Kovács Pál (MSZP)
DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Ház! Mi július 13-ai dátummal küldtük be indítványunkat, és a Ház így vette napirendre. Ennek a száma H/20. Ehhez tegnap a bizottságokban különféle módosításokat tettünk hozzá mi szóban, illetőleg írásban. Ez jött meg ma reggeli dátummal, tehát nem ehhez történt a módosító indítvány benyújtása.
Kis Gyulának teljesen igaza van: a H/20. számú indítványhoz adtak be módosítást. Ez teljesen szabályos.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem lehet megállni azt, hogy ne reagáljunk arra, amit Kis Gyula a társadalombiztosításról és a nyugdíjemelésről az imént elmondott.
Mindenekelőtt általánosságban: túl kellene már azon lépni, hogy valaki arról beszél ebben a parlamentben, főleg négyéves bizottsági tapasztalattal a háta mögött, hogy mi lett a korábban befizetett nyugdíjjárulékokkal. Mindenki tudja, hogy a magyar társadalombiztosítás úgynevezett felosztó-kirovó rendszerben működik: a befolyó járulékokból fizeti a járadékokat, a nyugdíjakat is. Ez mindenhol így van. Magyarországon is így van. Az utóbbi négy évben is így volt. Korábban is így volt.
Ha valaki végignézi a magyar társadalombiztosítás történetét, akkor látnia kell, hogy '45-ben az ország lakóinak 38 százaléka volt biztosított. A biztosítás terjedt, gyakorlatilag a hetvenes évek elején kiterjedt az egész lakosságra vagy annak döntő részére. A járulékbevételek úgy alakultak, ahogy. Ez is követhető: '83-ban és '89-ben szufficites volt a társadalombiztosítás, egyébként nem volt szufficites.
Igaza van abban is Kis Gyulának, hogy ne kelljen minden évben parlamenti vitát és főleg számháborút rendezni arról, hogy mi mennyi, és hogyan emelkedjenek a nyugdíjak. Erre vonatkozóan a tb-önkormányzat tavaly év végén behozott ide egy javaslatot, amelyet azonban a parlament nem tárgyalt meg.
Bizony el kellene már dönteni azt - az volt az a javaslat, amely úgy szólt -, hogy a nettó átlagkeresetek előző évi növekedése legyen a mérce. Könnyebb lenne dönteni.
Megtehette volna azonkívül az előző parlament is azt - kormány-előterjesztésre -, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan úgy döntsön már az év elején, hogy meghatározza a márciusi és a szeptemberi nyugdíjemelést is. Erre is lehetett volna módot találni.
(16.30)
Arról is szó esett, hogy itt mi mennyi. Kérem szépen, a 2,7 milliárd a havi költsége a 8 százaléknak; ezt néggyel kell megszorozni, ha azt akarjuk tudni, hogy szeptembertől számolva ez mennyibe fog kerülni. Igaz, ha ma mechanikusan kimondjuk, hogy 8 százalék legyen visszamenőleg, január 1-jéig is, akkor ez összevissza 32 milliárd forintot tesz ki.
A mi javaslatunk nem arról szól, hogy majd egyszer dönt a parlament, nem arról szól, hogy majd novemberben dönt a parlament, hanem pontosan azt mondja: a parlament kötelezze magát arra, hogy október 15-éig az állami költségvetés, a tb-költségvetés helyzetének ismeretében, a nettó átlagkeresetek alakulásának ismeretében, a jelen törvény alapján dönt az egyszeri kifizetésről. Ezt nem kell mellébeszéléssel másként értelmezni, pontosan ez vagyon leírva ebben a szövegben.
Tehát az van benne hogy döntsön, és nem az, hogy majd egyszer dönt, talán, esetleg, lehetőség szerint. Pontos a szöveg, tessék elolvasni.
Azt javasolom tehát a tisztelt Háznak, hogy vegye figyelembe azt a helyzetet, amelybe most belekerültünk. Vegye figyelembe azt, amiről itt másfél napon keresztül szólt a vita, hogy mennyire ismerjük mi most az ország anyagi viszonyait, mennyire ismerjük azt a helyzetet, amelyet az új kormány, az új parlament átvett. Ezt figyelembe kell venni akkor, amikor ilyen nagy összegről és egy ilyen nagy jelentőségű kérdésről döntünk.
Erre akar adni a mi indítványunk meglehetősen rövid időt, de valamennyi időt az új parlamentnek és az új kormánynak. Kérem tehát, hogy támogassák ezt a módosító indítványt, illetve nem a módosító indítványt... (Elneveti magát.), hanem a mi önálló képviselői indítványunkat, mert hiszen én végig arról beszéltem. (Derültség, taps.)