Szilágyiné Császár Terézia (KDNP)
DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényből - mint nyilván minden hozzászóló - én is két mondatot szeretnék kiemelni. "A nyugellátásokat, a baleseti nyugellátásokat évente a nettó átlagkereset várható növekedésének megfelelő mértékben kell emelni. Az emelésre évente két alkalommal, márciusban és szeptemberben kell hogy sor kerüljön."
A törvény tehát kötelez bennünket arra, hogy a nettó átlagkereset várható növekedésének megfelelő mértékben a nyugdíjakat évente kétszer, márciusban és szeptemberben emeljük. Csak emlékeztetőül említeném meg, hogy a törvény megalkotásának vitájában volt döntési alternatíva, hogy a nyugdíjemelés mértékét a nettó bérnövekedéshez vagy az infláció mértékéhez köti-e. De az nem volt alternatíva, hogy a mindenkor kisebb mutatóhoz kösse.
Jelenleg az infláció mértéke 18 százalék, a nettó átlagkereset várható növekedési mértéke 27 százalék. Így tehát az a döntés, amely a 8 százalékos nyugdíjemelést akár 5 százalékra csökkentené vagy nem visszamenőleges hatállyal hajtaná végre, nem felel meg a törvény előírásainak.
A H/20-as, illetve most már a módosított, illetve újonnan benyújtott H/24. számú, dr. Nagy Sándor képviselőtársam és dr. Kovács Pál miniszter úr által benyújtott képviselői önálló indítvány arra tesz javaslatot, hogy a törvényben előírt nyugdíjemelés két ütemben történjen meg.
A javaslat értelmében az Országgyűlés most döntsön a szeptemberi, nem visszamenőleges hatályú 8 százalékos nyugdíjemelésről, és legkésőbb 1994. október 15-éig döntsön a további nyugdíjemelés mértékéről és időpontjáról.
A képviselői önálló indítvány még további egyeztetések szükségességére és a pénzügyi források bizonytalanságára hivatkozik. Én pedig most a közel három millió nyugdíjas hónapokon át való bizonytalanságban tartására szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét. Mert fel sem merül bennem a gondolat, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat a bizonytalansági tényezők figyelmen kívül hagyásával - s ezek közül csak egyet emelnék ki, mégpedig a már ismert időpontú kormányváltást -, felelőtlenül tette volna meg június végi javaslatát a szeptemberi 8 százalékos mértékű és visszamenőleges hatályú nyugdíjemelésre. Vagy ha igen, akkor saját magát vagy az újonnan megalakuló kormányt kívánta nehéz helyzetbe hozni. Vagy csupán az önkormányzatban működő szakszervezeti vezetők szolidaritási érzése jelent meg a törvénynek megfelelő javaslatban?
Ezek után érthetetlen számomra a dr. Nagy Sándor képviselőtársam és dr. Kovács Pál miniszter úr által benyújtott önálló módosító indítvány, amely a nyugdíjbiztosítási önkormányzat javaslatától és a törvényi előírástól eltérően fogalmazódott meg. Lehet, hogy ez az antiszociális kompromisszum már a megkötendő szociális paktum első jele?
Mi, kereszténydemokraták, keresztényszociális elkötelezettségünkből, a szociális igazságosság és biztonság megteremtésére való törekvésünkből kiindulva - lehetőségeinkhez mérten - mindig is kiálltunk és ki fogunk állni azon rétegek mellett, amelyek a legkiszolgáltatottabbak, és napi létbiztonsági gondokkal küzdenek. Ide tartozónak tartjuk a nyugdíjasok igen jelentős részét is.
A nagyobbik kormányzó párt igen szép szólamokban már a választási kampány során, sőt már kormányzati felelőssége tudatában is hangoztatta szociális érzékenységét és elkötelezettségét, amit én szívből üdvözlök.
A miniszterelnök-jelölt úr beszédében többek között az alábbiakat mondta: "Mi a létkérdésekre keressük a válaszokat." Azt is kijelentette, hogy szüleink, nagyszüleink az élet minden területén tiszteletet érdemelnek. Szeretnék hinni abban: ez nem azt jelenti, hogy szüleinket, nagyszüleinket csak szeretjük és tiszteljük, de közben életfeltételeik romlásának megakadályozására nem fordítunk kellő figyelmet, nem reagálunk gyorsan.
A miniszterelnök úr korábban azt is mondta, hogy az új kormány első cselekedetei között lesz a nyugdíjemelés - és ez valóban így van. De azt is mondta, hogy az értékmegőrző nyugdíjemelés.
(16.40)
Most megkérdezem, értékmegőrző lehet-e a képviselői önálló indítványban javasolt, csak szeptembertől szóló 8 százalékos mértékű nyugdíjemelés akkor, ha figyelembe vesszük a gyorsan bekövetkező áfaemelést és az energiahordozók áremelését? Arra már gondolni sem merek, hogyan fogja érinteni nyugdíjasainkat a bevezetendő egykulcsos áfa, amely esetleg megszünteti a gyógyszerek nulla kulcsát.
Mint már utaltam rá, a képviselői önálló indítvány tartalmazza azt a javaslatot is, hogy az Országgyűlés 1994. október 15-ig döntsön a további nyugdíjemelésekről. Ez a javaslat azonban számtalan bizonytalansági tényezőt takarhat. Ez a huzavona a nyugdíjemelés körül már eddig is nyugtalanságot keltett az érintettek körében, és a fenti javaslat elfogadása esetén - azt gondolom - ez az elkeseredés, nyugtalanság jogosan fokozódik tovább.
Természetesen nem kellene hogy kétségeim legyenek afelől, az új kormány az önkormányzati választások előtt, mint egy népszerű intézkedési csomagot, támogatni fogja ezt az októberi nyugdíjemelési javaslatot. Remélem, hogy a gyermekeket nevelő családok is kapnak hasonló értékes támogatást még az ősszel az önkormányzati választások előtt.
Az Országgyűlés csütörtöki ülésén a humor polgárjogot nyert e Házban. Én úgy gondolom, hogy a mese már régen polgárjogot kapott e Ház falai között, legfeljebb egyszer-egyszer egy rövid időszakra száműzetést nyert. Ezért engedjék meg, hogy most egy meseszerű történetre emlékeztessek. Gondolom, sokan közülünk gyermekkorunk legszebb meséinek tartottuk nagy királyunk, igazságos Mátyás király talán szociális igazságérzetéből fakadó intézkedéseiről szóló történeteit. Neki akkor még nem álltak rendelkezésére olyan technikai lehetőségek, mint a televízió, rádió vagy az írott sajtó. Így hát álruhában járta az országot, s a mesék szerint egy nép szerette, tisztelte és becsülte őt.
Ma reggel idefelé jövet a villamosra várva idős emberek mellett álltam meg, és akaratlanul is fültanúja lettem a beszélgetésüknek. Mi más lehetett volna a téma, mint az, hogy milyen mértékben és mikor emelik a nyugdíjakat? Többen tele voltak aggodalommal és bizonytalansággal. Ekkor megszólalt közülük egy idős úr - most őt idézem - : "Ő megmondta, hogy meglesz a 8 százalékos nyugdíjemelés január 1-jétől." Az úr természetesen személynevet is mondott, én pedig tudtam, hogy az általa említett "ő" tegnap este feltehetően nem mondott ilyesmiket a televízióban. Folytatta az idős úr: "Néhány nagyokos most arról vitatkozik, hogy nincs rá pénz, és honnan teremtsék elő rá a pénzt. Ő azonban - folytatja az úr - azt mondta, onnan, hogy az elmúlt négy évben a sok nagyon magasan megállapított nyugdíj egy részét visszaveszik, és azoktól is elvesznek, akiket baráti, rokoni alapon magas nyugdíjjal küldtek el korkedvezményes nyugdíjba."
Elgondolkodtam a dolgon, mert a korkép ismerősnek tűnt, csak éppen nem az elmúlt négy évből, hanem sokkal korábbról, az elmúlt évtizedekből. Sajnáltam a feltehetően kisnyugdíjas urakat, mert egy pillanatig sem volt kétségem afelől, hogy az Országgyűlés mai vagy hétfői döntése reményeiket nem váltja valóra, s elgondolkodtam azon is, hogy vajon ő tudja-e és akarta-e, hogy az igazságot osztó Mátyás király szerepét vívta ki magának, és vajon ennek a szerepnek képes lesz-e megfelelni és meddig?
Bár a koalíció többször hangoztatta, hogy az ellenzék minden ésszerű javaslatát meg fogja fontolni, és nem azt nézi, hogy ki mondta, hanem azt, hogy mit mondott, én mégis szkeptikusan ítélem meg az öt ellenzéki képviselő módosító indítványának elfogadását, amelyhez most mégis kérem képviselőtársaim támogatását, mivel nekünk, kereszténydemokratáknak az a célunk, hogy a nyugdíjasok számára minél optimálisabb feltételeket érjünk el. Az ellenzéki módosítási javaslat elutasítása esetén a kisebb rosszat, azaz a dr. Nagy Sándor és dr. Kovács Pál által benyújtott képviselői önálló indítványt támogatni fogjuk.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)