Nagy Sándor (MSZP)
DR. NAGY SÁNDOR, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Önálló képviselői indítványunkat Kovács Pál képviselőtársammal, aki időközben miniszter lett, azért nyújtottuk be, hogy szeptemberben a nyugdíjasok már a 8 százalékkal felemelt összegű nyugdíjat kapják kézhez. Másfelől ez az indítvány az egyszeri összegű kifizetés időpontjára, ütemezésére forrásoldalról is megnyugtató választ keres, és érdekében hagy némi időt. Mindemellett garanciákat tartalmaz arra, hogy megfelelő időpontban a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzattal egyeztetve a döntés megszülessen.
A javaslat tehát az érvényben lévő törvény talaján áll, és nem ellentétes az önkormányzat döntésével, állásfoglalásával sem. Ezt azért hangsúlyozom, mert az az állítás, miszerint ez az indítvány nem felelne meg a törvénynek, és ellentétes lenne az önkormányzati állásfoglalással, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Maga a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat is körültekintően, azt kell hogy mondjam, november hónapra javasolta az egyösszegű, visszamenőleges kifizetést, mert számot vetett azokkal a likviditási problémákkal, amelyek az alap pénzügyi helyzetét jellemzik. Éppen ez az a körülmény, ami lehetővé teszi, hogy a szeptemberi 8 százalékos emelésről szóló döntés és a visszamenőleges egyösszegű kifizetésről szóló döntés időben elválhassék egymástól, de azokkal a garanciális elemekkel, amiket az indítvány III. pontja tartalmaz.
Konkrét kérdéseket illetően eddig tulajdonképpen két vonulata volt a vitának, legalábbis a bizottsági üléseken és a tegnapi napon, a sajtótájékoztatón elhangzott ellenzéki véleményekre gondolva.
Az egyik bizonyos jogi, procedurális problémákat vetett föl, a másik pedig a pénzügyi forrásoldallal kapcsolatos kérdéseket taglalta.
Ami az első kérdéskört illeti, szeretném ebből kiemelni azt, amit többen elmondtak, hogy tudniillik későn döntött a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, a kormány csak július 5-én kapta meg az erre szolgáló előterjesztést, illetve javaslatot.
Ez így, finoman szólva, pontatlan értelmezése a tényeknek, hiszen a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöksége június 14-én már úgy foglalkozott a kérdéssel, hogy a június 24-ére összehívott közgyűlésre kiküldendő állásfoglalás-tervezetet fogadta el, és lévén hogy az önkormányzati törvényből következően mindkét testület ülésén a kormány hivatalosan képviselteti magát, természetesen hivatalosan tudomással bírt a kormány arról, hogy ezt a kérdést megfelelően elő kell készíteni és az Országgyűlés elé beterjeszteni.
Hallottunk olyan véleményeket is, hogy jó, jó, de mindazonáltal lehetett volna talán korábban dönteni. Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy maga a nyugdíjemelési szisztéma és az ahhoz kapcsolódó döntési procedúra, finoman szólva, anakronisztikus. Lényegében június elején, május végén is arra van csak lehetőség, hogy az adott év várható nettó keresetnövekedését az első három hónap béradataiból, és elnézést a kifejezésért, a tenyérjósláshoz hasonlatos módszerekkel állapíthassuk meg. Nem a véletlen műve, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tavaly novemberben átadott egy kezdeményezést a kormánynak, hogy tudniillik változtassuk meg ezt a szisztémát, aminek két nagyon fontos oka van: részben a várható nettó keresetnövekedés mindig bizonytalanságokat, pontatlanságokat tartalmaz, részben a nyugdíjasok körében egyszerűen értelmezhetetlenné teszik, hogy most akkor ki, miért, milyen összegekre teszi ezt, hogyan becsüli ezeket az értékeket. Ezért kezdeményeztük, hogy térjünk át a megelőző év KSH által lezárt, tényleges nettó keresetnövekedésére, és erre épüljön a nyugdíjemelési szisztéma.
Én csak sajnálni tudom, hogy akkor, idén februárban sem, amikor újólag fölmerült, s tavaly év végén és idén áprilisig bezárólag sem volt alkalom arra, hogy a parlament ebben döntést hozzon, és arra sem volt alkalom, hogy egy ehhez kapcsolódó ügyben, hogy tudniillik, ha van elfogadott költségvetés és van stabil nyugdíjemelési szabály, akkor nem kell évente kétszer a parlament elé hozni a nyugdíjemelés ügyét, rá kell bízni a nyugdíjbiztosítás önkormányzatára, s a mindenkori kormány együttműködése keretében és az adott keretek között kell meghozni ezt a döntést. Ha ezek a döntések megszülettek volna, akkor most nem kellene ezekről a procedurális, időponti és egyéb körülményekről hosszan beszélni.
Ami a dolog pénzügyi forrásoldali kérdéseit illeti, lényegében azért alakult ki most ez a helyzet, mert természetesen úgy igaz, ahogy többen mondják, hogy az alap nem tudja ezt a hozzávetőleg 32 milliárd forintos többletet önmaga finanszírozni.
(16.00)
De ez nem a pontatlan tervezésnek vagy az önkormányzatnak felróható hibák következménye, mert döntően és alapvetően az önkormányzaton kívül eső körülmények miatt állt elő ez a helyzet. Először is a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat a mindenkori kormány hivatalos, adott évre szóló bérprognózisaira tekintettel tud csak tervezni. Ez a prognózis - ismert módon - 16-19 százalékos bérnövekedésről szólt. Ez az Országgyűlés előtt is ismeretes adat. Ehhez képest jóval erőteljesebb bérnövekedés következett be, aminek én mint szakszervezeti ember természetesen örülök - félreértés ne essék -, de azért szeretnék rámutatni: az a körülmény, hogy a személyi jövedelemadó-rendszerben történt változás következtében a nettó keresetnövekedés dinamikája erőteljesebb, mint a bruttó keresetnövekedésé, önmagában nyilvánvalóvá teszi, hogy a bruttó keresetekhez kapcsolódó járulékok, még ha teljes körű lenne a járulékfizetési készség, akkor sem lennének képesek az adott körülmények között finanszírozni a többletkiadásokat - ráadásul, sajnos, szó nincs erről a körülményről.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az önkormányzatok nem kapták meg annak a vagyonnak még csak egy töredékét sem, amit át kellett volna nekik adni; nem kapta meg azt a 16 milliárd forintot a két önkormányzat, amire megállapodásban kötelezte el magát a kormány, és amiből legkevesebb 9 milliárd forint járna a Nyugdíjbiztosítási Alapnak; nem történt meg a kötvénykibocsátás, ami a megelőző két esztendő, három esztendő hiányait lett volna hivatott fedezni, és ennek következtében a likviditási alapokat feltölteni, és ennek következtében a havonta képződő szabad pénzeszközök értelmes felhasználását is lehetővé tenni. És ami talán mindezen túl is a legfontosabb: nem történt semmi érdemleges lépés a ma már több mint 150 milliárd forintos kintlévőség legalább egy részének a beszedése érdekében, pedig erre jogi és egyéb formulákat javasolt az önkormányzat, szinte megalakulásának pillanatában.
Mellesleg mondom: az új kormányprogramban én messzemenően üdvözlöm az ide vonatkozó részeket, amelyek a tulajdoni konverzió gondolatától kezdve a tb-tartozások besorolásáig bezárólag ezzel a problémával érdemben kívánnak foglalkozni. Ebben a helyzetben teljesen érthető, hogy szembe kell nézni egy ilyen forrásproblémával és azzal, hogy hogyan, milyen időpontban, milyen ütemezésben, milyen módon lehet ezt finanszírozni.
A mi indítványunk arra irányul, hogy ez a megalapozó munka és az emögötti egyeztető munka a kormány és az önkormányzat között ne sodorja veszélybe a szeptemberi 8 százalékos nyugdíjemelést, és ezért én jó szívvel ajánlom az Országgyűlésnek, hogy támogassa, fogadja el indítványunkat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon. Szórványos taps a jobb oldalról.)