Csehák Judit (MSZP)
DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném én is ott folytatni, ahol Szigeti képviselőtársam abbahagyta: a tényekkel. Úgy látszik, muszáj megismételni képviselőtársaim indítványának a lényegét, ugyanis az indítványban szó sincs arról, hogy megkérdőjelezzük a jelenleg érvényes törvény végrehajtásának szükségességét és kötelezettségét; szó sincs arról, hogy nem tárgyal a kormány és nem tesz javaslatot a visszamenőlegesség hatályáról; szó sincs arról, hogy szeptember után nem kerül sor további nyugdíjemelésre.
Képviselőtársaim módosító indítványa szeretné áthidalni azt a nehézséget, hogy az új kormány nincs még olyan helyzetben, hogy egylépésben végrehajtandó szeptemberi nyugdíjemelésre tehessen javaslatot, ezért kettéválasztja az önkormányzat által megfogalmazott javaslatot; arra tesz most indítványt, hogy hajtsuk végre a szeptemberi nyugdíjemelést, és arra vállal kötelezettséget, hogy visszatér a visszamenőleges nyugdíjemelés mértékére.
Ugyan minden képviselőtársam az indoklában egészen pontosan elolvashatja, hogy miről szól a jelenleg érvényes jogszabály, de - valószínűleg nem véletlenül - Szilágyiné képviselőtársam csak a felét idézte a jogszabálynak. Én most a másik felét szeretném az önök figyelmébe ajánlani. A másik fele ugyanis úgy hangzik, hogy "Az emelés legkisebb és legnagyobb összegéről, az adott időpontban esedékes emelés összegéről, továbbá a két emelésen túlmenő esetleges további emelésről, illetőleg az emelésre jogosultak köréről is az Országgyűlés határoz". Ez a szöveg nem zárja ki, hogy a nettó bérekhez igazodó nyugdíjemelést három vagy akár több részletben is adja ki a parlament, de azt előírja, hogy márciusban és szeptemberben nyugdíjat kell emelni. Ilyen értelemben tehát képviselőtársaim indítványa nem mond ellent a jelenleg érvényes jogszabálynak és a törvénynek.
Szeretném a tények felsorolását is tovább folytatni. Való igaz, minden évben folyik egy áldatlan vita a nyugdíjemelés körül; és való igaz, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályt 1993 elején fogadtuk el. Az is elhangzott már, hogy a Nyugdíjbiztosító Önkormányzat szerette volna megszüntetni ezeket a vitákat, és előterjesztett módosító javaslatot; megfogalmazta: szeretné, ha kevesebb vita volna a nyugdíjemelések körül, és ha a nyugdíjemelés kötelezettsége az előző évi nettó keresetekhez igazodna.
Azt mondta erről a javaslatról a kereszténydemokraták igen tisztelt, jelenleg jelen lévő és akkor prominens pozícióban lévő képviselője - ez év február 15-én -, hogy "Végül mindössze annyi megjegyzést teszek, hogy még ebben a ciklusban szükségesnek látom az 1975. évi II. törvényre való visszatérést és a vita során is említett pontoknak megfelelő formában történő meghozatalát. Úgy gondolom..." - és ez a lényeg, ezért idézem - ".., ennek a parlamentnek ezeknek a döntéseknek a meghozatalával kell átadni a nyugdíjrendszer reformját a következő négyéves periódusra." Nem történt meg a visszatérés az 1975. évi II. törvény módosítására, és ezért folytatódik az áldatlan vita. Nehéz volna tehát az új parlamentet és az új kormányt elmarasztalni azért, hogy ezek a lépések nem születtek meg... (Dr. Nagy Sándor: És az önkormányzatokat.)... és az önkormányzatot is természetesen - jegyzi meg itt Nagy Sándor.
Szeretném tehát azt mondani: igen, vállaltuk, mindkét koalíciós párt vállalta, hogy stabil szabályozást fog behozni a parlamentbe. Az előterjesztés, az önálló képviselői indítvány ennek a kötelezettségét nem hárítja el. De itt és most, ebben a pillanatban nem az új jogszabályról tárgyalunk - nem is tárgyalhatunk arról, hiszen azt csak az önkormányzattal egyetértésben hozhatja be majd az új kormány -; itt most a régi érvényes törvény teljesítésének a kötelezettségét szeretnénk valamilyen módon megoldani.
Szó esett az anyagi feltételekről. Itt sem árt komolyan végignézni az előzményeket. Valóban, az elmúlt évben készített idei költségvetés 17-19 százalékos nettókereset-növekedéssel számolt. A társadalombiztosítás, a nyugdíjalap kiadásaiban tehát benne kellett volna legyen ebben az évben ennek a 17-19 százalékos nettókereset-növekedésnek a fedezete, az ehhez igazodó nyugdíjemelés fedezete.
Mit ír erről a Számvevőszék jelentése, még mielőtt a tisztelt régi Országgyűlés elfogadta volna az önkormányzat költségvetését?
(17.00)
Azt írja, idézem: "a vizsgálat úgy látja, hogy a jövő évi nyugdíjemelések lehetséges mértéke lényegesen elmarad az 1993. évitől, és nem követheti a nettó átlagkeresetek várható 17-19 százalékos növekedési ütemét sem."
Tehát úgy fogadta el az előző parlament a társadalombiztosítás idei költségvetését, hogy nem volt benne a fedezete még egy 17-19 százalékos nyugdíjemelésnek sem a társadalombiztosítás költségvetésében, nemhogy egy 27 százalékosnak. Nem véletlen tehát, hogy az előző parlament nem hozott az év elején döntést a szeptemberi emelésről. Nem is hozhatott, hiszen a nyugdíjbiztosító önkormányzatának adataiból az derül ki, hogy a szeptemberi nyugdíjemelésre a jóváhagyott költségvetésben mindössze egymilliárd forint áll rendelkezésre.
Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, nagyon furcsa dolog, hogy önök vetik fel az új kormány és az új parlament felelősségét. Nemcsak az önkormányzat volt tisztában azzal, hogy nincs erre pénz; a volt kormány tagjai, a volt képviselőház tagjai is pontosan tájékoztatva voltak arról, hogy nincs fedezet a nyugdíjemelésre, és nagyon jól tudták, hogy elő kell majd teremteni valakinek ezt a fedezetet akkor, ha végre akarja hajtani a törvényt.
Ezért tehát úgy gondolom, hogy legalább a másik oldalon ülőknek kellene egy kicsit belátással lenniük és türelmesebbnek lenniük, hiszen ha üres kasszát hagytak itt, a társadalombiztosítási alapoknál, akkor nem lehet követelni azt, hogy hajtsák végre egy lépésben, azonnal, az új kormány megalakulásának első napján ezeket az intézkedéseket. Mert hisz mit is mondott egyébként 93. október 13-án képviselőtársam, aki az egyik módosító indítványt megfogalmazta a vitában? Azt mondta: "Mit tehetne ilyenkor a társadalombiztosítás autonóm önkormányzata, ha mi rákényszerítenénk a törvény erejével, hogy a bevételeinél nagyobb összeget fizessen ki. Két dolgot tehetne: vagy azt, hogy erre hiteleket vesz fel, amit majd vissza kell fizetni a következő, meg az azt következő, meg az utánuk következő évek során az egész következő népességnek, tehát a gyerekeinknek és az unokáinknak. Magyarul: a mai kifizetésekkel ezt a lehetőséget élnénk fel. A másik, amit tehet - és meg is tesz -, hogy megpróbálja terhei egy részét áthárítani a költségvetésre. De ezzel csak azt teszi - folytatja képviselőtársam, vagy folytatta -, hogy az állampolgárokra ugyanolyan terhet ró, hiszen a költségvetés bevételeit viszont adóból kell fedezni. Tehát akkor megint csak a ma élő aktív korú lakosságra terheli ezt a többletkifizetést."
Ha '93. október 13-án ez volt a véleménye képviselőtársamnak, nem tudom, miért változott meg, milyen alapos indoka van, hogy ma más álláspontot foglaljon el.
Nem kívánok visszatérni a megelőző vitákra, hiszen szeretném megmutatni képviselőtársaimnak, hogy az erről a kérdésről szóló parlamenti bizottsági, általános és plenáris vitáknak a jegyzőkönyve itt van a kezemben. Én elolvastam; büntetésül szeretném ajánlani a vitában részt vevő többi képviselőtársamnak, hogy mélyedjenek el benne, mert esetleg mai aktuális véleményüket talán kénytelenek lesznek finomítani és egy kicsit átértékelni ezeknek a korábban elhangzott kijelentéseknek a fényében.
Természetesen felvetődött itt az is, hogy milyen volt a benyújtás időrendje. Igen; az önkormányzat elnöksége valóban 14-én határozott, 25-én az önkormányzat közgyűlése. Való igaz, hogy Boross miniszterelnök úr 5-én kapta meg a levelet; való igaz, hogy azonnal intézkedett, 7-én átadta ezt a parlament elnökének. Itt tehát formálisan senkit nem terhel mulasztás. Nem az utolsó dátumok a lényegesek, tisztelt képviselőtársaim, hanem a költségvetés elfogadásának időpontja, a februári döntés időpontja, a régi parlament feloszlása előtti időpontok a rendkívül fontosak és a lényegesek.
Ezért tehát úgy gondolom, hogy nem kell az új kormánnyal és az új koalícióval riogatni a nyugdíjasokat. A bizonytalanságot ugyanis nem az új kormány és az új koalíció teremtette... Igen, tudom, hogy az ország gazdasági helyzete nem négy évvel ezelőtt kezdett el romlani. Azonban kétségtelen, hogy nem javult az utóbbi négy esztendőben, hogy tulajdonképpen 1992-ben 32 milliárdos hiánnyal, '93-ban 40 milliárdos hiánnyal zárt a társadalombiztosítási kassza költségvetése. Mint ahogy bizonyos kötelezettségek teljesítésének hiányában hiányos lesz, deficites lesz az idén is a társadalombiztosítás költségvetése.
Ezért tehát úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket bizony mind meg kell majd tárgyalnunk akkor, amikor a fedezet kérdéséről és a visszamenőlegességről egy következő fordulóban dönteni fogunk.
Én azt gondolom, hogy nem kell politikai indulatokat kelteni. Azt gondolom, hogy valamennyiünknek tisztes kötelezettsége az lenne, hogy megtegyük, amit most meg lehet tenni; hogy higgadtan, okosan és felelősségteljesen döntsünk a benyújtott indítványról, fogadjuk el a 8 százalékos szeptemberi emelést. Hiszen a 8 százalékos szeptemberi emelés tízmilliárdos fedezete benne van a társadalombiztosítás költségvetésében, az egymilliárd mellé ugyanis a kormánynak, az új kormánynak át kell adnia 9 milliárdot, mert ez viszont a kormány költségvetésében, az ország költségvetésében van benne. Tehát nem bianco számlát állítunk most ki; ehhez nem kell módosítani sem a társadalombiztosítás, sem az ország költségvetését.
Úgy gondolom tehát, hogy felelősséggel fog a tisztelt parlament dönteni, ha elfogadja ezt a módosító indítványt. Ez nem bizonytalan helyzet, ezt a kormány álláspontjának ismerete nélkül megtehetjük. És befejezésül hangsúlyozom: ez nem mond ellene a Társadalombiztosítási Önkormányzat álláspontjának sem. Igen, én is tapasztaltam az önkormányzat közgyűlésén, hogy bizalmatlanok a nyugdíjasok. De azt gondolom, hogy okkal bizalmatlanok a nyugdíjasok. Az elmúlt esztendők nem szilárdították meg az idős emberek parlament és kormány iránti bizalmát.
Nekünk tehát éppen ebből kiindulva kötelességünk, hogy ezt az elvesztett bizalmat visszaszerezzük és kötelességünk, hogy igazat mondjunk a parlamentben. Ne csúsztatásokkal tárjuk ide a tényeket, ne olyan információkat vigyünk tovább, ami a hozzá nem értő emberekben valóban gondot, valóban rettegést és valóban félelmet ébreszt. Kérem, hogy a további vita során ezek megfontolásával szíveskedjenek a véleményüket megfogalmazni. Köszönöm. (Taps az MSZP, SZDSZ padsoraiban.)