Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Ház! Nem szeretném megismételni a már elhangzott megjegyzéseket az előttünk fekvő kormányprogram általános vagy néhol üres voltáról.Részben a kormányprogram műfajából és részben a koalíciót alkotó pártok eltérő érdekeiből, ellentéteiből és nyilván a megkötött kompromisszumok nagy számából fakad a célkitűzések magas absztrakciós volta, néhol már-már a légüres térbe emelkedése. A program VI. fejezetéhez - amely az oktatással és a tudománypolitikával foglalkozik - szeretnék hozzászólni. Ebben a fejezetben szembeötlők az általános megfogalmazások, a problémakatalógusként számba vett gondok ellentmondása. Egyetlenegy példát vegyünk csak. A program alkotói megfelelő szakmai előkészítést és társadalmi egyeztetést látnak szükségesnek az oktatásügyre vonatkozó döntések meghozatalában - egyébként nagyon helyesen. A programból kiolvasható, hogy a meglevő helyzet felmérésére, a várható igények és a munkaerőpiaci szempontok számbavételére ezt követően hosszú távú stratégiai tanulmány elkészítését tervezik.Ez a távlati koncepció az oktatásügy hosszú távú irányait kell hogy meghatározza, hiszen erre kell épülnie a közoktatási törvény tervezett módosításának, illetve a szakképzési vagy felsőoktatási törvény kiegészítésének.A jövőbeli kormánykoalíció a Ház elé kívánja terjeszteni az előbbiekkel szorosan összefüggő nemzeti alaptanterv alapelveit, és jóváhagyás végett az oktatás tartalmi korszerűsítésének a tervét. Ez eddig 6, külön-külön is jelentősnek remélt anyag.A programból megtudjuk azt is, hogy a törvénymódosítást legkésőbb 1994. december 31-éig a Ház elé kívánják terjeszteni. Az imént említett széles körű társadalmi egyeztetés nyilván szeptember elején kezdődik. Október-november, és reményeink szerint, a program szerint decemberben már mi is láthatjuk az eredményt, hiszen elénk szánja ezt a kormány. Tisztelem annyira a program szerzőit, hogy feltételezem, komolyan gondolták azt, amit leírtak. Ám akkor e területen, e fejezetben legalább szakítani kellett volna az általános megfogalmazások sokat emlegetett gyakorlatával, és nem kerülhettek volna a fejezetbe olyan mondatok, mint a koalíció egyik legfontosabb sarokpontjáról, az esélyegyenlőség megteremtéséről szóló. Egyetlenegy idézet: "Minimális célként olyan oktatáspolitikai eszközrendszer alapjainak lerakását tűzi ki - mármint a kormány -, amely hosszabb távon javítja a hátránnyal induló gyermekek felzárkózási és továbbtanulási esélyeit". Minimális cél, az eszközrendszer alapjai, hosszabb távon javítja, különös figyelmet fordít, törekszik, csökkenteni igyekszik stb.Értem én, hogy ez a legnagyobb, talán egyedül exportképes hazai ágazat; hogy a konkrét megfogalmazások következményekkel járnak, de akkor el kell dönteni: 1994. december 31-e a határidő, vagy széles körű egyeztetés. De legjobb lenne nyíltan vállalni az álláspontot és az egyenes beszéd kockázatát. Ennyit a műfaji és az elvi kérdésekről.Szabó Iván hosszan idézte a kormányprogramnak a lelkiismereti és vallásszabadság iskolai garanciáira vonatkozó részét. E kérdés alapvetően két elemből áll: az egyházi iskolaindítás, illetve az önkormányzati iskolai hittan kérdéséből. Az első kérdésben üdvözlöm, hogy a magán- és egyéb fenntartású iskolákat a kormány a társadalmi igényekhez igazodó mértékben, és nem 1948-ra visszatekintő nosztalgiák mentén kívánja megerősíteni. A támogatottság megállapításának elveiről, garanciáiról azonban a program már nem szól. Ami nehezen értelmezhető egyértelműen, a közoktatási megállapodásokra vonatkozó rövid, kicsit enigmatikus utalás.A másik elem az iskolai hittan kérdése. Az itt leírtak részleteiben is egyeznek az oktatási törvény vitájában benyújtott 1993-as javaslatainkkal, ezért ezt továbbra is támogatom. A program olyan jogi szabályozás megteremtésére vállal kötelezettséget, amely biztosítja a világnézet szabad megvallását, és az arról való hallgatás jogát is. Garantálja a tanteremhasználat lehetőségét a hitoktatás számára, de nem enged állami beavatkozást a felekezetek által szervezett és irányított képzésbe, sőt annak állami regisztrációját sem engedi.Azt gondolom, a mára kialakult gyakorlat és az idő igazolta a másfél-két évvel ezelőtti álláspontunk helyességét. Ebben, tehát a jogszabályoknak a kialakult és békés gyakorlathoz való igazításában támogatom a kormányprogramot, viszont nem támogathatom az 1990-es hittanháború újraindításában sem az új kormánykoalíciót, sem az újsütetű ellenzéki társakat. Végezetül két kérdésre szeretnék még kitérni. Az önkormányzatok szerepe a legaggályosabb a program oktatáspolitikai részében. Az a legsúlyosabb fenntartásom az oktatáspolitikai programmal kapcsolatban, hogy nem számol az elmúlt négy év változásainak meghatározó pontjával, az önkormányzatok oktatásirányítási szerepével. Mintha nem is venne róluk tudomást. Érthetetlennek tartom, hogy az önkormányzati jogok védelmében egykor élenjáró politikai erők kormányra kerülvén egy, az önkormányzatok oktatáspolitikai szerepét csökkenteni szándékozó programot fogadnak el. Érthetetlen a dolog elvi és alkotmányos megfontolásokból, de érthetetlen politikai megfontolásokból is.Az önkormányzatok szerepének figyelmen kívül hagyása több ponton is tetten érhető a programban. A program a szakmapolitikai döntések meghozatalának jogát a tudományos, szakmai és érdekképviseleti szervezetek delegálási jogára épült testületekkel kívánja megosztani. Ebbe még kis jóindulattal beleérthetnénk az önkormányzatok érdekképviseleti szervezeteit. A tantervi vizsgakövetelmények, a NAT tartalma azonban már egyértelműen csakis a szakmai egyeztetésen esik át, mi több, a közoktatási törvény módosításával kapcsolatos intézkedések szerint még a NAT alapelveinek módosítását is kizárólag szakmai testületekre kívánja bízni. A korszerűsítési programot a központi felelősség, a szakmai önfejlesztés és a piaci alapon szerveződő szolgáltatások egyensúlyára kívánja építeni a kormányprogram. Itt sem jelenik meg a helyi felelősség szempontja. Hibának tartom ezt, mert négy év tapasztalata van mögöttünk, hová vezet ez a meglevő realitásokkal nem számoló oktatásfejlesztési program? Lehetséges megoldás persze - és nem kevésszer találkoztunk már ezzel -, hogy az önkormányzat politikai törekvései valamely szakmai szervezet álruhájában jelennek meg, és részt vesznek végül is a döntés-előkészítésben. Azonban azt gondolom, ha egyszer elismertük, hogy a mindenkire kötelező műveltségminimum meghatározása társadalompolitikai, és nem csupán szakmai szempont, akkor célszerű ezt másképpen kezelni. Jobb a világos és áttekinthető rendszer, mintha mindenki valami másnak mutatkozik. Külön hangsúlyt kap az önkormányzatok politikai és szakmai beavatkozásának kizárása az iskolák életéből, ami a szó közvetlen pártpolitikai értelmében minden kétséget kizáróan helyes. (16.10)A Fidesz által is mindig támogatott elv ez volt. Bizonyos oktatáspolitikai kérdések viszont alapvetően hozzátartoznak az oktatásért viselt helyi felelősséghez, például az intézmény profiljának, képzési irányainak szelektív vagy komprehenzív jellegének meghatározásáért, a helyi polgárok munkaerőpiaci esélyeiért az önkormányzatok is viselik a felelősséget. Kizárásuk ebből a szférából, ebből a területből tehát ártalmas, az állampolgárok kárát szolgálhatja csak.Az intézményvezetők kinevezésének oly sok vitát kavart kérdését rejtélyesen lebegteti a program. El kell dönteni: hideg vagy meleg. Korlátoztatik-e a fenntartó joga vagy pedig sem? Mindkettő mellett szólnak igen nyomós érvek - de jobb ezt eldönteni és nyilvánosan vállalni.A másik jelentős és kicsit aggodalmas kérdéskör az iskolaszerkezet problémája. Sajnos itt is olyan általános mondatokkal találkozhatunk, amelyekről már korábban szóltak, ám ezek az általános programok értékválasztásukban számunkra vállalhatók. A szocialista és szabaddemokrata kormány ki akarja zárni a korai pálya- és iskolaválasztás kényszerét, csökkenteni a családok anyagi helyzete szerinti elkülönülést. Ezt mint alapértéket helyeseljük. Azt is, hogy csak a felső középfok szintjén váljanak el egymástól a képzés különböző irányai. Mi több, a már elvált képzési ágak közötti átjárhatóság garanciáit is meg kívánják teremteni. Ezekkel a célokkal tudunk azonosulni.Nem látjuk viszont mindennek az operacionális garanciáit. Azaz ha csak a vizsgakövetelmények regulálják az oktatási rendszert, mi akadályozza majd meg, hogy a képzési irány azonosságának deklarálása mellett ne jöjjenek létre olyan intézmények, amelyek természetesen teljesítik a vizsgakövetelményeket, de szakmai autonómiájukra hivatkozva és az ebbe a keretbe tartozó felvételi politikájukkal máris megvalósítanak egy szelektív és nem komprehenzív iskoláztatási gyakorlatot? E tekintetben egyetértek Dobos Krisztinával, hogy valóban aggodalomra adnak okot az e részben megfogalmazott általános mondatok. Ha ennek a programnak az a célja, hogy a kötelező feladat teljesítése után a lehető legtágabb legyen a kormányzat mozgástere a következő időszakban, akkor ez a program meg fog felelni a kormánypárti képviselők igényeinek, hiszen a lehető legtöbb lehetőséget biztosítja így a koalíción belül a hatalmi és szakmai alkuk, üzletek kifutásának. Ám ha a jövendő négy év kormányzati cselekvésének iránytűje valóban ez az itt beterjesztett és előttünk fekvő dokumentum lesz, akkor - én legalábbis személy szerint - igen aggodalmasan nézek a következő esztendők elé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)