Berregi István (FKGP)
BERREGI ISTVÁN (FKgP): Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Vegyes érzelmekkel olvastam a kormányprogram főleg mezőgazdasággal foglalkozó részét, gondolva előre arra, hogy a mezőgazdaság egyike lehet azoknak az ágazatoknak, amelyet már művészet volna mélyebbre süllyeszteni, mint ahova a nem könnyű harminc év után az elmúlt négy év alatt süllyedt. Örülök, hogy a helyben, illetve a patkónak bármelyik oldalán ülő képviselőtársaim is körülbelül ezen a módon gondolkodnak és többen így látják. S most azt mondtam, hogy művészet volna, viszont arról meggyőződtem, hála Istennek, hogy nem művészek kezébe fog kerülni a mezőgazdaság, hozzáértő embereket láttam, és bízom abban, ha sok mindenben az MSZP nem is fogja betartani ígéretét, de a mezőgazdaság egyike lesz azoknak a területeknek, ahol igenis sokkal érzékenyebb lesz a vidékkel, a faluval, a mezőgazdasággal, s az azokból élőkkel kapcsolatban, mint az eddigi, előtte lévő két kormány, illetve ahogy most már talán 40 év óta is ez megtörtént. Olvastam a könyvet, a programot, de mégis szeretném főleg a tárca leendő vezetésének a figyelmét felhívni három olyan probléma aránylag gyors segítségnyújtására, amely a falun élő emberek túlnyomó többségét érinti és jövőjüket alapjaiban meghatározhatja. (15.40)Az első és egyik legfontosabb dolog most, azt hiszem - és ami nagy gond vidéken, falun, főleg akik most földdel rendelkeznek téeszeknél, de főleg a magángazdálkodóknál -, hogy folyik az aratás, a kalászos termények betakarítása. Átvétele azonban nehézkes, akadozik, vagy nem is lehet eladni. A felkínált ár pedig néha siralmas. Van, aki 5500 forintot is mer ígérni a búza tonnájáért, kihasználva ezzel a lehetőséget, de még jobban a termelőket. Úgy gondolom, hogy nem lenne szabad engedni és eltűrni e folyamatot, kell a gyors és hathatós segítség. Meg kellene nyugtatni ama kedvüket vesztett termelőket, hogy mely időponttól veszik át és mennyiért gabonájukat.A másik nagy gond a kárpótlás. Nagyon fontos lenne e kérdés mielőbbi, minél több földre vágyó volt tulajdonos számára történő, valamennyire is megnyugtató rendezése és mielőbbi befejezése. Tudom, e kérdésben rengeteg a vita, félreértés, másképp gondolkodás. Elég sokan nem értik vagy nem akarják megérteni ennek fontosságát. Ma is többen állítják, hogy kár volt a termelőszövetkezetet szétverni. Pedig bizton állíthatom, hogy a szövetkezeteknél csak egyszer volt verés, mondhatnám úgy is, hogy ütés-verés, kínzás, sok öngyilkosság, de ez mind akkor volt, amikor összeverték a téeszeket és azokat, akik nem akartak belépni. Lehetőséget kell adni és meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy aki kárpótlási jeggyel rendelkezik még és gazdálkodni szeretne visszakapott földjén, az minél gyorsabban és lakóhelyéhez minél közelebb földhöz juthasson. Ügyelni kell - még ha ez törvénymódosítással is járna -, hogy ahhoz a kevés földhöz, amely még elosztásra, kiosztásra, illetve árverésre kerül, elsősorban az azon termelni akaró, földműveléssel foglalkozó magyar parasztcsaládok juthassanak, nem pedig a maffiák és haszonlesők. Nem lenne szerencsés a jelenlegi jogbizonytalanságot tovább fenntartani a "ki vet?" és "ki arat?" kérdésekben sem. Gyorsan tisztázni kell a tulajdonjogot, és ezzel együtt ennek törvény általi védelmét, mert számtalan eset előfordul, hogy a kárpótolt megkapta a földjét 1993 nyarán vagy szeptember-októberben, de a szövetkezet szó nélkül bevetette, ma pedig szó nélkül arat. Hol itt a magántulajdon biztonsága?A harmadik nagyon fontos kérdés a termelőszövetkezetek üzletrészének jogi úton történő egyértelmű rendezése. 30 éven keresztül minden téesztag úgy tudta, hogy a szövetkezeti vagyon közös tulajdon. Erről meséltek nekik a szövetkezet vezetői éppúgy, mint az akkor is hatalmon lévő párt vezetői. Most pedig, akik élve a törvény adta lehetőséggel, kiléptek a szövetkezetből, akár alapító tagként is, sok esetben üres kézzel és üres zsebbel kénytelenek új életformájukat elkezdeni. Ma sokszor ugyanazon vezetők azt mondják, nem vihetik ki üzletrészüket, hisz az nem az övék. Ebben az esetben hogy kik hazudtak és hazudnak, az egyértelmű, csak még az nem világos, hogy 30 éven keresztül hazudtak-e vagy mostanság. Nehezen értik meg az emberek, hogy demokráciáról, emberi szabadságról beszélünk, és bizony nagyon sok téesztagot vidéken a szövetkezeti vezetők még ma is megfélemlíthetnek minden különösebb felelősségre vonás nélkül. Érdemes elgondolkodni azon is: ma Magyarországon többen többmilliós végkielégítést kapnak, ugyanakkor nagyon sokan a téeszbe bevitt saját vagyonukat sem kapják meg, még elbocsátásuk esetén sem.Úgy gondolom, össze kell fogni pártállástól és frakciótól függetlenül, és közös erővel segíteni a magyar mezőgazdaságot, és ezen keresztül az egész országot minél gyorsabban talpra állítani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)