálliberális kormányzat munkáját. Nem vonul ki a kultúrából, hanem azt teszi, ami a jó hazai hagyományokból és a modern nemzetközi tapasztalatokból reá hárul. Vonatkozik ez az írott és elektronikus sajtó szabadságának maradéktalan biztosítására, a médiatörvény sürgős beterjesztésére, illetve a rádiózás és a televíziózás sok indulatot kavaró konfliktusainak megoldására is. A kormány számára - és személy szerint számomra is - rendkívül fontos, hogy a demokrácia mindenki előtt szabaddá tegye az utat vallása gyakorlásához. A kormány nem tesz különbséget hívők és nem hívők, hívők és hívők között. A kormány részéről az alkotmányban lefektetett lelkiismereti és vallásszabadság alapján mindenféle hit hívei tiszteletben részesülnek. A felekezetek közötti nézeteltérésekbe, véleménykülönbségekbe - akár ideológiailag, akár más jelleggel - a kormány még közvetett módon sem kíván beavatkozni. Mi az "egyházak" alatt az összes egyházat és vallási felekezetet értjük. A nemzeti összefogásból nem engedjük kirekeszteni a hazánkban élő nemzetiségeket sem. Szeretnék e helyen is utalni arra, miért nem lehetünk mi, akik itt élünk a Kárpátok koszorújában, a Duna és a Tisza vonzáskörében, soha soviniszták, elvakult nacionalisták. Nos, azért nem, mert e térségben a népek, nemzetek az idők kezdetétől fogva keveredtek. A magyarság vonzerejét jelentő átörökítő és magába olvasztó képességét és az ezáltal is megerősített nemzetfenntartó tehetségét nem vitathatja senki. Németek, szlovákok, cigányok, szerbek, horvátok, zsidók, románok, ruszinok és mások teljes joggal tartják hazájuknak ezt az országot. Valamennyiük tehetsége, szorgalma, másságuk megannyi színe elválaszthatatlan attól, amit egyetemes értéknek tekintünk. Éppen ezért a kormány megengedhetetlennek tartja, hogy kalandor, gyűlölködő nézetektől vezettetve bárki is fellépjen ellenük, megalázza, kirekessze őket a magyar társadalomból.Lehetőségeinknek megfelelően támogatjuk a nemzeti kultúrát, az oktatást, az újságok, a könyvek kiadását, a nemzetiségek közösségi szerveződésére pedig a kormányzat megfelelő figyelmet fordít. A nemzeti összefogás üres szólam marad csupán, ha nem értjük bele azokat, akik még, illetve már nem aktív dolgozók. A gyermekeknek nem lesz több gyermekkoruk, csak ez a mostani, s mi ezért éppúgy felelősek vagyunk, mint jövőjükért. Rendkívül körültekintően és a lehetőségekhez képest gyorsan kell biztosítani a fiatalok számára a pályakezdést.Mindent meg kell tennünk az időskorúak gondjainak enyhítéséért is. Miközben törvényekkel, intézkedésekkel készen állunk arra, hogy a nyugdíjasok, tehát a felnőtt lakosság mintegy egyharmadának életkörülményeit erőnk szerint javítsuk, látnunk kell, hogy az ő közérzetük sem csupán anyagiakon múlik. (9.50)Nem tekinthetjük az idős embereket másodrendű állampolgároknak. Az élet minden területén tiszteletet érdemelnek szüleink, nagyszüleink, de mások szülei és nagyszülei is. Hölgyeim és Uraim! Erőforrásunk lehet, ha erősítjük az állampolgárok bizalmát az igazságszolgáltatásban. Az eljárások megreformálásával el kell érni, hogy az ügyek elbírálása felgyorsuljon, hiszen gyakran elviselhetetlenül hosszú ideig tart egy-egy per, egy-egy ügy elintézése. Szólnom kell arról is, hogy mennyire romlott az elmúlt években a közbiztonság. A kormány ezzel kiemelten kíván foglalkozni. Haladéktalanul megkezdi egy átfogó bűnmegelőzési program kidolgozását és végrehajtását. Különösen nagy hangsúlyt kíván fektetni az erőszakos és gazdasági bűncselekmények, valamint a korrupciós esetek visszaszorítására. Nagy figyelmet kell fordítani a fiatalkorúak és a társadalom peremére sodródott csoportok bűnelkövetésének megelőzésére és a szervezett bűnözés terjedésének megakadályozására. Mielőbb el kell érni, hogy az ország minden településén lehetőleg minden lakos a nap bármely órájában kimehessen az utcára és ne kelljen félnie. De látni kell azt is, hogy a közbiztonság hiányának egyik fő forrása a szociális helyzet súlyossága. Amikor arra törekszünk, hogy javítsuk az életfeltételeket, nem csupán gazdasági, szociális feladatot, hanem nagyon fontos politikai célt is teljesítünk. Hiszen a rosszabbodó létfeltételek adnak talajt a szélsőséges nézeteknek és akcióknak, amelyek növelik az országon belül és a népcsoportok közötti feszültségeket. Programunk számos intézkedést megfogalmaz az állampolgárok egészségének megőrzésére és javítására; nemzeti ügy az is, hogy milyen az emberek közérzete és egészségi állapota. Most, hogy nemrégiben egy autóbaleset meglehetősen súlyos állapotban kórházba juttatott, nemcsak az élet és a halál választóvonalára érkeztem el, hanem átéltem, hogy mennyire kiszolgáltatott a beteg ember, és közelről láttam az agyonhajszolt orvosokat, a kimerült ápolókat, akik elsősorban hivatástudatból végzik munkájukat. Ezúton is, itt is szeretnék köszönetet mondani nekik. Személyes dolgaimról szólva hadd tegyek még egy kis kitérőt. Sokféle nevet adtak annak a szerkezetnek, amelyet hosszú heteken át kellett viselnem, jó néhány elmés megállapítás és néhány karikatúra is napvilágot látott, s bizony nem volt mindegyik kíméletes hozzám. Mégis úgy éreztem, megtiszteltetésnek kell vennem, hogy - akár ha humorosan is - foglalkoznak egy politikussal. Jóllehet mellékesnek látszik, de szerintem fontos, hogy milyen a politikus viszonya a közélethez, benne a humorhoz. Hogy tudomásul tudjuk-e venni, akinek nincs tele a hócipője, annak is tetszhet a Hócipő. (Derültség a bal oldalon.) Vallom, hogy az a politikus, aki csak a másról szóló humort tudja elviselni, aligha tud szót érteni az emberekkel. Hiszem, hogy erőforrásunk lehet a stílus is, hogy meg tudjuk hallani és meg akarjuk hallgatni, amit az emberek mondanak, akár itt a parlamentben is, és azokat is, akik más véleményen vannak, mint mi. Szót kell értenünk egymással! Ígérhetem, hogy ez a kormány nem fogja kioktatni a népet, hanem arra törekszik, hogy az állampolgárok minél többet tudjanak meg a körülményekről, a helyzetről, a lehetőségekről. Csak így remélhetjük, hogy pontosan megértenek bennünket, s észrevételeiket, javaslataikat idejében mérlegelhetjük. A párbeszéd a társadalommal a politizálás olyan fontos feladata, amely olykor keservesen nehéz, de soha meg nem kerülhető. Mi nem leszünk a kirekesztés, az elhatárolódás, a gőg kormánya. A nyíltság, a beavatás, az őszinte hangnem lesz a mi stílusunk. És úgy véljük, a kapcsolatoknak ez a tisztességes formája érleli meg valamennyiünkben az együvé tartozás érzését. A kormányzat vállalja a nyilvánosságot, sőt elvárja és eltűri a bírálatot. A döntés felelősségét természetesen nem csökkenti a nyitott politizálás, a felelősség mindig a döntésre felhatalmazottaké. A kormány valódi sajtószabadságot kíván s el akarja kerülni, hogy bárki beavatkozzon a politika területéről a közszolgálati televízió és rádió műsorpolitikájába. Véget akarunk vetni annak is, hogy súlyos közpénzeken kormánypárti sajtó működjék ebben az országban. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország sorsa, a kormány törekvéseinek sikere nagymértékben függ attól, hogy miként alakulnak a nemzetközi feltételek és mennyire képes a külpolitika a változásokhoz alkalmazkodni, képes-e a nemzetközi folyamatokat az ország javára kiaknázni. A lakosság joggal várja el a kormánytól, hogy építse Magyarország nemzetközi kapcsolatait, hogy azok hozzájáruljanak a környezet biztonságosabbá válásához, és hozzáférhetőbbé tegyék a gazdaság számára nélkülözhetetlen külső forrásokat és piacokat. A kormány ennek megfelelően három egyenrangú és egymással szorosan összefüggő cselekvési irányt határozott meg külpolitikai programjában. Egyidejűleg kíván azon munkálkodni, hogy Magyarország szorosan kapcsolódjon a fejlett államokhoz, integrálódjon a fejlett államok nemzetközi szervezeteibe, és kölcsönös bizalomra építő jó viszonyt teremtsen térségünk államaival. Támogatjuk a határainkon túl élő magyarságot abban, hogy jogaik a nemzetközi dokumentumok és normák szerint nyerjenek elismerést, kapjanak garanciákat és érvényesüljenek a gyakorlatban. Magyarország modernizációja, gazdasági-társadalmi fejlődése és biztonsága szempontjából egyaránt elengedhetetlen, hogy mielőbb és az elérhető legkedvezőbb feltételekkel csatlakozzunk az Európa Unióhoz. A kormány hatékonyan fog dolgozni a csatlakozás előkészítésén, gazdasági és jogrendszerünk ehhez szükséges átalakításán, a lakosság felkészítésén, s a szerződésekben biztosított továbblépési lehetőségeket kihasználva annak eléréséért, hogy a társulás az eddiginél több előnnyel járjon a magyar gazdaság számára. Külön is szeretném hangsúlyozni, hogy külpolitikánk legsürgősebb feladata, hogy megkezdje azoknak a feszültségeknek a felszámolását, amelyek Magyarország és egyes szomszédai viszonyát terhelik. Ez a térség stabilitása, hazánk biztonsága, gazdasági érdekeink és nemzetközi megítélésünk szempontjából egyaránt elengedhetetlen. Szomszédainkhoz fűződő viszonyunk javítása nélkül nincs arra sem esélyünk, hogy elő tudjuk mozdítani az ott élő magyar kisebbség helyzetének javulását, jogainak érvényesítését. A kormány ezért kész arra, hogy kezdeményezően lépjen fel és ha szükséges, gesztusokat is tegyen. Kész arra is, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kezdjen Szlovákiával és Romániával az általuk régóta szorgalmazott alapszerződésről. Ebben egyaránt rögzíteni kell a határok sérthetetlenségét - kimondva, hogy a szerződő feleknek egymással szemben nincsenek területi követeléseik - és a kölcsönös kötelezettségvállalást a nemzeti kisebbségek jogainak maradéktalan érvényesülésére.Többször is elmondtam: közjogi értelemben tíz- és félmillió magyar állampolgár miniszterelnöke kívánok lenni. Ez a kormány a választók bizalmából Magyarország lakosságának a kormánya. Ugyanakkor mélységesen átérzem személyes felelősségemet és a kormánynak alkotmányban rögzített felelősségét is a határainkon túl élő magyarok sorsa iránt. (10.00)Meggyőződésem azonban, hogy ezt a felelősséget nem hangzatos kijelentésekben, hanem a kisebbségi sorban élő magyarok helyzetét valóban javító lépésekben kell kifejezésre juttatni. A kormány napirenden fogja tartani ezt a kérdést a szomszédos országokkal sorra kerülő találkozókon, de nem úgy, mint az országainkat szükségképpen szembefordító problémát, hanem mint a térség stabilitása érdekében közösen megoldandó feladatot.Biztos vagyok abban, hogy a nemzetközi realitásokkal számot vető Magyarország és a partner országok érdekeinek összehangolásán munkálkodó külpolitikával jelentős mértékben meg lehet erősíteni hazánk nemzetközi tekintélyét. Fokozni lehet az országunk iránti érdeklődést és rokonszenvet, és ez törekvéseink széles körű nemzetközi támogatását fogja eredményezni. Éljünk azzal a ritka alkalommal, hogy ez az ország szabadon dönthet saját politikájáról, nincs ellensége, csak partnere és együttműködésre kész szomszédja.Tisztelt Ház! A második évezred utolsó öt évének nemcsak nemzeti évfordulói, a honfoglalás és az államalapítás példázzák az elválaszthatatlan kettősséget, hogy egyszerre legyünk európaiak és magyarok. Európa - értelmezésünk szerint - azonban nemcsak egy földrajzi fogalom, hanem egy magatartásforma; a humanizmus, a felvilágosodás, a reneszánsz, a szabadság, az emberi jogok összessége is. Számunkra Európa egy kulcsszó, és egyetlen lehetőség, hogy nemzetünket is felemeljük. A kettős feladat, a kettős kötés nagyszerűsége késztetett arra, hogy a haza, a nemzet, a nép iránti elkötelezettségből tisztelettel és alázattal igent mondjak a felkérésre, hogy vállaljam a kormányfői tisztet.Hölgyeim és Uraim! Különböző beszédekben, visszaemlékezésekben, elemzésekben számtalanszor hallottunk hivatkozni az elmúlt 4 év, az elmúlt 40 év, régebben az átkos 25 év terheire, amelyek a magyar valóságra ránehezedtek. Én úgy vélem, hogy sokkal hosszabb időszakról van szó. 1867-ben a Deák Ferenc-i kiegyezés soha nem tapasztalt virágzást, modernizációt indított el hazánkban. Ez a nagy fél évszázad az első világháborúig tartott. Ám, ami azóta történt, kevés kivétellel mind növelte a nemzet terheit. Ebben az értelemben majd egy évszázad fölhalmozódott előítéleteivel, rossz beidegződéseivel kell megbirkóznunk.Manapság sok emberben él az a sejtés, többekben a növekvő remény, hogy a magyar történelem első szocialista és liberális koalíciója nemcsak egyszerű kormányalakítás, hanem szerencsés esélye a nemzeti felemelkedésnek, a nemzeti egység megteremtésének.Minden hazáját szerető magyar állampolgárhoz fordulok, amikor felhívom őket, hogy közös erőfeszítéssel teremtsünk valóságot ebből a reményből. Legyen a mai nap egy új kiegyezés kezdete, amiből fejlődés, jólét és békesség fakad! Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy vitassák meg és fogadják el a beterjesztett kormányprogramot! Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó taps.)