Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jó kormányprogram teljesíti a választók elvárásait, tükrözi a koalíciót alkotó pártok programjait - amennyiben koalíciós kormányról van szó -, érthető, konkrét, számon kérhető és kiterjed minden lényeges problémára. Megfelel-e a beterjesztett program ezeknek a kritériumoknak? Nézzük először a választók elvárásait. A program áldozatvállalást kér, a fogyasztás csökkentésére törekszik, nem mentesíti a lakosságot a további megpróbáltatásoktól. A sikert a magántulajdon uralkodóvá válásától és az ebből fakadó gazdasági-társadalmi fejlődéstől várja, tehát kapitalista magángazdaságot épít. Megfeledkezik arról, hogy a választók nem a magántőke érdekeinek kiszolgálását, hanem a gondoskodást, a szabad piacnak a közösség érdekében való korlátozását kívánják. Nem elég most arról nyilatkozatot tenni, hogy most rosszabb lesz és aztán majd később mindenkinek jó lesz, mert valamiképpen egy ilyen kijelentés lóg a levegőben. Hibás és korszerűtlen a kormány politikája, hiszen a tőke szabad mozgását Európa-szerte korlátozni kívánja a társadalmi fejlődés. Hibás és korszerűtlen a kormány politikája, mert a szociális intézményrendszer lerombolása árán akar gazdasági felemelkedést. Nevezhető szocialistának ezután ez a program? A tervek szerint emelkednek a lakosságot érintő fogyasztási és általános forgalmi adók, a sokat vitatott áfa. Drágul az energia, gyorsul és a közüzemekre is kiterjed a privatizáció, csökkennek a szociális ellátások. Az állampolgári jogok helyén előtérbe kerül a szocialista és liberális frakciók által az elmúlt ciklusban oly sokszor kifogásolt rászorultsági elv. Ez a program tehát nem szocialista program. Nem csökkentik benne egymás hibáit a koalíciós partnerek, a kisebbik fél véleménye érvényesül, látszólag ellenszolgáltatás nélkül. Azt mondják: nincs titkos záradéka az MSZP-SZDSZ-paktumnak - talán nincs is ilyen paktum. De akkor érthetetlen, hogy a szocialisták miért adták meg magukat és elveiket... A program nem ígéri a munkanélküliség gyors megszüntetését. A program tehát realista. A szöveg céloz arra, hogy a munkanélküliség kezelése az egész kormány gondja, de addig nem jut el, hogy elsőbbséget adna társadalmunk ezen legégetőbb kérdésének. Ami jó ebben a programban, az folytatása a mögöttünk álló négy évnek. Az új kormány is előtérbe állítja az aktív foglalkoztatáspolitikát, és érdekeltté akarja tenni a munkanélkülieket az álláskeresésben. Számon kérhető ez a program? Ítéljék meg önök! A foglalkoztatáspolitikai fejezetben ilyen állítmányok találhatók: ösztönzi, figyelmet szentel, kiemelt feladatának tekinti, igyekszik. Hát reméljük, hogy sikerrel fog igyekezni; ám ahol a kedvezmények megvonásáról van szó, tisztelt képviselőtársaim, határozottan is tudnak fogalmazni. 1995-ben a kormány megszünteti a gyermekek után felszámolható személyi jövedelemadó-kedvezményeket. Nem a meghatottságtól csuklott el a hangom, de ez a mondat azért elég kemény. Bárki utánaszámolhat, hogy ez az egy mondat milyen mértékben csökkenti családja jövedelmét. A számítás után kevés választópolgár kiált majd fel: igen, ezért szavaztam a szocialistákra vagy a szabaddemokratákra! Nagyon fontos a feketemunka visszaszorítása. Fontos az önkormányzatok bekapcsolása a foglalkoztatási gondok megoldásába, és magam is szívesen támogatnám a Szolidaritási és a Foglalkoztatási Alap összevonását is. De ez utóbbit csak az MSZP-programban lehet megtalálni, a kormányprogram már így fogalmaz: javítani kell e két alap felhasználásának hatékonyságát. Ez nem közérthető, nem konkrét - ez semmitmondó megfogalmazás. A koalíció sajátos ajándékcsomagot állított össze a nemzetközi családév alkalmából. Lehetővé teszi ugyan a férj és a feleség önkéntes együttadózását, viszont megvonja a gyermekek utáni adókedvezményeket, lerövidíti az anyasági támogatások időtartamát, és a jövedelemhatár csökkentése miatt a jövőben kevesebben kaphatnak gyermeknevelési támogatást. Az kiderül e fogalmazványból, hogy az ÁFAterhek növekednek, de a részletekről semmit sem tudunk meg. Meg kellene őrizni a gyógyszerek nehezen megszerzett ÁFAmentességét. Remélem, hogy a szociálisan érzékeny koalíciós képviselőknek lesz legalább annyi befolyása, mint a kis létszámú KDNP-frakciónak volt az előző ciklusban. Ha nem, akkor a nyugdíjasok és a gyermekes családok lemondhatnak arról, hogy gyógyszerhez jussanak. A választások során a polgárok kifejezték azt a kívánságukat, hogy az átalakulás kevesebb fájdalommal járjon az eddiginél. A gondoskodó állam reményében szavaztak. Ez a program hideg zuhanyként éri őket, nemcsak amiatt, ami benne van, hanem amiatt is, ami nincs benne. Nincs részletes családpolitika. Azt gondoltam, hogy nincs benne népesedéspolitika sem, de miniszterelnök-jelöltünknek egy nagyon érdekes bejelentése volt ma: azt mondotta a kiegészítésben, hogy tíz és félmillió magyar miniszterelnökének érzi magát. Ez azt jelenti, hogy e ciklusban 200 ezer többletet kell produkálnunk... (Derültség.).., ez azt jelenti, hogy van népesedéspolitikája a kormánynak... (Taps a jobb oldalon.)... - kár, hogy a részletekkel nem ismertettek meg. Hacsak elő nem kerül az, ami a koalíciós szerződésben benne van, hogy azon egygyermekes családoktól, ahol a gyermek a hatodik életévét betöltötte és két kereső áll rendelkezésre, esetleg megvonják a családi pótlékot. Én nagyon örültem, hogy ez nem került be a kormányprogramba, de most ezek után nem tudom, hogy népesedéspolitika címén mint büntető rendszabály nem jelenik-e meg újra. Remélem, hogy nem. Az egészségpolitikával kapcsolatban nagy örömömre szolgál, hogy az amortizáció kérdését napirendre tűzi és meg akarja oldani a kormányzat. Szabad orvosválasztás esetén ez különösen fontos, hiszen a települési önkormányzat esetleg többletterheket kell vállaljon, ha átáramolnak a betegek egyik helyről a másikra. Nem tudjuk viszont, hogy ennek mi lesz a forrása. Fölmerül, hogy kevesebb orvosra van szükség. Ha ezt a képzés oldaláról a minőségi szint emelésével akarják elérni, akkor ezt örvendetesnek tarthatjuk. Ha a nyugdíjkorhatár komoly megtartását, illetve megkövetelését jelenti, akkor megfontolandó, hiszen ez a szakma tapasztalati szakma, és a 60 éves nyugdíjkorhatár számos olyan kollégát érinthet, akinek a tapasztalatára a betegeknek volna elsősorban szüksége.Nem örvendetes az a kitétel, hogy a szabad orvosválasztást az olyan szakorvos fölkeresésére is lehetővé kívánják tenni, ahol a körzeti orvos nem látja előre a beteget. Lehet, hogy úgy ítélték meg a koalíció egészségpolitikusai, a háziorvosi rendszer már oly tökéletesen működik, hogy úgyis fölkeresi a beteg a háziorvosát, mert megvan benne a bizalma, és akkor nem kell mesterségesen ilyen csúnya szabályokat hozni, hogy előbb a háziorvos, aztán a szakorvos. Ha így van, akkor jó, tényleg fölöslegesen ne vegzáljuk az embereket. Nem vagyok benne biztos, hogy így van, és vajon elérte-e már a lakosság egészségügyi ismerete azt a szintet, hogy tudják, milyen bajjal hova érdemes fordulni. Nem kerülünk-e abba a problémába, amit már két és fél évezrede Menenius Agrippa tanmeséjéből ismerhetünk: ha az egyes tagok külön-külön föllázadnak és külön életet élnek, akkor az egész test bajba kerül. Az egész test orvosa a háziorvos, érdemes odafigyelni arra, amit mond. (16.50)Összefoglalva: ez a sok helyen őszinte, de többnyire szándékosan homályosra fogalmazott - és így alig számonkérhető - program csalódást kelt, nem teljesíti be a választók reményeit, nem felel meg az abszolút többséget szerzett párt választási programjának, és megoldatlanul hagy lényeges kérdéseket. A megoldások egy része, például a várható terhek mértékének meghatározása majd a szociális megegyezés során alakul. Ez a döntés csak akkor lehet hiteles, ha az érdekegyeztetésbe bekapcsolódhatnak az egyesületükbe tömörült állampolgárok is. Elsősorban a nagycsaládosok és a nyugdíjasok képviseletéről kellene gondoskodni.Túlzott optimizmus azt remélni, hogy a lakosság a program okozta csalódás ellenére vállalja a további terheket. A koalíció nyilván megpróbálja elmagyarázni, hogy nincs más út, hogy nem lehet jobban, nem lehet másként. Ezután csupán azzal kell szembenézniük, hogy a szavazók nem magyarázatot, hanem sorsuk gyors jobbra fordulását várták önöktől is, mint ahogy mitőlünk is. A felelős pártvezetők pontosan tudták, meddig lehet nyújtózkodni. Igaz volt az a megjegyzés, hogy nem hangzottak el felelőtlen ígéretek, ám a ráutaló magatartás, a helyi választási gyűlések hangulata, az élőszóban kifejtett propaganda, azért az már más üzeneteket is hordozott. Ez a kétarcúság bosszulja most meg magát.Hol a szociáldemokrácia mostanában? - kérdezhetjük Petőfi után szabadon. Bizony, nem a kormányprogram az a barátságos, meleg szoba, ahol föllelhetjük. Ennek a kormányprogramnak a megvalósítása megszabhatja a legközelebbi választások eredményét, és igen, tetszik, nem tetszik, egyciklusos, többpárti parlamenti demokráciában nem most kezdődik a következő választási küzdelem - már elkezdődött május 28-án, 29-én.Ennek a kormányprogramnak a sorsa tehát végül is majd négy év múlva fog eldőlni. Megítélésünk szerint nem a program meghiúsulása, hanem éppen megvalósulása árthat a lakosságnak és a program készítőinek. Végrehajtása esetén a szabaddemokrata-szocialista paktum erőit a gondoskodó állam kiépítését vállaló kereszténydemokrácia a szociális igazság megvalósulásának programjával fogja leváltani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)