Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKgP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság kormányának 1994-es programtervezete kapcsán a Független Kisgazdapárt részéről három kérdéskörhöz szeretnék nagyon röviden hozzászólni, tekintettel az 5 perc 20 másodperc rendelkezésemre álló időre. Az első kérdéscsoport korunk pestisére, a munkanélküliségre vonatkozik. Tudjuk, hogy 1990 elejétől 1994-ig a foglalkoztatottak száma mintegy 20 százalékkal, több mint 1,1 millióval csökkent, egyidejűleg a nyilvántartott munkanélküliek száma 24 ezerről 665 ezerre emelkedett. De ez csak a nyilvántartottaké, mert a két szám, az 1,1 millió és a 665 ezer között helyezkednek el durván a segélyből vegetálók és a feketemunkát végzők, akiknek száma a két kategórián belül legalább félmillió fő. Az 1,1 millió munkanélkülin nem elég passzív módszerekkel - főleg segélyezéssel - segíteni. Itt be kell vetni az aktív foglalkoztatáspolitika Európában már kipróbált eszközeit is: a munkahelyteremtést és a tudatformálás módszereit. Mivel pártunk elsősorban a vidék pártja, fel szeretném hívni a figyelmet Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád vármegyék riasztó gondjaira, ahol a szerkezetváltozás elmaradása, a világpiaci recesszió mellett a munkanélküliség teremt sok helyütt kétségbeejtő helyzetet - amely itt a bűnözés növekedésével is lemérhető. Ha a mezőgazdaságban foglalkoztatottak állománycsoportjait vizsgáljuk, ott a fizikai és szellemi foglalkoztatottak száma közel 200 ezer fő. Ez 5 százalékos tragikus csökkenést mutat az elmúlt években. Az alakulóban levő magán-parasztgazdaságok újonnan jelentkező munkaerőigénye, mivel ezek többségükben családi vállalkozások, a nagyüzemi munkahelyveszteséget vélhetően a közeljövőben sem fogják számottevően ellensúlyozni. A kérdésre vonatkozóan - hisz itt részletes elemzésére nincs módom - legyen szabad idéznem II. János Pál pápa Laborem exercens kezdetű enciklikáját; ezt annál is bátrabban teszem, mert a délelőtt folyamán miniszterelnök-jelölt úr ugyancsak II. János Pált idézte, és úgy gondolom, hogy ez az idézet nagyon fontos és nagyon alapvető: "Az embernek dolgoznia kell, részben azért, mert a Teremtő megparancsolta, részben azért, mert saját emberi természetének fenntartása és fejlődése megköveteli a munkát. De dolgoznia kell felebarátai miatt, főleg saját családja miatt is. De a társadalomért is, melyhez tartozik; a nemzetért, amelynek fia vagy lánya; az egész emberiség nagy családjáért, amelynek tagja, mivel örököse a korábbi nemzedékek munkájának, és ugyanakkor társalkotója azok jövőjének, akik utána jönnek és követik majd a történelemben." A munka tehát, mint látjuk, nemcsak emberi jog, hanem erkölcsi kötelezettség is. Az előző kérdéskörhöz kapcsolódik a munkavédelem problematikája. Bár az elmúlt évek során az elavult, balesetveszélyes termelés leépülésével itt a riasztó számok, az üzemi balesetek számai csökkentek, a helyzet - mint a programtervezet is megállapítja - messze nem kielégítő. Elsősorban persze itt nem a munkavédelmi törvénnyel van baj, hanem a mindennapok gyakorlatával. A munkahelyek megóvása érdekében a balesetveszélyes munkahelyek is értéket jelentenek a dolgozóknak, akik ragaszkodnak hozzájuk a munkanélküliségtől való félelmükben. A foglalkozási sérülések és megbetegedések megelőzése és az egész munkanélküli intézményrendszer szempontjából döntő jelentősége van Európában és mindenütt a társadalombiztosításnak. Aktívan részt kell venniük a biztosítási feltételek mellett a munkavédelmi kutatások fejlesztésében, a tájékoztatásban. Fontos itt is felhívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben több tárca összefogása hozhat csak eredményt. Az egészségügyi, a környezetvédelmi, a munkaügyi minisztériumok összefogása, közös törekvése teremthet csak kielégítő munkavédelmi kultúrát és átütő sikereket. Reméljük, megteremtődnek majd az együttműködés feltételei. A harmadik kérdéscsoportról, tekintve, hogy az időm elfogyott, nem tudok szólni. Erre még lesz lehetőség a három vagy a négy év folyamán. Köszönöm szépen. (Taps.)