Deutsch Tamás (Fidesz)
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mielőtt a szűkre szabott időkeret adta lehetőségek közepette a leendő Horn-kormány programjának XII. fejezetével, az önkormányzatokat érintő részekkel foglalkoznék, azelőtt annyit hadd jegyezzek meg, hogy úgy érzem, anélkül, hogy ez bármelyik oldal vagy bármelyik eddigi felszólaló által elmondottak kritikája lenne, hogy ez az - az előző parlamentet is beleszámítva - immár sokadik politikai vita bebizonyította azt, hogy egészen más struktúrában kellene ezeket a vitákat lebonyolítani. A lehetőségekhez képest témakörönként kellene haladni, hiszen azt hiszem, az egyszerű parlamenti képviselő szemlélőnek is eléggé meglepő, hogy mondjuk, a médiaügy fontos kérdései után én az önkormányzatokról beszélek, majd feltehetőleg egy gazdasági vagy szociálpolitikai kérdés következik. Tehát azt hiszem, érdemes lenne, mondjuk, a kormányprogram betartásáról vagy a kormány tevékenységéről tartandó vitát egy év múlva vagy az elkövetkezendő évben témakörök szerint lebonyolítani.
Tegnap Lamperth Mónika azt említette, jó, ha tudomásul vesszük, hogy a polgárokat alapvetően nem nagyon érdeklik - és én ezzel egyetértek; kevés olyan szocialista hozzászólás volt idáig a parlamentben, amivel egyet tudtam érteni, ezzel teljes mértékben egyetértek - az önkormányzatok struktúrájára vonatkozó alapvető kérdések, őket a gyors, áttekinthető, lehetőleg udvarias ügyintézés érdekli. Mindez azonban nem érv arra, hogy az önkormányzatokra vonatkozó alapvető politikai és szakmai elképzelések igen nagy jelentőséggel bírnak. Több olyan kérdést lehetne mondani, ami nemigen érdekli a polgárokat, mégis jelentős.
Így tehát, azt hiszem, a súlyának megfelelően kell kezelni ennek a programnak ezt a fejezetét is, ami a két koalíciót alkotó párt eredeti elképzeléseihez képest sajnos túlságosan általános, és elég sok hiányosság lelhető föl ennek a résznek az áttanulmányozása után.
(10.30)
Azt hiszem, hogy itt az előzetes és megalapozottan magas szintű várakozásoknak ez a fejezet nem tudott megfelelni.
A kormányprogram vitája során nyilvánvalóan nem lehet megelőlegezni az elkövetkező fél évben itt, a parlamenten belül sorra kerülő önkormányzati törvény vitáját, így tehát én nem fogok arról beszélni, milyen eltérő véleményt képvisel a Fidesz, mondjuk az önkormányzati ágazat önálló, a központi hatalomhoz képest ellensúlyként feltüntetett szerepével kapcsolatban; arról, hogy milyen veszélyeket rejt a kormányprogramban hangoztatottakkal szemben az, hogyha az új, közvetlenül választott megyei önkormányzatoknak komoly beleszólásuk lesz a dekoncentrált pénzalapok normatív elosztási rendszerének meghatározásába. Ez gyakorlatilag már egy apró lépéssel előidézi azt a helyzetet, hogy alá- és fölérendeltség jön létre a megyei és a települési önkormányzatok között, és ez élesen szembefut a helyi önkormányzatok európai chartájában megfogalmazottakkal - amit pedig a magyar parlament is elfogadott.
Nem kívánok arról beszélni, hogy a köztársasági megbízottak regionális szerepének megszüntetése a kormánypártok eredeti ígéretével szemben milyen plusz új apparátusi költségeket jelent, hisz' nagyon sok regionális tevékenység volt, amit kizárólag megyei hivataloknál - mind a húsz megyei hivatalnál - újra megfelelő apparátussal kell majd elvégezni, szemben a mostani helyzettel, amikor végül is csak nyolc köztársasági megbízott végzi ezt a tevékenységet.
És nem kívánok olyan szakmai tévedésekről sem beszélni, hogy a normatív költségvetési támogatások felhasználási kötöttségeinek mérsékléséről beszél a program, amikor az önkormányzati törvény 84. §-a értelmében a normatív költségvetési támogatásokat semmilyen felhasználási kötöttség nem terheli.
Ugyancsak nem kívánok arról sem szólni, hogy furcsa beleavatkozás a köztársasági elnök úr hatáskörébe az, hogy akkor, amikor még a nyilvánosság, de a politika belső nyilvánossága előtt sem ismert semmilyen információ arról, hogy az önkormányzati választások kiírására egyedül jogosult köztársasági elnök milyen időpontban gondolkodik, akkor a kormányprogram "kedvezőnek ítél" egy esetleges novemberi önkormányzati választást.
Amiről beszélni szeretnék, az végül is két kérdés. Az egyik az, hogy éles ellentmondás van a kormányprogramban foglaltak és a belügyminiszter-jelölt bizottsági meghallgatásán elhangzottak között: a belügyminiszter-jelölt, Kuncze Gábor úr azt mondta a bizottsági meghallgatás során, hogy a kormány valamennyi, az önkormányzatok működése szempontjából fontos törvénymódosítást be kívánja nyújtani a választások előtt. Ezzel szemben a kormányprogram éles különbséget tesz: csak a választások szempontjából legfontosabb alkotmánymódosításokról és önkormányzatitörvény-módosításokról kívánja, hogy a parlament tárgyaljon. A kormánykoalíció azt kívánja, hogy csak ezekről tárgyaljon a választások előtt. Ehhez képest az ezen túl terjeszkedő szükséges törvénymódosítások időpontjául '95. december 31-ét jelöli meg, tehát az újonnan megválasztandó önkormányzati testületek mandátumának egynegyede után kíván erre a koalíció visszatérni. Ez újra azt a rossz helyzetet idézné elő, amivel 1990-ben - bizonyos szempontból kényszerűségből, de nagyrészt az akkori koalíció lassúsága következtében - szembetaláltuk magunkat: már működő, felállt testületek még mindig nem tudták, mi az a feladat, amire ők vállalkoztak, milyen jogi szabályok vonatkoznak az ő tevékenységükre.
Ilyen értelemben tehát én azt gondolom, jó lenne, hogyha a miniszterjelölt bizottsági meghallgatásán elmondottak kerülnének bele a kormányprogramba - csak ez az egyedül járható út a Fidesz-frakció véleménye szerint.
A másik kérdés, amiről pedig említést szeretnék tenni, az az egyszerű - és eddig különösebb kritikával nem illetett - változtatás, hogy az önkormányzati választási rendszert a koalíció egyfordulóssá kívánja változtatni, méghozzá úgy, hogy a választásokon, a mostani szabályokkal ellentétben, nem lenne részvételi limithez kötve a választások érvényessége.
Azt hiszem, ez a választási rendszer egy egyszerű, bizonyos, szakmai szempontokból indokolt változtatáson túl egy, a mélyben meghúzódó világos és egyértelmű politikai szándékról is szól. Erről pedig beszélni kell, méghozzá azért, mert mi ezzel a politikai szándékkal nem tudunk egyetérteni. Nyilvánvaló: egy egyfordulós és ilyen körülmények között megtartandó önkormányzati választás a választásokon induló pártokat a választások előtt kényszeríti választási pártpolitikai alkukra oly módon, hogy ezáltal a választási rendszer következtében a Magyarországon ma létező többpártrendszer - ami sokpártrendszer - gyakorlatilag a választások következtében kétpártrendszerű politikai intézményrendszerré változna.
Ezzel kapcsolatban világossá kell tenni, hogy e mögött egyértelműen csak az a politikai szándék húzódhat meg, hogy az új baloldali kormány és az abban részt vevő pártok egy egységes baloldali választási blokkot kívánnak létrehozni. (Zaj a bal oldalon.) Ezzel kapcsolatban semmi kifogásunk nem lehet: a pártok belső szuverén döntése - meglepő ugyanakkor a kisebbik leendő koalíciós párt részéről. Azt azonban, hogy ennek a választási rendszernek olyan súlyos következménye van, hogy a Magyarországon két választás alapján életképesnek bizonyult sokpártrendszer kétpártrendszerűvé változna, ezt a változást ilyen, az önkormányzati választási rendszeren keresztüli politikai akarattal, nem tudjuk elfogadni.
Befejezésül annyit szeretnék mondani, hogy bizonyos értelemben nagyon szomorúan voltunk kénytelenek áttanulmányozni a koalíciós megállapodást, illetve a koalíciós kormány programjának az önkormányzatokra vonatkozó fejezetét. Nagyon sok, a választásokat megelőzően a két koalíciós párt programjában szereplő konkrétum hiányzik. Különösen érzékeny ez az önkormányzatok gazdasági önállóságának és gazdasági autonómiájának megteremtésére vonatkozó részeket illetően, ahol nagyon sok garanciális szabályról szóltak az előzőekben a koalíciós pártok - ezek azonban hiányoznak a programból.
Így tehát az önkormányzati program nagyon szép részeivel egyet tudunk érteni, a konkrétumok hiánya miatt azonban ezt a részt sem tudjuk támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)