Kádár Béla (MDF)
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy kormányprogramvita még nem a spanyol bikaviadalok fogalomvilágából ismert "igazság pillanata", hiszen a választási várakozásokat, ígéreteket még nem a megvalósítással, hanem csupán a programtervezés és egy programtervezet szakszerűségével szembesíti. Ebből a szempontból szeretnék hozzászólni a programtervezet külgazdasági összefüggéseihez. A külgazdasági programkészítés szakmailag, műfajilag mindig nehezebb feladat, hiszen nem csupán az ország lakosságához szól, hanem a nemzetközi üzleti világhoz, a nemzetközi döntéshozói réteghez is. Nemcsak készíteni, hanem bírálni sem könnyű egy olyan külgazdasági programot, amelyet gazdaságfilozófiailag egymáshoz nem túl közel álló, egy mikszáthi "különös házasságot" kötött koalíciós erők készítenek. Az egységes gondolati vonal hiánya így nem csupán a nyolcvanas évek tervdokumentumaiban szereplő túlzott számú prioritás olvasásakor kialakult hangulatra emlékeztet, hanem Ézsau és Jákob biblikus történetére, a kéz és a hang különbségére - csak hát éppen még nem tudjuk, hogy ki Ézsau, aki örökségét értékesítette. A 162 oldalas program két szűkös oldalt és hét sort szán a külgazdasági stratégiára. Torgyán képviselőtársam talán délelőtti panaszára vigaszt talál abban, hogy vannak sorstársai, hiszen ez a külgazdasági stratégia terjedelemben a programtervezetnek 1,3 százaléka. A legnagyobb jóindulattal sem állíthatjuk, hogy a terjedelem tükrözi a külgazdasági kapcsolatok jelentőségét olyan országban, ahol az elmúlt évben minden ötödik munkahely, az összjövedelmek közel 30 százaléka a kiviteltől, 40 százaléka az áru- és szolgáltatáskiviteltől függött, ahol a tőkeimport a tavalyi összberuházások nagyságrendjének egyharmadát tette ki.Az NGKM megszüntetése után ez a szűkre méretezett terjedelem, a második - kínai értelemben vett - rendkívül komoly hangú figyelmeztetés a holnap hivatalba lépő, "különös házasság" keretében kialakult furcsa páros nem túlzott külgazdasági fogékonyságáról.Önmagában az nagyon örvendetes, hogy a kormány a magyar gazdaság jövőjét a világgazdasági és európai integrálódásban a felvevőpiacok, technológiai és pénzügyi erőforrások megszerzésében látja. Eddig minden rendben is volna. Bár ez nem új, de mindenképpen helyes cél, sok más, a programtervezetben szereplő és azonkívül az elmúlt időszak nyilatkozataiban elhangzott céllal egyetemben. A programban azonban nemcsak különféle ideológiai megközelítések, megállapítások, gazdaságpolitikai és politikai pályaelemek keverednek, hanem szűkmarkúság és nagyvonalúság is. A külgazdasági fejezetben a szűkmarkúság nemcsak terjedelmi és koncepcionális oldalon, az idegenforgalom mostoha kezelésében, hanem a megjelölt fő cél megvalósításához szükséges támogató alcélok, eszközök és források felvázolásának hiányában jelenik meg. Bizony bizonytalanok maradunk még a szándékokról is, például az ország szempontjából meghatározó jelentőségű versenyképesség-javítás eszközeiről, az árfolyam-politikáról, a kereskedelemfejlesztés, a befektetés-ösztönzés, az árualap-bővítés eszköztáráról. Például jó lenne tudni, mert a bizonytalanság fojtogat minket torkunkban, hogy például az árfolyam-politika karbantartó lesz-e, preventív lesz-e vagy netántán korrektív lesz-e, mert itt különféle dolgok hangzanak el és íratnak le. (17.10)Sőt, szövegelemzési, szóhasználat-gyakorisági oldalról kételyek merülnek fel arról, hogy a külgazdasági stratégiai fejezet bevezető bekezdésében nagyon helyesen megfogalmazott hatékony, exportorientált növekedés célját nem árnyékolják-e be a program különféle részeiben felbukkanó importkorlátozó, piacvédelmi, protekcionista utalások? Vajon világgazdasági nyitás lesz-e, avagy befelé fordulás? Hallottuk, hogy ez minden idők legkonkrétabb intézkedési programja. Hát ha ilyen konkrétságra tart igényt egy kormányprogram, akkor bizony többet kellene mondanunk a célok megvalósításához szükséges eszközökről, forrásokról. Nagyvonalúság mutatkozik viszont más oldalon a helyzetmegítélési megállapításokban, a célrangsorolásban, a feladattelepítésben. Az 1990-92 közötti térségi összehasonlításban kimagasló külgazdasági teljesítményeket a programtervezet szövegétől eltérően nemcsak a kényszer, hanem a külgazdasági rendszerváltás, a kereskedelempolitikai mozgástértágítás, a külgazdasági szervezőmunka tette lehetővé. Ezt nem a leköszönő kormány minisztere mindig is sikerpropagandának minősített lelkiállapota mondatja velem, hanem az a veszélyérzet és aggodalom, hogy a korábbi hatóerők nagyvonalú félreismerése könnyen táplálhat olyan feltételezéseket a hon népében és a nagyvilágban, hogy az új kormány netán - nemcsak a programszövegezésből kitűnően - idegenkedik a rendszerváltástól, nem épít az elmúlt négy év kedvező külgazdasági fejleményeire, s ebből adódóan nem látja, nem is láthatja a jövő fejlődésének mozgatórugóit és feladatait. Az ismeretek és az információk meglehetősen nagyvonalú kezelésére utal például az orosz MIG-gépek állítólagos hitelfinanszírozási költségeinek 20 milliárd forintra becsült, szinte becslési varázslatnak tűnő nagyságrendje. Nem titok sem Magyarországon, sem külföldön, hogy az orosz fél a MIG-ek átadásával törlesztette korábbi kereskedelmi adósságainak közel felét, és gyakorlatilag a jegybank és a Pénzügyminisztérium közötti elszámolás költségvetés-technikai kérdés. Ha ezt nem tudjuk, és a szöveget olvassuk, könnyen eshetünk olyan hiedelembe, hogy itt valamiféle hangulatkeltési törekvésről van szó. Hasonló nagyvonalúság tapasztalható a cél-rangsorolásban, feladattisztázásban. A programtervezet néhány sorban foglalkozik külgazdasági és külpolitikai összefüggésben európai integrálódásunkkal. Bár politikai életünkben az elmúlt évek során a bajusz, sőt a bajusz formája, konyulási vagy emelkedési szöge is különleges politikai jelentőséget, értelmezési lehetőséget kapott, dehát azért szövegezésben ez mégiscsak más dolog, hogy három - miként délelőtt hallottuk a miniszterelnöki programbeszédben - egyenrangúnak minősített, egymás alá írt - 11. és 26. oldalon - bajusz foglalkozik a kicsinyke magyar gazdaság Európai Unió felé, a visszahódítandó keleti és a még annál is távolibb távol-keleti piacok felé nyomulásával - hogy egy tőlem balra divatos kifejezést használjak. Nos, egy ilyenfajta bajusz-egyenjogúsítás minden politikai bajusz iránti tiszteletem mellett azért ez műfajilag prioritás-összemosás. Kételyeket ébreszthet eddigi európai integrációsfolyamat-politikánk folyamatosságáról. Hát merre is tartunk? Nyugat felé? Kelet felé? Távol-Kelet felé? Netán Észak-Amerika felé? Hát nem kell csodálkozni, hogy nagyon hamar meg fogják fogalmazni: quo vadis, Hungaria? Ki tud erre helyes választ adni?Európai reintegrálódásunk alapvető, a társadalom és a gazdaság minden területét felölelő nemzetstratégiai modernizációs biztonsági és politikai követelmény. A csatlakozási kérelem április elejei benyújtásával Magyarország hatpárti konszenzus alapján vállalta a felkészülést a teljes jogú tagságra. Csatlakozási szándékunk szilárdságát, stratégiai orientálódásunk irányát kérdőjelezheti meg az Európai Unióhoz fűződő kapcsolataink gyenge hangsúlyozása, a liberalizálás lelassítására, a kereskedelmi feltételek újratárgyalására vonatkozó megjegyzés. Persze a terápiában örökzöld követelmény termékeink és különösen mezőgazdasági termékeink piacrajutási lehetőségeinek a javítása, az agrárpolitikák közelítésének az elősegítése.Rendkívüli óvatosság és átgondolás szükséges azonban minden újratárgyalási, módosítási igénynél, mert ezek nagyon is érzékeny dolgok. A tisztelt Országgyűlés tudomására szeretném hozni, hogy 1995. január 1-jével, öt és fél hónap múlva a magyar ipari termékekre kivetett vámok megszűnnek - a textil- és az acéltermékek kivételével. 1995-ben viszont az acéltermékek vámja 0,8 százalék, és az év végére megszűnik.Hát kérem, ne tápláljunk illúziókat, hogy ha itt valamit gyorsítunk, annak valami rettenetes honmentő hatása lesz, viszont kellemetlen következményei annál inkább. Nem megállapodásokat kell újratárgyalni, hanem a már gazdaságdiplomáciai kemény munkával elért és megszerzett kedvezmények kiaknázásához szükséges árualapokat, versenyképes árualapokat kell megteremtenünk különféle termelés-, fejlesztés-, pénzügypolitikai eszközökkel. Erről és ennek mikéntjéről azonban nem szól a mese. Én nagyon egyetértek tisztelt Soós Károly képviselőtársammal, hogy ipari múzeummal nem lehet versenyképességet növelni. De gondolom, egyetért velem tisztelt képviselőtársam, hogy egy múzeumérettség megszerzéséhez négy év nem elegendő. Ha az általa most majd a jövőben irányított magyar ipar múzeumérettségűnek minősíttetik, akkor ebből nyilván az is következik, hogy ez nem a legutóbbi négy évben következett be. Múzeumérettséghez sok-sok évtized szükséges.Végül, de korántsem utoljára. Külgazdaság-érzékeny kis ország jövőjének, külkapcsolatainak alakításában létfontosságú az országkép. A jó országkép anyagi erő, bizalmi tőke. A Magyarországról kialakított kedvező országkép is közrejátszott az elmúlt négy évben abban, hogy a nemzetközi üzleti világ ezideig hét és fél milliárd dollárt fektetett be nálunk. Az országok, különösen a pénzügyi erőforrásokban szűkölködő néhai KGST-országok kemény küzdelmet folytatnak egymással is a külső erőforrások megszerzéséért. Az ország jó hírnevét, átalakulási teljesítményeit, jövőbeni fejlődési esélyeit - Caesar feleségéhez hasonlóan - még a gyanú árnyéka se érheti. (17.20)Nem örvendetes, hogy a választási kampány országképet rongáló hatása után a bizalomerősítőnek nem nevezhető nyilatkozatok a társulási megállapodás újratárgyalásáról, a jegybanki elnök úr jövőjéről, az expo lemondásáról, továbbá az NGKM megszüntetése, valamint a programban szereplő dramatizált helyzetmegítélések elmélyülő magyar válságról, importkorlátozásokról, feszültségekről, fizetésképtelenségről - hát ezek aligha alkalmasak a külföldi, de akár a belföldi vállalkozók jövőt építő tevékenységének az ösztönzésére. A bizalmi tőke kincs, nem szabad koptatni. Fények és árnyak keverednek ebben a koncepcióban, miként egy impresszionista festményben. Több fényt kér és érdemel az ország. Az ország lakossága a választásoknál a szakértelem és a szebb jövő Godot-jára várt. A program azt jelzi, hogy Godot nem jött el. (Derültség. - Közbeszólások: Eljött.) Kérem, még nem jött.Szükségünk van egy olyan programra, amely ezt az országot stratégiai jelleggel elvezeti a XXI. század felé, és nemcsak a rövid távú kényszerekre, egyensúlyi feszültségekre koncentrál. Ezt a jövőképet kell felvázolni. Ez a program még nem a jó program, de azzá tehető megfelelő átalakítással azért, hogy mindannyiunk érdekében célhoz jussunk. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)