Hack Péter (SZDSZ)
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormányprogram vitáját folytatva szeretnék röviden szólni egy olyan kérdésről, amely a tegnapi vitában is nagy nyomatékkal fogalmazódott meg, elsősorban Áder János hozzászólásában, de amely kérdés a választások első fordulója óta a politikai viták középpontjában áll. Nevezetesen többen megfogalmazták: tekintettel arra, hogy a megalakuló kormánykoalíció a parlamentben a mandátumoknak több mint 72 százalékával rendelkezik, ez egy rendkívül jelentős hatalom a koalíció kezében, egy olyan hatalom, amellyel bármit megtehet - mint ahogy ezt Áder János tegnap megfogalmazta.
Úgy érzem, indokolt és fontos ezzel a szemponttal foglalkoznunk, hiszen a koalíció két dolgot tehet. Az egyik, hogy állandóan zavarodottan ismételgeti bizonyos bűntudattal, hogy hát nincs is olyan nagy hatalmunk, nem kell ettől annyira félni; a másik, hogy számol ezzel a ténnyel, és megérti, érzékenyen reagál azokra a félelmekre, amelyek ebből a kétségtelenül létező közjogi helyzetből fakadnak. Mert igaz az, amit Áder János mondott, hogy közjogilag a koalíciónak lehetősége van minden olyan kérdés rendezésére, amelyhez az alkotmány kétharmados szavazást ír elő, így tulajdonképpen át tudja írni az egész közjogi berendezkedést, és korlátlan hatalmat tud gyakorolni.
Ezzel a ténnyel szembesülni kell, és én úgy látom, az a legteljesebb meggyőződésem, hogy a kormányprogram szembesül ezzel a ténnyel. Szembesül azzal a ténnyel, amit Montesquieu óta tudunk, hogy minden hatalom addig terjeszkedik, amíg korlátokba nem ütközik. A kormányprogram szövege egy sor ponton éppen azt az elkötelezést fogalmazza meg, hogy a koalíció, felismerve "hatalmának nagyságát" - már a hatalma nagyságát idézőjelben mondom -, a közjogi hatalom nagyságát, méreteit, önmaga elszánja magát arra, hogy ennek a hatalomnak közjogi korlátokat állít a saját maga által elfogadott törvényekben.
Szeretném felhívni itt a figyelmet arra, hogy ez a szándék, ez a koalíciós szándék nem pusztán a kormányprogram írott malasztja, hanem már gyakorlati lépésekben is megnyilvánul. Itt szeretnék utalni a Házszabály leendő tervezetére, amely az ellenzéki jogosítványokat nem a nemzetközi gyakorlatban szokásos méretekhez, hanem az aktuális ellenzéki méretekhez igazítja, és azokat a jogosítványokat, amelyeket a hatpárti tervezet ellenzéki jogosítványként tart nyilván, egyötödös indítvámyozási joghoz, egyötödös kezdeményezési - tehát az ellenzék létszámánál kisebb -, indítványozási joghoz köti.
(9.10)
Én úgy érzem, hogy ez már az első fontos gesztus arra - az első percekben megjelenő fontos gesztus arra -, hogy a koalíció ezzel a hatalmával, amit a választópolgároktól kapott, és ami miatt nem szabad bűntudatot érezni, hogy ennyien vagyunk, ezzel a hatalmával nem akar visszaélni. El szoktak hangzani megjegyzések, a polgármesteri vitára visszatérve, hogy lám, a koalíció akkor is lépett, de ezek a megjegyzések megfeledkeznek arról a tényről, hogy ezt a törvényt nem a koalíció szavazta meg, hanem három párt szavazta meg, három frakció szavazta meg, kettő ellenezte, egy pedig tartózkodott. Tehát itt a vitában a megoszlás, a határvonal nem a koalíció és a leendő ellenzék között húzódott, hanem egészen más körben.
A másik téma, amely a koalíció hatalmának korlátairól szól, az nem a közjogi hatalom korlátai. Ugyanis a hatalom nemcsak közjogi kategóriákban ragadható meg. Valamennyien tudjuk azt, hogy a hatalom nagymértékben attól is függ, hogy kinek mennyi információja van. Az információs hatalom is hatalom, és mind az előző kormány, mind az azt megelőző kormányzatok nagymértékben éltek az információs hatalmi jogosítványokkal.
Szeretném felhívni a tisztelt Ház és a tisztelt vitára figyelők figyelmét, hogy a kormányprogram nyomatékosan rögzíti a kormánynak azt az elszánását, hogy szakít mind az előző kormány, mind az azt megelőző kormány gyakorlatával az információs hatalom területén, és a nyilvános és számonkérhető kormányzás mellett kötelezi el magát. Ennek keretében a kormányprogram előrevetíti azt, hogy még a ciklus elején új államtitokról, szolgálati titokról szóló törvényt fogad el. Az eddigi titkosítási szabályok lehetővé tették, hogy például az egyik bejelentéstevő képviselőtársam ügyében lefolytatott vizsgálat során azok, akik a vizsgálattal érintettek voltak, a vizsgálat eredményét államtitokká nyilvánították, és az az abszurd helyzet állt elő, hogy senki nem tudhatta meg, hogy a bejelentőnek igaza volt-e vagy sem, mert a bejelentett személy dönthetett arról, hogy államtitok legyen az információ. Az ilyen abszurd helyzeteket meg kell szüntetni. A mai napig is él még az a jogszabály, hogy bármelyik társadalmi szervezet vezetője a szervezet belső életét szabályozó bármely kérdésben szolgálati titokká minősíthet, és hogyha valaki elmondja, hogy mi volt az adott párt belső vitáján, elmondja a nyilvánosságnak, akkor szolgálatititok-sértésért felelősségre vonható.
Ezeket a titkosítási, titkolózási szabályokat, amelyeknek az az elve, hogy a fő szabály az, hogy a kormányzati adat titkos - volt erre példa, hogy jogszabály-tervezeteket kezeltek titkosan -, és csak kivételesen kerülhet nyilvánosságra, ezzel az elvvel a kormányprogram szakít, és fő szabályként a nyilvánosság elvét rögzíti.
De ugyanígy az átlátható kormányzás melletti elkötelezést rögzíti a kormányprogramnak az a része, amelyről Horn Gyula miniszterelnök-jelölt úr tegnapi programbeszédében is nyomatékosan szólt: a gazdasági döntések átláthatósága és a korrupció elleni fellépés kérdése.
Tisztelt Ház! Nyilván senki nem táplálhat olyan illúziókat, hogy Magyarországon sikerülni fog az, ami a világon még sehol: megszüntetni a korrupciót. De azt az eltökéltséget a kormányprogram rögzíti, hogy a nemzetközi tapasztalatból meg kell tanulnunk azt, hogy a korrupciót visszaszorítani csak nagyon világos kormányzati eltökéltséggel lehet. Csak akkor lehet visszaszorítani a korrupciót, hogyha a kormánynak erre világos programja van, és ez a program két szinten kell hogy a valóságban is testet öltsön. Az egyik szint a törvényalkotás szintje - és itt kérem a tisztelt Ház támogatását ahhoz, hogy majd ha benyújtja a kormány, támogassák azokat a törvényeket, amelyek a korrupció lehetőségét korlátozzák, például a privatizáció átláthatóságát növelik, amire több ellenzéki képviselő is utalt, mindenekelőtt Torgyán képviselő úr; vagy: támogassák azt a javaslatot, amely az állami beszerzések, a közbeszerzések átláthatóságát növeli, és szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg azokra, akik a köz pénzéből szereznek be különböző árucikkeket, és ez a közbeszerzési tevékenység nemzetközi tapasztalat szerint is és bizonyos itthoni jelek szerint is nagymértékben táptalaja lehet a korrupciónak. Ezt nem az egyedi ügyeknek a feltárásával lehet megakadályozni és megszüntetni, hanem a körülmények megváltoztatásával ne lehessen személyi összefonódások vagy korrupt kapcsolatok révén nagymértékű állami megrendeléseket adni magáncégeknek, és ebből személyes hasznot szerezni.
Ugyanígy a korrupcióellenes törvényalkotási fellépéshez tartozik a képviselői tevékenység átláthatóságának növelése - és itt szeretnék megint egy mondat erejéig utalni arra, hogy a polgármester-vitának az egyik eleme volt az, hogy egy személy két pozíciót elláthat-e. Nem akarom a polgármester-vitát feleleveníteni, csak erre az egy elemre utalok: tisztelt képviselőtársaim tudják jól, hogy a teremben jelen levő képviselőknek és az előző ciklusban a teremben annak idején jelen volt képviselőknek nagyon nagy hányada két-három-négy felügyelő bizottságban, igazgató tanácsban, vállalat élén, vállalat tulajdonosaként több pozíciót is betölt. Tehát ez nemcsak a polgármestereknél indokolt felvetés, hanem általánosságban indokolt ezzel a kérdéssel foglalkozni, és a koalíció elszánta magát arra - ahogy a kormányfőjelölt beszédében is elhangzott -, hogy ezen a területen az összeférhetetlenségi szabályok áttekintésével világosabb viszonyokat kíván teremteni.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a korrupció elleni fellépésre a kormányprogram nemcsak törvényalkotási kezdeményezéseket javasol, hanem konkrét, egyedi ügyeknek a feltárását is, vizsgálóbizottságokat kezdeményez a kormány azoknak a visszaéléseknek a feltárására, amelyek súlyosan fenyegették a gazdasági stabilitást, a gazdaság tisztaságát. Ezekhez a szándékokhoz úgy érzem - függetlenül a kormányprogram egyes részeinek vagy egészének a támogatásától -, kérhetjük mindenkinek a támogatását, hiszen valamennyiünknek érdeke az, hogy átlátható, jogszabályi korlátokkal körülvett kormányzás jöjjön létre, amely átláthatóság nemcsak a közjogi hatalom tekintetében szab korlátokat, hanem az információs hatalom és a gazdasági döntések területén is - a korlátozott hatalom területén is - egy új szemléletet, új látásmódot vázol fel.
Ehhez kérem tisztelt képviselőtársaim támogatását, és kérem, hogy az ezzel kapcsolatos konkrét kormányzati intézkedésekben támogassák a kormányt. Köszönöm szépen. (Taps.)